38.Esküvő

Sziasztok! Így hétvége felé megleplek titeket egy résszel. :) De jövőhéttől azt hiszem több résszel is tudok szolgálni, ugyanis végre megkaptuk a végleges órarendünket, és az alapján, ha minden jól megy és nem kell sokat tanulni, akkor olyan heti 2-3 rész várható :) Remélem mindenki örül neki. Nos a mai rész szokott módon gonosz lett, ennek annyi az oka, hogy valaki gonoszsága inspirált :D Amúgy egy nyugis esküvő lett volna, de így nem :D A közepetájt szerintem szar, de az eleje és a vége nagyon tetszik :) Jó olvasást! :)

Zayn:

A feszültség szinte tapintható volt, s az őrök megjelenése, csak jobban feltüzelte azt. Így esélyünk se lett volna megszökni. Lo nagybátyja mellkasába temetkezett, s mintha remegett volna, és nem a félelemtől, hanem valami mástól. Fejét oldalra fordította, s tekintetével engem keresett. Amint megtalált, nyugtatóan sóhajtott egyet, ezzel jelezve, hogy kicsit megkönnyebbült jelenlétemen. Szemével a következő embert kereste, de balszerencséjére Emilyt találta meg, aki kitartóan figyelte őt, és Simont, akinek a fegyver még mindig a kezében pihent. Erősen szuggerálta a pisztolyt, mintha egy váratlan pillanatba támadni akarna.

Adam két tűz közé került, és nem tudta, hogy kit válasszon. Az anyját, aki nevelte, vagy a húgát, akit nemrég ismert meg. Ha Emily mellett dönt, akkor újabb hazugságokkal tömné tele a fejét, de ha Lot választja, akkor talán végre tisztán láthatna, s rájönne, hogy akit anyjaként szeret, végig hazudott neki. Végül Adam mozgásra bírta lábait, és megtette az első lépést. Mindenki feszülten figyelte, hogy kihez megy. Először Emily felé lépett egyet, majd kettőt Lohoz, s ugyanezt megismételte, csak a lépések számát cserélgette, míg végül odament ahhoz a személyhez, akit választott. Meglepett tekinteteket kapott válaszul, hiszen sokan nem rá számítottak, de leginkább a két érintett családtag hökkent meg a legjobban.

Emily szólásra nyitotta a száját, de mielőtt megtehette volna, hogy elmondja gondolatait, megjelent egy férfi, aki eddig nem tartózkodott sem a házban, sem a birtokon. Halvány mosoly jelent meg az arcán, és intett az őrüknek, hogy elmehetnek, kivéve kettőnek, akik egy pillanatra sem vették le Laurenről a szemüket.

Lo elengedte Simont, és elé állt, majd tekintete megakadt az itt maradt őrökön, akik alig észrevehetően egy háromszöget formáltak ujjaikkal. Lauren elkerekedett szemmel nézett rájuk, mintha tudta volna a jelentését a jelnek. Fejét hevesen rázta, mert nem akarta elhinni, hogy mit látott, s óvatosan hátrálni kezdett, míg belém nem ütközött. Ijedten pillantott rám, miközben mellkasa többszörösére gyorsult, és a levegőt is csak kapkodta.

-Te biztos csak Lauren lehetsz – lépkedett felénk Emily vőlegénye, s amint megállt Lo előtt, hatalmas mosollyal kezet nyújtott neki, hogy bemutatkozhasson – Dr. Sam Davis vagyok, édesanyád vőlegénye.

Előttem álló lány, nem rázott kezet a férfival, sőt minden érzelmét elrejtette egy perc alatt, és úgy nézett rá. Szerettem volna tudni, hogy mire gondolt, de nem láttam bele fejébe. Emily jegyese értetlenül állt Lo reakciója előtt, de ez nem tántorította el tőle, mégis visszavonulót fújt, hátha később sikerül beszélnie vele.

