25.Showtime

Sziasztok! Megjöttem az új résszel! :) Csak annyit fűznék hozzá, hogy a versenyen résztvevő, és kieső sztárokat kihúztam. Előre én se fogom tudni, hogy ki mikor fog kiesni, így ez nekem is meglepetés lesz. :) Azért késtem a résszel, mert nem tudom, hogy melyik mappába mentettem ennek az előző változatát, ezért előröl kezdtem az egészet. :P Sajnálom, de nem jött össze, hogy teljesen nyugis legyen a rész, mert a kisördög a fejemben nem engedte. :D Nem árulom el, hogy mi lesz, majd meglátjátok :D Jó olvasást! :D

Apáék halála óta, de leginkább az utolsó csalódásom után menekültem. Nem érdekelt semmi, csak küzdöttem az érzéseim ellen, amik engem is megrémítettek. Minden érzelmemet elrejtettem, mert féltem. Féltem szeretni bárkit is, de leginkább őt. De Zayn az első perctől kezdve átlátott rajtam, s előtte hiába volt rajtam az álarcom, mintha megsemmisült volna, amint rám nézett. Mintha mindvégig tudta volna, hogy milyen is vagyok. És idővel én is egyre közelebb engedtem magamhoz, s olyanná tett, amilyen sosem akartam lenni. Szerelmes. Pedig annyira nem akartam, mert rettegtem, hogy, akit szeretek el fogom veszíteni. Nem akartam többet csalódni, és olyat átélni, ami egy nap, csak fájdalmas elmék lenne. Mégis megtörtént. Nevetséges nem? Pont én lettem szerelmes, aki romantika ellenes, és a legjobban harcolt a szíve ellen. A sors fura fintora ez, hiszen megszegtem azt, hogy soha többé nem leszek szerelmes. De ezúttal nem bántam. Élvezni akartam minden percét, még ha ez csak egy nyári szerelem lesz is, vagy attól több. De ez majd eldől. Viszont, még mindig nem tudtam hova tenni Zayn vallomását, mert még kétségeim voltak felőle. Mennyire gondolta komolyan? A szemem előtt még mindig ott lebegett az, amit Simonnal beszélt. Ettől kicsit megingott szavának hitelessége, de reméltem, hogy igaz...
-Min gondolkozol? – simított végig a combomon Zayn, miközben a szeme sarkából figyelt vezetés közben, ugyanis éppen haza tartottunk, hogy elénekeljük a nagybátyámnak a dalt. Nem válaszoltam neki, mert nem akartam fölöslegesen felhúzni, főleg a próba, és a műsor előtt. Nem hiányzott egy újabb vita, főleg, hogy most minden a legnagyobb rendben volt – Amit a temetőben mondtam? – nézett kérdőn rám. Persze, hogy ilyenkor kapunk pirosat! Úgy tűnik, megint lesz egy vitába torkoló beszélgetésünk... – Szóval igen – szűrte le hallgatásomból – A műsor után gondoltam, hogy megbeszéljük, de ha ennyire nem megy ki a fejedből, akkor most is megmagyarázhatom.

-Nem kell – ráztam meg a fejem – Nem akarok egy újabb vitát, mára épp elég volt.

-Ahogy szeretnéd – hagyta rám. Valójában nagyon is érdekelt, de a válasza megrémített, mert bennem, még ott volt, az a bizonyos „mi van ha...” – Ha mégis meggondoltad magad, szólj! –  mosolyodott el halványan, majd újra az útra koncentrált, hiszen a lámpa zöldre váltott, s ezzel lezártuk a beszélgetést, egy időre... A félelmeim ellenére vártam a beszélgetést, hiszen végre megtudhatom az ő érzéseit is. S talán magyarázattal szolgál Simon kérésére is.

***

Mikor leparkoltunk a ház előtt, Zayn leállította a kocsi motorját. Épp készültem kiszállni, amikor felém fordult.

-Kapucni – figyelmeztetett Zayn. Nem hittem, hogy ide is követnének a fotósok, de ő jobban tudta ezt, hiszen ebben él. Mindennapos menekülés a fotósok elől. Nem irigyeltem érte, de a hírnév hátránnyal jár.

-Bocs! Mindig elfelejtettem, hogy a híres Zayn Malikkal vagyok.

-Á, vagyis nem érdekel, hogy híres vagyok? – kérdezte mosolyogva.

-Egyenesen leszarom – feleltem. Tényleg nem érdekelt, hogy milyen híres, vagy milyen bandában énekel. Csakis az igazi énje, amit nekem mutatott. Bár kicsit megingott az alku miatt, de talán akkor is az igazi Zaynnel lehettem.

