27.Az interjú

Sziasztok! Meg is jöttem az új résszel, ami megint sok izgalmat tartogat ;) Vajon kiderül, hogy Lo terhes-e? Talán. Majd meglátjátok ;) Most nem fűznék hozzá semmit, csak annyit, hogy Jó olvasást! :)
 

Tudom, hogy a zene nem illik hozzá, de ezt hallgattam, miközben írtam, és gondoltam hátha nálatok is eléri a megfelelő hatást. :)

Kínomban ordítani tudtam volna, sőt elfutottam volna valahova, ahol senki se talál rám. De nem tehettem meg, mert már úton voltunk az interjúra. Nem szóltam senkihez sem, mert azon agyaltam, hogyan történhetett meg ez velem. Mi vagy inkább ki miatt ittam le magam a sárga földig, és egyáltalán miért feküdtem le Malikkal? Hiszen, akkor utáltam, ahogy az egész One Directiont.

Villámként csapott belém a felismerés, hogy ki miatt ittam annyit,aki nemvolt más, mint Shane... A cikk rám utalt,és a viselkedése a kórházban is erről árulkodott. Miért nem jöttem erre rá hamarabb? Miért nem figyeltem jobban a jelekre? Már a tegnapi beszélgetésből rá kellett volna jönnöm, hogy miatta ittam többet a kelleténél. Eddig azt hittem, hogy valahogy rendbe hozhatom a dolgokat Shane-nel, de be kellett látnom, hogy már a bálon történt valami... valami, ami mindent megváltoztatott, csak eddig nem tudtam. Vajon, ha rákérdeznék arra, hogy mit mondott nekem akkor, elmondaná? Vagy hallgatna? Esetleg már teljesen mindegy lenne neki, hiszen már nincs mit veszítenie, mert amit lehetett, már elvesztette? És ha a bálon nem úgy történtek volna a dolgok, ahogy már megtörtént, akkor most is szerelmes lennék, vagy hírét se látnám Amor nyilának? Nem tudom, de azt igen, hogy egy embert már elvesztettem. És ha Zaynt is elvesztenél, lehet, hogy belehalnék, lehet, hogy nem. De magamat ismerve, túllépnék rajta, és egy új életet kezdenék Los Angelesben a bátyámmal, Adammel. Talán pont ezt kéne tennem, ha vége a show-nak. Elmenni innen, és vissza se nézni, csak sodródni az árral, hogy mit hoz majd. Szerelem, és minden fájdalom nélkül.

Még ha mindezt véghez is viszem, mi van akkor, ha tényleg terhes vagyok? Még belegondolni is rossz. Egy gyerek csak mindent tönkretenne, nem mintha megtartanám. Túl fiatal vagyok ez anyasághoz. Meg amúgy se követném el ugyanazt a hibát, amit anya, hogy tizenkilenc évesen gyerekem legyen, akit nevelőszülők nevelnek majd fel. Nem lenne szívem ennek kitenni, ha tényleg megszületne, hiszen az anyai öröm a legjobb érzés a világon. De ez az egész annyira megrémít. Mi van akkor, ha a teszt pozitív lesz? Zayn mit mondana, és tenne? Na, és Simon? Magamra hagynának ezzel a súlyos döntéssel, ami nemcsak az én életemet változtatja meg, hanem valamilyen szinten az övéket is? Ó, te jó ég! Mibe keveredtem? Egyáltalán, hogy fogok ebből kimászni? Anya, ha élne, milyen tanácsod adna? És apa? Miért érzem úgy, hogy egyedül maradtam? Bárcsak... bárcsak valaki segítene meghozni a helyes döntést, hogy mi tévő legyek...

-Lo, minden oké? – hozott vissza a valóságba Liam a kérdésével. Automatikusan rávágtam volna, hogy nem, de ezzel, csak elárultam volna magam és Zaynt is – Olyan sápadt vagy.

Zayn ijedten pillantott rám a telefonjából, majd aggódva fürkészni kezdte az arcomat. Csak egy pillantást vetettem rá, ami után az ablakon kezdtem el tanulmányozni a mellettünk elsuhanó táját. Hajnal óta nem beszéltem vele, amikor is megadta a rettegett kérdésre a választ. Akkor, abban a pillanatban annyira megrémültem, hogy befutottam a szobámba, és magamra zártam az ajtót, s egészen addig nem jöttem ki onnan, míg Simon nem szólt, hogy lassan indulunk.