***

-Triumvirátus? Ezt te sem gondolod komolyan! – ordított a telefonba Lo, amiből hatalmas nevetés hallatszott ki. Lauren rájött, hogy még mindig bent van a szobában, ezért minden szó nélkül kiment, hogy lerendezze a beszélgetést, ami engem is érdekelt. Utána akartam menni, de gondolataim jobban lekötöttek azzal, hogy rájöjjek milyen triumvirátusról van szó, hiszen régebben már hallottam ezt valakitől. Agyaltam az illető nevén, s ahogy jobban végig gondoltam, hogy ki lehet olyan, akinek szövetségesek kellenek beugrott a neve, ami egyenlő volt a katasztrófával. S a legrosszabb, hogy ezúttal nem egyedül van.

Amilyen gyorsan csak tudtam, kirohantam a szobából, hogy megtaláljam a lányt, akit nagy valószínűséggel hatalmas veszély fenyeget, bár ezzel ő is tisztában van. Futva szeltem át a folyosót, míg nem találtam meg a keresett személyt. Háttal állt nekem, de még így is láttam, hogy nincs egyedül, de a másik illető Lo takarását élvezte. Közelebb mentem hozzájuk, hogy megtudjam kivel van Lauren, de mielőtt a titkos személyre is fény derült volna, egy érdekes beszédfoszlányt hallottam.

-Ezt nem mondhatod komolyan! – akadt ki Lo – Niall, én...

Ekkor szöszi barátom befogta a lány száját, hogy ne mondjon többet, mert meglátott engem. Felhúzott szemöldökkel meredtem rájuk, hogy megmagyarázzák mi ez az egész, de egyikőjük se szólalt meg. Nialler valamit még odasúgott Laurennek, majd angolosan távozott. Kérdőn néztem az előttem álló lányra, aki a srác távozása után felém fordult.

-Valamit nem akarsz elmondani? – vontam kérdőre.

-Nem – felelte, és visszaindult a szobájába, de útjába álltam. Tudni akartam, hogy James már megint mibe akarta keverni, ahogy azt is, hogy mi volt ez az egész Niallel.

-Lo, mi folyik itt? – néztem mélyen a szemébe, de barna íriszei semmit nem mutattak. Nemlegesen megrázta a fejét jelezve, hogy nem hajlandó erről beszélni, majd egy ügyes mozdulattal kikerült, és elment. Nem hagytam ennyiben, s utána siettem. Épp jókor, ugyanis készült bezárni szobája ajtaját, de lábammal megakadályoztam azt, és egy könnyed mozdulattal kitártam a fa tárgyat. Beléptem a helységbe, s már nem olyan látvány fogadott, mint mikor itt hagytam. A szobában szanaszét hevertek a ruhák, s Lo bőröndjét is kinyitottak, amiből egy ruhát darabokra cincált valaki. Ám a nagy felfordulásban mindkettőnknek szemet szúrt egy csokor virág. Sietősen lépkedtünk az asztalhoz, amin pihent a csokor. Lot megelőzve nyúltam érte, azonban egyből szemet szúrt, hogy üzenet is van hozzá.

-James küldte – szólalt meg, majd kivette kezemből a virágokat, és belevágta a kukába, nem foglalkozva az üzenettel. A váza csörömpölve tört össze, ami a többiek figyelmét is felkeltette, s bejöttek a szobába. Meglepetten néztek szét, ám Alex egyből a ruhahalomra vetette magát, és válogatni kezdett. Mondhatni a paradicsomban érezte magát.

Liam észrevett egy kis papírt a földön, ami valószínűleg a virághoz tartozott. Érdeklődve bontotta ki, s olvasta el, majd egy keserű mosollyal az arcán Lo felé fordult. Nem mondott semmit, de látszott rajta, hogy egyikőnknek sem tetszene az, amit a levél tartalmazott, ezért gondosan hátsó zsebébe süllyesztette, hogy senkinek se jusson eszébe elolvasni.