-Nem is vártam más választ tőled – fejemre húzta a kapucnit a biztonság kedvéért, majd mindketten kiszálltunk a kocsiból. Ugrálva tettem meg az utat az ajtóig, amin Zayn jól szórakozott. Lehet, sőt biztos, hogy úgy néztem ki, mint egy öt éves, de nem izgatott.

Amikor bementünk a házba, senki se volt a földszinten. Meglepetten pislogtam, de nem foglalkoztam vele sokáig, mert szinte azonnal feltrappoltam az emeletre Zaynnel a nyomomban. Amint felértünk, Simon jött ki az irodájából idegesen. Végigmért, amitől az erek a homlokán jobban kidagadtak. Ezek szerint feltűnt neki, hogy más ruha van rajtam. Gyanúsan nézett Zaynre, majd megint rám, viszont ezúttal az is feltűnt neki, hogy Zayn bőrdzsekije volt rajtam. Kezével intett a mellettem álló srácnak, majd az irodájához vezette, és előre engedte Zaynt, majd ő is bement.

-Nem erre kértelek, Zayn! – ordította Simon, majd bezárta maguk után az ajtót. Nem tudtam, hogy akarom-e hallani a beszélgetésüket vagy sem. Nagyon is érdekelt, hogy miről lehet szó, de legyőztem a kíváncsiságom, és inkább eljöttem onnan. Nem tudtam, hogy jó döntést hoztam-e, de nem gondolkozhattam ezen tovább, mert Lou hirtelen elém állt, s elkezdett ráncigálni a szobám felé. Nem nehezítetten meg a dolgát, inkább engedelmesen követtem. Amikor megérkeztünk a birodalmamhoz, kinyitotta az ajtót, majd behúzott rajta, és kulcsra zárta. Értetlenül néztem rá, de csak legyintett, s az ágyamra mutatott, hogy üljek le. Amint megtettem kérését ő is csatlakozott hozzám, és felém fordult. Szemeiben nyugtalanság tükröződött.

-Lo – sóhajtott. Ez nem a szokásos sóhaj volt, hanem az oltári nagy gáz van fajta. Kicsit kezdtem megrémülni az egésztől, de úgy éreztem, hogy tudnom kell, ezért csendben vártam, hogy Tapsi Hapsi folytassa – Kérlek! Szépen kérlek! Ne dőlj be Zaynnek!

Megrémültem. Szívem milliószor gyorsabban vert. Hogy értette, hogy ne dőljek be neki? Valamiről lemaradtam? Köze lehet Simon kérésének? Millió ezekhez hasonló kérdés kavargott bennem, amire nem tudtam a választ. Már a frász kerülgetett, és éreztem, hogy ennek a beszélgetésnek már biztos nem lesz jó vége. Csak arra tudtam gondolni, hogy talán megint bedőltem neki...

-Miért? – kérdeztem elvékonyodott hangon, ami engem is meglepett. Általában nem szoktam ennyire ijedt lenni, de most valamiért nem ment a nyugodt külső színlelése.

-Nem tudom, hogy miket mondott, vagy tett, de minden hazugság volt. Simon arra kérte, hogy... – nem tudta befejezni, mert valaki dörömbölni kezdett az ajtómon. Ijedten kaptuk oda a fejünket, s most az egyszer örültem, hogy zárva volt az ajtóm.

-Lo, nyisd ki! – hallottam meg Zayn hangját a túloldalról. Louis-ra néztem, aki nemet intett a fejével. Most már végképp nem tudtam, hogy mi folyik itt. Idejön Lou, hogy figyelmeztessen Zaynről, erre az említett személy is megjelenik, nem éppen vidáman.

-Louis, mi folyik itt? – suttogtam idegesen.

-Tudom, hogy te is bent vagy, Tomlinson. Nyissátok ki! – rángatta a kilincset kívülről, de az újabb sikertelen próbálkozás után feladta. Hallottam, ahogy léptei egyre távolodtak, de nem lélegeztem fel, ellenben Lou-val. Volt egy olyan érzésem, hogy nem adta fel Zayn, csak kitalált valamit.

Csak kulccsal tudta volna kinyitni, de az a zárban van, hacsak...

-A pótkulcs! – jutott hirtelen eszembe. Ha Zayn elkéri Simontól, vagy Deantől, akkor be tud jönni, és akkor hatalmas balhé lesz – Lou, mássz ki az erkélyemen át! – parancsoltam rá. Így Tapsi Hapsi meglóg, én meg kitalálok valamit. De ez nem jelenti azt, hogy Louis ilyen könnyen megússza. Magyarázattal tartozik, mégpedig mindenre, egészen a mostani beszélgetésünkig.