Sajnos a táj nem kötötte le a figyelmemet túlságosan, ugyanis minden gondolatom visszaterelődött Zaynre, és arra, hogy nagy valószínűséggel terhes vagyok tőle. Agyam kombinálni kezdett a történtekről, s arra a megdöbbentő felismerésre jutott, hogy Malik csak azért volt velem ilyen kedves, mert akkor lefeküdt velem, és kárpótolni akart, hogy csökkentse bűntudatát, amit akkor este szerzett... Igen, talán így van, talán nem, de erre a választ csakis ő tudja.

-Kicsilány, megérkeztünk – mosolygott rám kedvesen Lou, amit bármennyire is próbáltam viszonozni, nem ment. Túl nagy teher nyomta a vállamat, hogy mosolyogni tudjak. Meglepő módon még az se zavart, hogy nem a nevemen szólított, ami fura, mert máskor, ezért ölni tudtam.

Egy nagy sóhaj kíséretében kiszálltam a kocsiból, és követtem a fiúkat a biztonsági őrök gyűrűjében. A rajongóiktól alig lehetett bejutni a stúdióba, de a srácokat ez cseppet sem zavarta. Mosolyogva odamentek a sikítozó lánytömeghez, s akiknek tudtak aláírást osztottak, és készítettek egy közös képet is. Néhányan sírtak az örömtől, míg mások diszkréten örültek, vagy fülsüketítően visongtak, amitől csak megfájdult a fejem.

Kikerülve a fiúkat – annak reményében, hogy megszabadulok a sok visító tinitől – elindultam befelé, de egy kislány elém állt. Haja két copfba volt befonva, és barna szeme csak úgy csillogott, amikor meglátott. Nagyokat pislogva nézett rám, majd szája felfelé görbült, így egy hatalmas mosolyt eredményezve az arcán.

-Te és Zayn együtt vagytok? – kérdezte meg édesen, mégis félénken. Kicsit megdöbbentem a kérdésén, hiszen eddig a média előtt sosem voltunk úgy kettesben, hogy kombináljanak arról, hogy járunk. Vagy lehet, hogy csak nekem nem tűnt fel, ellenben a szemfüles rajongókkal.

-Nem – válaszoltam.

-Kár, pedig szép pár lennétek – még mindig mosolygott, amitől nekem is egy apró mosoly jelent meg az arcomon.

Vállam felett hátrapillantottam, és láttam, hogy a fiúk elindultak felém. Arcukon hatalmas vigyor díszelgett, s nem a kamu, hanem az igazi, szívből jövő, ami nem sok sztár arcán mutatkozott meg.

Elsőként Zayn ért mellém, leguggolt a kislányhoz, és autogramot adott neki egy kis füzetbe, ami a lány adott oda neki. Malik után a többiek is megajándékozták a leányzót, sőt még egy közös képet is kapott.

Simon már türelmetlenül toporzékolt az ajtóban, és minket sietettet, hogy igyekezzünk, mert a végén lekéssük az adást, amit egy cseppet sem bántam volna, hiszen a hajnalban történtek megbélyegezték az egész napomat, s talán az egész életemet... Hihetetlen, hogy ma minden arra emlékeztet, hogy feltehetőleg terhes vagyok. Talán nem kéne várnom holnapig, hanem rögtön a show után megnézni, hogy mi az eredmény. De erre egyedül nem vagyok képes, kell valaki, aki támogat, még ha az eredmény pozitív is lesz. És ez a személy nem lehet Zayn, hiszen ő még semmit se tud, max sejti. Ide Dean vagy Steph kell, de a legjobb, ha mindketten mellettem lesznek.

Miután sikeresen beértünk, a fiúkat kezelésbe vették, és az amúgy is tökéletes külsejüket még tökéletesebbé tették, amit szem forgatva néztem végig. Ránk rakták a mikrofont, majd közölték velünk, hogy egy perc és kezdünk.

-Itt Elizsbeth Jones, és köszöntöm önöket a Big News in the Star World-ben! Első vendégeim nem mások, mint a híres banda, a One Direction, és – hatásszünetet tartott a nő. A közönség mozgolódni kezdett, s izgatottan várták, hogy folytassa, amit két perc hallgatás után meg is tett – Simon Cowell lánya, Lauren Cowell! – megforgattam a szemem felkonferálásomon. Szinte hihetetlen, hogy még mindig nem jöttek rá, hogy nem az apám. És még a médiáról mondják a rajongók mellett, hogy jobbak, mint az FBI. De akik ezt állítják, azok hatalmasat tévedtek, hiszen eddig nem jöttek rá, hogy ő csak a nagybátyám, ahogy arra sem, hogy nem Cowell, hanem West vagyok.