-Srácok, kifelé! – zavart ki minket Lex – Lonak még el kell készülnie, és nektek is. Egy órátok van rá – mondta, amint kiértünk a helységből és becsapta maga után az ajtót. Harry büszkén hangoztatta azt, hogy „az én csajom”, majd elsietett öltözni, hogy barátnője előtt végezzen. Mi is követtük Hazza példáját, bár az igazat megvallva nem hoztuk el az öltönyöket, de Lex előreláthatóságának köszönhetően berakta a bőröndjébe azokat.

***

Az utolsó simításokat végeztem a hajamon, amikor Alex artikulátlanul a nevünket ordította, hogy már azonnal toljuk oda a seggünket Lo szobájába. A következő pillanatban ajtócsapásokat, és futólépéseket lehetett hallani. Nyugodtan sétáltam a lány szobájához, hisz kicsit aggódtam hajam tökéletessége miatt, ennek köszönhetően utolsónak értem oda.

-Zayn – sóhajtott Alex – Nem voltál képes bekötni a nyakkendőd?

-Választanom kellett, hogy a hajam ne legyen készen, vagy a nyakkendőt ne kössem be – háborodtam fel. Bármilyen kérdés van, amiben szerepel a hajam, biztos, hogy az fog nyerni. Lex megadóan megcsóválta a fejét, és egy intéssel tudtomra adta, hogy kaptam még annyi időt, ami elég a nyakkendő bekötéséhez.

A tükör elé álltam, hogy bekössem azt, amikor szemem sarkából megláttam Lot, kabátban, aminek kapucnija a fején volt, és napszemüveg takarta el arcának egy részét.

-Lo, miért van rajtad kabát, kapucni és napszemüveg? – fordultam felé teljesen, miközben kérdőn néztem végig rajta.

-Lo! – ordított az említett személyre a lány – A hajad, a ruhád – szörnyülködött – A pinguk szerelmére! Hogy tehetted ezt?

-Abban a ruhában ki nem megyek – védekezett tette miatt Lauren – Alex, láttad egyáltalán, hogy milyen ruhát választottál?

-Zayn, győzd meg, hogy vegye le a nevetséges hacukát – kérlelt Lex.

-Ha meg mered tenni – fenyegetett meg Lo, amin elmosolyodtam, s lassan közeledni kezdtem felé – Zayn! – nézett rám szúrós szemmel, de szája sarkában ott bujkált egy apró mosoly – Alex, Zayn még mindig nem kötötte meg a nyakkendőjét – terelte el a témát magáról.

-Zayn! – hőbörgött a stylistunk – Mi akadályozott meg benne, hogy megkösd? – kérdezte – Várj! Kitalálom. Megláttad, hogy milyen tökéletesen áll a hajad, és gyönyörködni kezdtél benne.

-Lot hibáztasd, ő terelte el a figyelmem – mondtam, mire vöröske tekintette Lora vándorolt, akit összeszűkített szemmel méregetett, mert a kabát még mindig rajta pihent.

-Mit csináljak veletek? – sóhajtott fájdalmasan – Pont összeilletek. Tudjátok mit? – dörzsölte orrnyergét – Lo megköti a nyakkendőd, te meg – mutatott rám – levarázsolod róla a kabátot, mert én befejeztem veletek – fáradtan dőlt az ágyra. Harry leült mellé, s barátnője ajkaira csókot nyomott, ezzel is lenyugtatva.

Loval egyszerre indultunk meg egymás felé, s hogy elkerülje a „lassított felvételt” métereket lépkedett, így alig három lépés után egymással szemben álltunk. Fél karral átöletem, míg a másikkal megszabadítottam napszemüvegétől. Látva, hogy egy cseppet sem ellenkezett, felbátorodtam, és kapucnija után nyúltam, hogy azt is eltüntessem. Épphogy sikerült megérintenem az anyag szélét, amikor Alex közbeszólt, hogy vigyázzak Lo hajára. Óvatosan varázsoltam le hajzuhatagáról, hogy Lex mesterművének ne legyen semmi baja. Azután a kabát cipzárjához nyúltam, de Lo megfogta a kezem.