Értetlenül nézett rám, de megragadtam a kezét, s az üvegajtóhoz ráncigáltam, amit azonnal kinyitottam, majd leeresztettem a titkos létrát, amiről eddig csak én tudtam, és intettem neki, hogy másszon le rajta. Nem akarta megtenni, de amint meghallotta ő is Zayn lépteit, meggondolta magát, és megtette az első lépést. Gyorsan berohantam a szobámba, és az éjjeliszekrényem első fiókját kihúztam, és kivettem belőle egy doboz cigit. Utáltam, ha rá kellett gyújtanom – ami szerencsére még csak egyszer történt meg – , viszont most a szükség ezt kívánta. Visszafutottam az erkélyre, és kívülről bezártam, hogy úgy tűnjön, nem hallottam meg Zayn dörömbölését.

Undorodva néztem a kezemben lévő dobozra, és nem mertem kivenni belőle egy szálat sem. Már pusztán a gondolat is arra késztetett, hogy kidobjam. De nem tehettem meg. Erőt vettem magamon, és kinyitottam a kis dobozt. Még mielőtt kivehettem volna belőle a cigit, kinyílt az erkélyajtóm – amiért kimondhatatlanul hálás voltam – , és Zayn lépkedett mellém. Meglepetten nézett a kezemben lévő cigis dobozra, és magyarázatot várt tőlem.

-Tudod, a nagyszüleim tüdőrákban haltak meg – kezdtem bele – A nagymamám sohasem cigizett, mégis abban halt meg, egyszerre a nagypapámmal, aki napi több doboz cigit is elszívott. Hétéves voltam, amikor ez történt, de akkor megígértem magamnak és apának is, hogy soha nem gyújtok rá, de egyszer mégis megtettem. Akkor, abban a pillanatban nem nagyon izgatott, mert éppen egy nehéz időszakomat éltem át. Mégis utáltam magam, mert cigiztem. Aztán másnap – néztem az udvarra. Dömper éppen a saját farkát kergette, amin elmosolyodtam. Olyan aranyos volt – az egyik barátom kórházba került. Senki se tudta a baráti körünkből, hogy miért. Amikor meglátogattam, látszott rajta, hogy nagyon beteg, még ha nem is mondta – éreztem, hogy az emlékektől könnyek szöktek a szemembe, amit azonnal letöröltem, majd azonnal folytattam, amit elkezdtem – Az orvos pont akkor lépett be, azzal a hírrel, hogy rákos, s ráadásul végső stádiumú tüdőrák. Blaise – nagyot nyeltem. Hiányzik. Neve sok emléket juttatott eszembe, hiszen ha őt akkor nem ismertem volna meg, akkor minden másképp lett volna. Régen ő volt a baszgitáros a bandánkban. Eszméletlen milyen jól játszott. Shane-en is túltett. Blaise-zel először a meghallgatáson találkoztunk, de aztán ő lett a basszusgitáros, és majdnem olyan jóban voltunk, mint én Deannel. Blaise is benne volt abban, amiben én, de ő Jamesnek dolgozott. Emiatt néha veszekedtünk, mégis figyelmeztetett, hogy messzire kerüljem el Jamest, de nem hittem neki, aminek meglett a súlyos következménye, amin már nem tudok változtatni – volt az utolsó, akiben annyira megbíztam, mint benned.

Nem szólt semmit, hanem a karjaiba zárt, olyan szorosan, ahogy csak tudott. Nem ellenkeztem, inkább csak jobban hozzábújtam. Ennek ellenére örültem, hogy bejött az elterelésem, de amit Zaynnek mondtam, az igaz volt. Blaise-ről és a nagyszüleimről. Mindhárman tüdőrákban haltak meg. Mégis tudtam, hogy Zayn is cigizik, ahogy azt is, hogy ezen nem fog változtatni, még ha meg is kérném rá. S talán az sem, amit elmondtam neki.

-Gyertek próbálni – szólt Dean. Kibontakoztam Zayn karjai közül, és elé álltam – Blaise óta állok itt – felelte a fel nem tett kérdésemre mosolyogva. Tuti, hogy élvezi – Örülök – húzott magához a vállamnál fogva, és nyomott egy puszit a hajamba – nektek – tette hozzá suttogva, mire hasába vágtam, amitől fájdalmasan felnyögött.

-Megérdemelted – mondtam.