Simon gyorsan elhadarta nekünk az ülésrendet, az ülésrendet, amit pont leszartam, s miután kiléptünk a színfalak mögül, a közönség őrjöngeni kezdett, és a srácok neveit kezdték el kántálni. A fiúk mosolyogva intettek minden rajongójuknak, majd egyesével leültek, kivéve engem és Zaynt. Nekem szélen kellett volna ülni, de nem akartam leájulni, ezért Malik eredeti helyét foglaltam el. Zayn mosolyogva rám nézett, amit egy grimasszal viszonoztam, s miközben leült, végig engem nézett. Kihasználva az alkalmat, hogy nem figyelt lelöktem a kanapéról, amin mindenki jól szórakozott, főleg bandatársai, akik majd' megpukkadtak a nevetéstől.

Zayn lassan felkászálódott a földről, és a haja miatt kezdett el aggódni, aminek természetesen semmi baja nem volt, s efelől a nézők is megnyugtatták Mr. Tökéletes hajam kell, hogy legyen urat, de ő nem hitt nekik, ezért zsebtükrét előhalászva megnézte a haját, majd felém fordult.

-Jól áll? – mutatott tökéletesen belőtt hajára.

Nem tudtam eldönteni, hogy ez az igazi Zayn, vagy akit én láttam. Talán mindkettő, talán csak a média miatt csinálja ezt az egészet a haja miatt, vagy az is lehet, hogy egész végig félreismertem, és csak egy tökéletesen betanult színjátékot láthattam belőle, amire feltehetőleg Simon kérte.

-Szarul – mondtam unottan. A közönségnek nem tetszett válaszom, ezért ordítozni kezdtek, hogy biztosítsák Malikot, milyen jól néz ki...

Elisabeth leintette a közönséget, hogy végre elkezdhesse a műsorát, amit rajtam kívül mindenki várt. Először a fiúkkal kezdte, és néhány általános kérdést tett fel nekik, majd egyből rátért a szerelmi életükre. Zaynt szemelte ki áldozatául, aki örömmel válaszolt minden kérdésre.

-Van egy lány, aki bejön – ismerte be.

Hazugság, minden hazugság volt. Jutott el a tudatomig. Végig csak játszott velem. Miért nem jöttem rá hamarabb? Lou miért nem tudta előbb elmondani a dolgokat, amikre még mindig nem kaptam választ? Mert hittem neki. Minden szavát elhittem, s arra nem is gondoltam, mi lesz, ha átver, arra meg végképp nem, hogy összetöri a szívem.

Nem sok kellett, hogy kirohanjak, de tudtam, ha megteszem, akkor csak magamat árulom el azzal, hogy többet érzek iránta, mint kellene, aminek következtében Simon örömtáncot lejtene, és Zayn pofára ejtene.

-Magadat ne számítsd bele – mondtam gúnyosan. Úgy éreztem, hogy elég volt a kedvességemből, amit eddig kapott tőlem. Itt volt az ideje a felejtésnek, s az csak úgy ment, hogy bunkóztam, és elkergettem magam mellől.

-Akkor már kettő van! – csillant fel gyönyörű karamell írisze, amivel engem nézett. Idióta vagy, Lo! Ne nézd! Azzal csak jobban megnehezíted a felejtést.

-A büszkeséged nem számít, ami a nadrágodban pihen – tette hozzá Harry nevetve. Titokban hálás voltam neki, hogy ezzel a kijelentésével magára vonta Zayn figyelmét, még ha magamban, még mindig átkoztam is Séróbárót, hogy megszólalt.

Minden könnyebb lett volna, ha csöndben marad, de ő inkább beszélgetős kedvében volt, és a fülem hallatára áradozott a lányról. Próbáltam nem figyelni rá, de legbelül azt éreztem, hogy meghalok, ahogy a szívem is megrepedt, s millió darabra tört, amit a legerősebb ragasztó sem tudott volna összeragasztani.