-Kérlek – suttogtam. Ujjait levette kézfejemről, s hagyta, hogy lecipzározzam róla a kabátját, ami alól egy fekete pánt nélküli ruha bukkant elő,aminek dereka fölött bal oldalon masni volt – Gyönyörű vagy – leheltem gyors csókot ajkaira, s miután elváltunk egymástól, hagyta, hogy levegyem róla a kabátot.

***

Kéz a kézben mentünk a hátsókertbe, ahol a szertartást fogják tartani. Amint megérkeztünk, Lo elhúzta a száját, és vissza akart menni a házba, ahonnan majd lemarad az egész esküvőről, de balszerencséjére nem mehetett, mert megjelent néhány őr, köztük az a kettő is, akik korábban felmutatták a jelet Lonak, s most is hasonlóan cselekedtek.

A kert közepén volt egy fedett rész, amire virágokat futtattak, ami elé fehér szőnyeget terítettek. Két oldalt voltak a székek, amiket szintén virágokkal díszítettek fel, ami tökéletesen harmonizált az udvarral.

A vendégek elkezdtek szállingózni, s az üres helyeket elfoglalni. Lo is azok közé sorolható, akik elsőként ültek le. Míg legtöbben minél jobb helyről akarták nézni az esküvőt, addig Lo a lehető legtávolabbról akarta végignézni, ezért az utolsó sorban találta meg a megfelelő helyet, a legutolsó székben. Mosolyogva ültem le mellé, ahogy a többiek is csatlakoztak hozzánk. Simon, és Adam érkezett meg utolsóként, míg utóbbinak előre kellett mennie, addig az előbbi örömmel ült le az utolsó sorba.

-Lo, ha a pap megkérdezi, hogy van-e valakinek ellenvetése, ne szólalj meg! – kérte meg kedvesen a lányt nagybátyja.

-Pedig pont azt terveztem – hajtotta le a fejét csalódottan.

-Majd mi megtesszük helyetted – lelkesedett Louis – Úgyis ki akartam próbálni milyen lehet azt mondani az esküvőn, hogy ellenzem, majd utána hozzátenni, hogy vicceltem.

-Louis! – szólt rá Simon, s mielőtt jobban leszidhatta volna, megszólalt a zene. A morajlás abbamaradt, s mindenki a menyasszony felé fordult, kivéve Lot. Emilyt vőlegényéhez vezette egy idősebb férfi, aki amint átadta a nőt, azonnal helyet foglalt, s kezdetét vette a ceremónia.

-Bárki, akinek van ellenvetése-e frigy ellen szóljon most, vagy hallgasson mindörökké – mondta a pap. Senki se szólalt fel, legalábbis a tömeg azt hitte, de amikor a pap folytatni akarta, az egyik szék megcsikordult, s felállt valaki a vendégek közül. Azonnal Lora kaptam a tekintetem, de ő nyugodtan ült a helyén. Következő gyanúsítottam Lou volt, de ő is csendben várta a fejleményeket.

-Emily, csak nem hitted, hogy hagyom ezt? – Lo meglepetten kapta a fejét az illetőre, s amint meglátta, hogy ki az, rémület ült ki az arcára – Sam, most gondold meg magad, vagy a végén úgy végzed, mint Josh – mondta James. A menyasszony szúrós szemmel nézte unokatestvéremet, aki állta a tekintetét. A vőlegyén nem reagált James szavaira, s a srác tudta, hogy valami van a frigy mögött, ezért visszaült, de előtte még rákacsintott Lora.

-Minden rendben? – fogtam meg a kezét.

-Pe-persze – válaszolt nem túl meggyőzően, de egy bizonyos pontról nem vette le a szemét.

A közjáték után folytatódott a ceremónia, majd a végén elcsattant a hitvesi csók is, s mindenki felállt, hogy elkapja a csokrot. Emily háttal állt az embertömegnek, majd elhajította a virágcsokrot, ami egészen Harryig repült, pontosabban az ölébe.