Dean és Zayn sietett a próbaterembe, míg én a „minél lassabban érek oda, annál jobb” elvet választottam, ezért tyúklépésben tettem meg az utat, ami sajnos, csak félútig sikerült, mert Dean a hátára kapott, és befutott velem a próbaterembe, ahol már mindenki ott volt, még a sátán, és a bátyám is. Simon, ő kegyetlensége kezünkbe adott egy-egy mikrofont, majd elindította a zenét, és Zayn elkezdte énekelni az ő részét, majd nemsokkal később én is bekapcsolódtam. Hangja egybeolvadt az enyémmel, szinte láttam, ahogy a rezgések kóstolgatják egymást, elsiklanak egymás mellett, majd összeolvadnak. Csak ezt ő nem vette észre. Nem vette észre, hogy összetartozunk.

Annyira beleéltem magam az éneklésbe, hogy csak annyit vettem észre vége a dalnak, és mindenki tapsol, kivéve Simont. Persze tőle nem is vártam mást, de azért örültem volna, ha ő is tapsol, még ha nem is úgy, ahogy a többiek, de neki ettől több kell, hogy elkápráztassam.

-Zayn, csodálatos voltál, mint mindig – dicsérte meg az előbb említett srácot, majd rám nézett. Megcsóválta a fejét, de azért belekezdett abba, amit mondani akart – Lauren, nem volt rossz, de lehetett volna jobb is. A dal felénél kicsit hamisan énekeltél, de ezt elnézve minden rendben volt – mondta. Tudtam, hogy Simont sose tudom lenyűgözni, ahogy azt is, hogy szerinte nekem nem kéne énekelni, mert csak az időmet pazarolnám rá. És amit utoljára mondott az egyik fellépésem után a Disasterrel, amin nem is volt ott, felhagytam azzal, hogy valaha is befutott rockbandában fogok gitározni vagy énekelni.

-Ne hülyéskedj,Simon! Fantasztikus volt – állt ki mellettem Zayn, majd a többiek is. De felesleges éreztem, mert Simon szava szent, főleg a zenében.

-Ne, Zayn! Hagyd! – mondtam.

-Ugyan már, Lo! Tehetséges vagy – mondta a bátyám – Nekem van a legtehetségesebb húgom a világon.

Elmosolyodtam azon, amit mondott, még ha legszívesebben megmondtam volna neki, hogy eddig nem voltam a húga, de most nem akartan elrontani a kedvét. Majd a műsor után, vagy holnap, amikor számon kérem mindenért. Majd akkor legyek az ő imádott húga.

-Akkor a fellépésetek úgy lesz, hogy... – magyarázott mindent a nagybátyám, de nem érdekelt, mert úgyse azt csinálnánk, amit ő akar. Csendben hallgattam, és bólogattam, hogy úgy van, amikor épp azon gondolkoztam, hogyan lehetne jobbat kitalálni – Rendben?

-Nem – mosolyodtam el angyalian – Ez így túl unalmas. Louis beöltözhetne Tapsi Hapsinak, és egész végig répát ehetne. Niallnek lenne egy hot-dogos kocsija, amiben mindenféle kaja lenne, és azt eszegetné, amíg énekelünk. Harry beöltözne egy báránynak, csak a móka kedvéért, és Liam... öööö villának?

-Ehetek répát? – csillogott Lou szeme. Csak bólintottam, amitől ugrálni támadt kedve.

-Nando's kaja is lehet? – kérdezte Niall.

-Persze – válaszoltam neki, mire ő is csatlakozott Tapsi Hapsihoz. Kettő benne van, már csak a maradék kell – Harry? Liam?

-Mért ne! – adták meg ők is magukat. Simon arca hirtelen vörös lett a méregtől, de különösebben nem izgatott, mert nyertem vele szemben.

-A legjobbat kihagytam – dörzsöltem a tenyerem – Deszkázni fogok.

-Király! – értett velem egyet Shane. Ezután mindenki ötleteket gyártott a műsorunkhoz, amiket Simon nem fogadott valami kitörő lelkesedéssel. Nem értettem miért. Volt, amiben ő is szerepet kapott volna, mint SIMON.

Miután a nagybátyám sikeresen elcsitított minket, és közölte velünk, hogy nem lesz: bárány, répának, hamburgernek és villának öltözött bandatag, ahogy ő sem fog felmenni a színpadra Lucifernek öltözve, közölte velünk, hogy valami normális produkciót akar. Mivel nem volt más választásunk – volt, de az Simon ötlete lett volna, amire természetesen nem figyeltem – , ezért belementünk, a normális műsorba.

Simon elküldött minket az ördög hírével, hogy készülődjünk a nemsokára kezdődő show-ra, amit annyira vártunk, hogy éjszaka nem tudtunk aludni. Alex odaadott valamilyen ruhát Zaynnek, és elküldte készülni, majd engem is bepaterolt a szobámba, és elővette a pánt nélküli fekete ruhát, amit régebben megbeszéltünk.

Lex elküldöd zuhanyozni, mert szerinte már így is késésben voltunk. Amilyen gyorsan csak tudtam lezuhanyoztam, és a hajam is megszárítottam, majd felvettem a ruhámat, és visszasiettem a szobámba, ahol Alex és Steph várt. Meglepetésként ért, amikor beléptem a szobámba, hogy ők már teljes harci díszben parádéztak. Leültettek a székembe, és nekiestek a hajamnak és a sminkemnek. Miután készletek velem, s rám erőltették a magassarkút is, letipegtünk a nappaliba, ahol a többiek már vártak ránk.

Vanessa nem hazudtolta meg magát, ugyanis egy csipkés miniruhát viselt, aminek a tetejefekete volt, közepén egy cipzárral, míg az alja bézs színű. Magassarkúja irdatlanul magas, amiben úgy totyogott, mint egy pingvin. Nem tudom, hogy ezzel Harryt vagy Zaynt akarta-e lenyűgözni, esetleg mindkettőt, de szerintem nem sikerült neki, ahogy elnéztem a fiúk reakcióját.

Simon szólt, hogy azonnal szálljunk be a limuzinba – nem értem, hogy miért nem lett volna jobb a saját kocsinkkal menni – , mert lekéssük az adást. Szívem szerint megnehezítettem volna az ördög dolgát, de Zaynre gondoltam, és inkább engedelmeskedtem neki, s beszálltam a kocsiba.

Mindenki pörgött ezerrel, csak én ültem ott szótlanul, mert újra eszembe jutott Louis megkezdett beszélgetése, ami egyre jobban érdekelt. Nem tudtam, hogy azt akarta-e elmondani, amit eddig én is tudtam, vagy valami új információval is szolgált ezt illetően. Nem mertem most rákérdezni, még ha a baloldalamon is ült, mert a másikon Zayn foglalt helyet.

-Izgulsz? – suttogta a fülembe Zayn.

-Nem – válaszoltam neki ugyanúgy – Vagy kiesünk, vagy nem – kezeltem lazán a helyzetet. Nem érdekelt, hogy mi lesz az adás vége, csak az, hogy végre túl legyek rajta, és megünnepelhessük az első vagy az utolsó adást, ami már részlet kérdése.

Az út maradék része gyorsan eltelt, s arra eszméltem fel, hogy már a színfalak mögött vagyunk, és várjuk a műsor kezdését. Rengeteg sztár parádézott ott, és skálázott, hogy az adásra tökéletesen behangolják a hangjukat. Egy darabig néztem őket, míg a szemem meg nem akadt egy általam is ismert srácon. Rég láttam őt, s csak annyit tudtam róla, hogy Blaise barátja volt. Amint észrevett mosolyogva odajött hozzám, és vidáman köszönt nekem.

-Mit keresel itt? – érdeklődött.

-Simon, rám erőltette a műsort – forgattam meg unottan a szemem – Te?

-Énekelek – mondta büszkén.

-Ezek szerint kiszálltál, Justin – biccentettem elismerően, hiszen nem volt könnyű James embereinek kilépni. Szinte senkinek se sikerült.

-Ja, de ahogy látom te is – mosolygott. Nem beszéltünk tovább négyszemközt, ugyanis a többiek is idejöttek hozzánk, és lepacsiztak Justinnal.

-Ismered Justin Biebert? – döbbent meg Harry.

-Várj! Te vagy Justin Bieber? – lepődtem meg. A vezetéknevét sosem tudtam, de az, hogy ő az a híres énekes, akinek a zenéje miatt majdnem karamboloztam sokkoló – Ne énekelj többet, ha nem akarsz balesetet.

-Mi? – értetlenkedett a szupersztár.

-Lo az egyik számod miatt majdnem karambolozott – röhögött Shane az emléken. Tényleg vicces volt, főleg, hogy ő is a kocsiban volt, és bepánikolt, hogy mindennek vége, s hogy ő túl fiatal, és szép, hogy meghaljon.

-Egy perc kezdésig – hangoztatták. Justin elköszönt, és visszament bájos partneréhez, akivel együtt fog énekelni.

Nemsokkal a színen feltűnt a műsorvezető, aki baromira unalmas szöveget mondott, vagyis súgtak le neki. Szerinte vicces volt az egész, de a közönségnek nem jött be, mert fapofával hallgatta végig. Egy örökkévalóságnak tűnő beszéd után végre felkonferálta az első fellépőt, aki Adam Lambert volt. Amint elkezdte a számot lépegetni támadt kedvem, mert pont sétáláshoz illet. Elképzelésem Deannel is megosztottam, mire röhögni kezdett, és Shane-nel együtt végig egy helyben sétáltak a dalra, amit Steph megörökített.