-Alex, azt hiszem ez a tiéd – nyújtotta át barátnőjének a csokrot. Lex mosolyogva vette el tőle, majd az esküvői elképzeléseiről kezdett el magyarázni. Mindenhol pingvineket, meg macskákat képzelt, el, sőt Harrynek külön tervezni fog egy pingvines inget.

-Hova mennétek nászútra? A Déli-sarkra? – kérdezte röhögve Louis.

-Képzeld, igen! – nézett szúrós szemmel Lou-ra Alex.

-Nekem már beleszólásom sincs? – háborodott fel Hazza.

-Dehogynem – nyugtatta meg a lány – Választhatsz, hogy melyik pingvinszállóba menjünk.

Lauren:

Amíg a szertartás folyt, csak őt tudtam nézni, s ha akartam volna, akkor sem tudtam volna levenni a szemem róla. De amikor James felszólalt, akkor már semmi máson nem járt az agyam, csak a triumvirátuson, amit újra összehívott. Tudtam, hogy készül valamire, különben nem lennének itt szövetségesei, de abban egyre kevésbé voltam biztos, hogy azért van itt, amiért először jött.

Kihasználtam, hogy Zayn elengedte a kezem, ahogy azt is, hogy Alexék esküvőjéről kezdtek el beszélni, ezért megszöktem onnan. Egyenesen az ideiglenes szobámba rohantam, mert ott volt valami, amire szükség van. Magassarkúm csak akadályozott a futásban, ezért levettem lábamról, így mezítláb futottam tovább. Amint odaértem, meglepetésemre a szoba ajtaja tárva nyitva hevert, s nagyobb felfordulással találtam szembe magam, mint mikor itt hagytuk. Félve léptem be a helységbe, s mikor már két lépést is megtettem, egy kezet éreztem a derekamon, ami szorosan magához húzott. Cipőim kiestek kezemből, hangos koppanással érve földet.

-Tudtam, hogy ezt a ruhát fogod kiválasztani – leheletét a nyakamon éreztem, amitől még a hideg is kirázott, de nem jó értelemben. Tenyerével hasamat simogatta, amibe beleborzongtam, s mielőtt még több hatást váltott ki belőlem, megfordultam kezei fogságában, és szembetaláltam magam vele. Döbbentségemben szóhoz se jutottam, de akkor lepődtem meg a legjobban, mikor az ajtó bezáródott, és Vanessa lépett elő mögüle. Kapálódzni kezdtem James karjaiban, de ő erősen fogva tartott. Hallottam Ness cipőinek dobogását, ahogy elhaladt mellettem, s ha jól tippeltem, akkor pontosan mögém állt, hogy ne lássam.

Fejemnél valami keményet éreztem, és hallottam, hogy felhúzta azt. Szívem gyorsabban kezdett el dobogni, és a félelem is átjárt. Nem tudtam eldönteni, hogy a fegyver James vagy Vanessa kezében van, de kérdésemre hamar megérkezett a választ, mert még egy pisztolyt élesített valamelyikőjük. Nagyot nyeltem, és vártam, hogy mi fog történni.

Hirtelen James hátra lépett egyet, s engem is magával rántott, majd valamelyikőjük meghúzta a ravaszt. Lehunytam a szemem, remegtem, és a hirtelen jött adrenalintól nem tudtam eldönteni, hogy engem talált-e el a golyó vagy mást. Azt azonban tisztán hallottam, hogy a lövéssel egy időben, valaki az ajtót is berúgta, s éreztem, hogy most már biztonságban vagyok. Lábam összecsuklott, de egy erős kar megtartott.

-Lo! – hallottam talán Zayn kétségbeesett kiáltását, de abban sem voltam biztos, hogy az ő hangja az. Szemem egyre jobban csukódott lefele, így az illetőt vagy illetőket se tudtam kivenni. De mielőtt még elnyelt volna a sötétség egy beszédfoszlányt még elkaptam.

-Élvezd ki, Malik! Élvezd, amíg teheted...

***

Ne maradjatok csendben! :)