Megnéztem, hogy kik a zsűritagok, s amikor megláttam a második tag nevét, örömömben felsikítottam. A kedvenc bandám énekese az! Ez hihetetlen! Ő fogja értékelni a produkciónkat? Ezt nem hiszem el!

-Mi történt? – kérdezték egyszerre.

-Billie Joe Amstrong a második zsűri – visongtam. Senki se fogadta ilyen kitörő örömmel a Green Day énekesét rajtam kívül. Dean díszkerten örült neki, Shane meg csak bólintott. Miféle reakció ez?

-Megsértődtem – fonta keresztbe maga előtt a karját Lou – Nekem nem örültél így – sértődött meg, majd sorban mindenki a One Directionből. Nem tehetek róla, hogy nem hallottam róluk. Sosem néztem tehetségkutatókat, és amit Simon csinált, azt leszartam, mert amiatt kevesebb időt töltött velem. Csak annyit tudtam, hogy valami új sztárjelölttel dolgozik. Semmi többet.

-Bocs, de te nem a Green Day vagytok – mondtam. Louis felém nézett, és kicsit mérges volt, hogy Billie Joe-nak jobban örültem, mint neki az első találkozásunkkor – Egy csokorrépával kiengesztelhetlek? – kérdeztem mosolyogva.

-Kettő – alkudozott, amibe belementem – Kevinnek is kell egy.

Szerencsére mindenkit letudtam valahogy fizetni a bocsánatukért. Bongyi macskát kért, Liam teknőst. Niallnek Nando's-ból kellett kaja, viszont Zayn nem árulta el, hogy mit szeretne.

Miután Adam Lépegetek Lambert levonult jött Justin, s pont azt énekelte, ami miatt majdnem baleset lett. Csak gratulálni tudtam neki. Őt Joe Jonas, majd Avril Lavigne követte. Avril jól választott dalt, míg ezt nem mondhattam el Joe-ról. Ezután valami Tom gyerek következett, és partnernőjével együtt a dal „I found you” részét úgy énekelték, mint a fába szorult opera-énekesnő. Szerencsére reklám következett, mert a közönség is rosszul lett a produkciótól. Rosszabb volt, mint Justin, meg a lépegetős gyerek.

A reklám alatt két szőke csaj jött oda hozzánk, akikből az egyiket ismertem látásból, mint Zayn exe. Harry amint meglátta a másikat lesápadt, és Alex kezét egyre jobban szorította.

-Ti? – kérdezte meglepetten Niall. Meglepetten néztem végig a srácokon, és valami magyarázatot vártam az ellenszenv miatt, de nem kaptam meg, mert Zaynt jobban lekötötte exe tanulmányozása, Harryt Alex. A többiek meg nem voltak hajlandóak bármit is mondani erre.

-Taylor Swift – mutatkozott be a vörös rúzsos.

-Perrie Edward – mondta Zayn exe.

-Lauren – megakadtam. Nem tudtam, hogy melyiket mondhatom a West vagy a Cowell. De inkább az utolsó mellett döntöttem az újság cikk miatt, ami megjelent rólam – Cowell.

-Lo, Taylor Harry volt csaj, Perrie Zayné – magyarázta meg Lou a nem túl barátságos légkört.

-Exek harca lesz – jelentettem ki. Perrie-t jobban szemügyre vettem, és látszott rajta, hogy nincs annyira meglepődve Zayn jelenlétén Taylorral ellentétben. Valahonnan biztos fülest kapott, hogy volt barátja is itt lesz, vagy csak tervez valamit, és ahhoz, hogy megvalósítsa ő is jelentkezett.

-Zayn, Lo! – szólt nekünk valaki – Most ti jösztök.

Kezünkbe adták a mikrofont, majd beállítottak a helyünkre, s amint elkezdődött a dalunk kiléptünk a színpadra, és teljes odaadással énekelni kezdtük. Amikor az „I can play him like a Ken doll... ” rész következett a kivetítőn megjelent néhány lány, akik éppen Zayn babával játszottak. Ezen a közönség jól szórakozott, ahogy a zsűri is. A dal egyre a végéhez közeledett, s amikor véget ért, hatalmas tapsvihar suhant át a nézőtéren. Nem lehetett olyan embert látni, aki nem tapsolt.

A műsorvezető visszaszambázott a színpadra, majd hablatyolt valamit, míg végül átadta a szót a zsűrinek.

-Készültetek, hogy én leszek az egyik zsűritag? – kérdezte nevetve Demi – Komolyra fordítva a szót. Lauren, úgy énekelted, mintha rólad szólt volna, és amikor Zaynnel játszottak, olyan volt, mintha kettőtökről szólna a dal – mondta – Nem tudom, hogy Simon hol rejtegetett eddig. Nem tudok mást mondani, minthogy fantasztikus előadás volt, és végre nem saját dalt hallottam, aminek kifejezetten örültem – zárta le.

-Lauren, mi volt az a sikítás? – kérdezte a műsorvezető.

-Megtudta, hogy Billie Joe is a zsűri tagja – válaszolt helyettem Zayn.

-Így már minden világos, de most lássuk a pontokat.

Először Demi mutatta fel a táblát, amin tízes volt, majd Billie, aki szintén tízest mutatott, majd jött a harmadik, akiről fogalmam sincs, hogy ki. Nem emelte fel rögtön, hanem tétovázott egy kicsit, hogy húzza az agyunkat.

-Zayn, ő ki? – érdeklődtem a vörös neve iránt

-Ed Sheeran – mondta Zayn. Nem lettem okosabb, de legalább a nevét megtudtam a húzzuk az időt gyereknek. Nagy nehezen megemelte a kis tábláját, és felénk fordította, amin egy tízes díszelgett. Örömömben Zayn nyakába ugrottam, aki a derekamnál fogva tartott meg, majd visszarakott a földre. Megköszöntünk a pontokat, majd lementünk a színpadról, vissza a színfalakhoz, ahol a többiek egyből a nyakunkba ugrottak, és gratuláltak a műsorunk miatt.

Utánunk Taylor következett, és megtudtuk, hogy huszonkét éves, majd Perrie a DNS-ről énekelt. Ezután Alexandra Burke következett, s csendet szeretett volna. Végezetül még három pár énekelt (GeorgeShelley, Pixie Lott, Natalie Horler), majd egy újabb reklám következett, amikor összeszámolták a közönség szavazatát.

Minden énekest felhívtak a színpadra, és elindult egy zene, ami a közönséget, s minket versenyzőket is izgulásra késztetett. A műsorvezető mondott még néhány szót az estéről, s ugyanezt kérte a zsűritől, mindezt időhúzásként. Amikor eleget beszéltek a műsorvezetőé lett újra a szó, és belekezdett a nevek olvasásába.

-Először annak a párnak fogom mondani a nevét, aki elsőként tovább jutott, majd annak a három párnak, akik kiestek a versenyből – mondta. Érezni lehetett a feszültséget, de ez csöppet sem zavarta őt – Az első továbbjutónk – hatás szünetet tartott – Zayn Malik és Lauren Cowell – hatalmas éljenzés tört ki továbbjutásunk hírére. Viszont a show vezetője nem hagyta sokáig a közönséget tombolni – A három kieső pedig: Tom Parkerék, Joe Jonasék és Pixie Lotték.

Senki se siratta meg a kiesett vetélytársakat, inkább annak örültek, hogy még versenyben vannak. A műsorvezető elköszönt a nézőktől, majd minden kamera leállt, és levonulhattunk a színpadról.

-Mehetünk bulizni – lelkesedett Harry. Mind egyet értettünk vele, és már készültünk elhagyni a színfalt, mikor Simon megjelent.

-Egyenesen hazamentek, mert holnap korán interjútok lesz – lombozta le a srácokat az ördög.

-Szívás – mondtam „együtt érzően”, s megfogtam Dean kezét, hogy elinduljunk, de a nagybátyám már megint közbeszólt.

-Ez rád is vonatkozik, Lauren – remek! Engem is bevont a hülyeségeibe. Most ki kell találnom valamit, hogy mind megszökhessünk bulizni, amiről természetesen Simon nem fog tudni – Ja, és mindenki nálam alszik, hogy még véletlenül se szökjetek ki – hurrá! Házi őrizetet kaptunk! Nem is lehetne alaposabb a nagybátyám.

Pufogva mentem ki a kocsihoz a többiekkel együtt, és a korábbi vidámságunk már egy cseppet sem látszott. Síri csendben ültük végig az utat, s amikor megérkeztünk, mint aki kivégzésre megy, úgy mentünk be a házba. Simon utoljára marad, és ránk zárta a házat, majd egy győzedelem ittas mosoly kíséretében elvonult. Mindenki elment átöltözni valami kényelmesebb ruhába, s amikor kész lettünk, visszamentünk a nappaliba. Unottan terültünk szét a nappaliban, hogy valamit kitaláljunk a szökésre, de senkinek nem volt használható ötlete, és az enyémet elvetették, mert nem voltak hajlandóak létrán megszökni. Végső elkeseredettségünkben egy film mellett döntöttünk, amit legnagyobb bánatomra Ness választott ki. Rosszabbat nem is választhatott volna, hiszen már az első öt percben szenvedtem, mert romantikus filmet rakatott be.

-Ez szar! – nyavalyogtam – Nem történik semmi, csak sétálnak, és beszélgetnek. Uncsi!

-Talán, mert az eleje – magyarázta Nessa, aki alig tudta levenni a szemét a képernyőről.

-Mi a címe, hogy többet ne nézzem meg? – érdeklődtem.

-Levelek Júliának – válaszolt azonnal Vanessa.

Fejem a párnába nyomtam, és kínomban abba ordítottam. Nem bírtam végigszenvedni azt a másfél órát, ugyanakkor aludni sem akartam még. Meg kell hálálnom Vanessanak, hogy megajándékozott egy késő esti szenvedéssel. Össze-visszaforogtam a kanapén, s néha beleszóltam a filmbe, ami még nagyon az elején járt, de nekem egy órának tűnt.

-Zayn, csinálj vele valamit! – kérte barátját Harry.

-Miért pont ő? – érdeklődtem, de senki sem válaszolt, csak sunyin összenéztek Bongyival. Zayn felállt, majd ölbe kapott. Tiltakozni se tudtam, mert már szaladt fel velem az emeletre, hogy bevigyen a szobámba. Amikor beértünk lerakott az ágyamra, és visszasétált az ajtóhoz. Meglepetten néztem rá, hogy elzárással akar büntetni a film miatt. Szerencsémre nem magányra kárhoztatott, hanem csak bezárta az ajtót, majd háta mögül előhúzott egy DVD-t. Nem láttam, hogy mi a címe, de már rosszat sejtettem.

-Büntetésből meg fogod nézni ezt a filmet – mutatott a kezében lévő tokra. Menekülni akartam, viszont nem tudtam, mert Zayn még mindig az ajtómban állt. Lassan közeledni kezdett a DVD lejátszómhoz. Ezt az alkalmat kihasználtam, és felálltam az ágyról, majd az ajtóhoz rohantam, amit azonnal feltéptem, de akadályként Dean állt ott. Szúrós szemmel néztem rá, hogy szövetkezett ellenem.

-Hoztam pop-cornt is – mondta mosolyogva, majd a kezembe nyomta a tálat, betuszkolt az ajtón, és bezárta. Duzzogva vágtam le magam az ágyamra, és lélekben felkészültem a szenvedésre. Zayn nevetve figyelte, ahogy az ágy szélén gubbasztok, amiért megdobtam egy kis pattogatott kukoricával, mire csak jobban röhögött.

Derekamnál fogva hátrébb húzott, de a nagy lendület miatt ráestem a mellkasára. Kényelmesen elhelyezkedtem rajta, amit Zayn kicsit sem bánt, hiszen derekamnál átölelt, így jobban közelebb vonva magához.

-Mit nézünk? – kérdeztem.

-Míg a Jackpot el nem választ.

A film közben, néha – néha felnevettünk, vagy csak egymásra pillantottunk, de ez nem tartott csak egy-két pillanatig, majd mind a ketten visszafordultunk, és tovább néztünk a filmet. Ahhoz képest, mint megtudtam, hogy romantikus film, tesztet. Bár a vége kicsit nyálasra sikeredett, de ettől eltekintve nagyon is jó volt.
-Na túlélted? – pillantott rám Zayn, amikor vége lett a filmnek.
-Igen.
-Örülök neki. – mosolygott, majd belecsókolt a hajamba. Na jó, ezért megérte megnézni a filmet.

Hirtelen álmosság lett úrrá rajtam, amit eddig nem tapasztaltam a film alatt. Mondjuk eléggé fárasztó napom volt, de még nem akartam aludni – Álmos vagy?

-Ühüm – ásítottam, és éreztem, hogy szemem is mindjárt lecsukódik. Nem küzdöttem tovább, hanem átadtam magam az álommanónak, akik Zayn karjaiban értek utol.

***

Ne maradjatok csendben! :)
Hihetetlenül hálás vagyok nektek, mert ha jól számoltam már 300 komi is összejött, ezért mindenki kérhet valamit, amit majd beleteszek a történetbe. :D A szokásos módon lehet belekontárkodni a történet alakulásába. :) Twitteren és Facebookon és emailben(merci-girl@freemail.hu) is lehet jelezni a kívánságaitokat. :D Várom merényleteiteket. :D