-Akkor ő az a lány? – mutatott a kivetítőre Elisabeth, amin egy kép jelent meg rólam, és Zaynről, mikor a háza előtt álltunk egymást ölelve. A fotós jó munkát végzett, mer Zayn arca tisztán kivehető volt, s még ha tagadni is akarta volna, akkor sem tudta volna, hiszen tisztán látszott a fotón, hogy ő az.

Minden szempár a mellettem ülő szerelmesre szegeződött, s visszafojtott lélegzettel várták a választ, ahogy én is. Nem szólalt meg rögtön, inkább gondolkozott, hogy mi lenne a helyes válasz. Szeme sarkából rám nézett, majd mély levegő vétele után kimondta a választ, ami még jobban összetört, mert a remény apró szikrája is eltűnt.

-Nem – felelte.

Szerencsémre Malikról tovább ugrott Haroldra, aki szintén nagy örömmel mesélt Alexszel való kapcsolatáról, és arról, hogy mennyire boldogok együtt.

Ezután minden fiún végigzongorázott a nő, majd én következtem, de egyszavas válaszokkal elintéztem a kérdéseit. Mosolyt erőltetve csináltam ki a nőt, aki legszívesebben kiment volna, hogy lenyugodjon, mert semmit se tudott kihúzni belőlem.

-Utánad néztem, és a keresés szerint, te nyolc évesen meghaltál. Mi erre a magyarázatod? – vonta fel a szemöldökét.

-Elírtad a nevem – mosolyogtam rá angyalian, válaszolás közben, amin a nézők jót nevettek.

-Halott vagy! – mondta ingerülten.

-Halotthoz képest eléggé élek – vágtam vissza.

-Előhalott – nevetett Lou, majd sunyin összenézett Liamékkel. Aprót bólintottak, mire Bongyi és Füles kiviharzott. Tapsi Hapsi felállt, s Niall elővett egy gitárt.

-Hölgyeim, és uraim! Fogadják nagy szeretettel Pillecukorpónit (Harry) és Vattacukor lámát (Liam)! Egy gyönyörű balettelőadást fognak előadni. Niall, a zenét – intett a szőkeségnek Lou.

Niall bemelegítésként végighúzta ujjait a gitáron, majd belekezdett egy balettszámba, mire a két „táncos” tütüben bevonult, és balettozni kezdtek, Louis hangjára.

Pillecukorpóni teljesen úgy mozgott, mint egy igazi balerina, míg Vattacukor láma néha bénázott egy kicsit, de alig volt észrevehető.

Lou úgy énekelt, mintha mindig is balettszimfóniákat kellett volna előadnia, s Niall úgy pengette a gitár húrjait, hogy az már művészi volt. Mind a négyen anyait és apait beleadtak a műsorukba, s mikor Bozont eljátszotta az utolsó akkordot is, meghajoltak. A közönség hatalmas nevetőtapsba kezdett, de Lou csak fokozta a röhögőgörcsöt.

-Köszönjünk! Remek közönség vagytok! Most Simon következik, és előadja a Diótörőt, majd Lo és Zayn előadásában megcsodálhatjuk a Hattyúk tavát – sorolta a további műsorokat. Simon hevesen rázta a fejét, hogy felejtsék el, de Harry biztatta, hogy mutassa meg, mit tud. A végén már a nézőközönség is Simon nevét kántálta, aki akarva, akaratlanul feljött hozzánk. Liam mosolyogva átnyújtott neki egy tütüt, amit a nagybátyám nagy nehezen felvett, majd beállt egy eléggé vicces pózba. Louis és Niall rákezdtek a Diótörő legismertebb zenéjére, amire Simon össze-visszaugrált, ezzel még nagyobb nevetőrohamot előidézve. Műsora úgy nézett ki, hogy ugrás, esés, ugrás, esés, egy forgás, egy lépés, majd egy újabb ugrás és esés. Miután vége lett a „Diótörőnek” Lou leszidta Simont, amiért nem tanulta meg a koreográfiát, amit már két hete gyakoroltak.

Elnevettem magam rajtuk, de amint a répazabáló rám nézett, lefagyott a mosoly az arcomról, mert ez azt jelentette, hogy mi jövünk Zaynnel. Ijedten néztem rá, a mellettem ülő srácra, aki biztatóan rám mosolygott.

-Láttátok ezt? Simon lusta volt megtanulni a táncot, mert dolgozott. Pff! – duzzogott Lou – Énekelj valamit, amivel kárpótolsz – nézett sértődötten a nagybátyámra.

-Mi lenne, ha inkább Lauren énekelne valamit? – terelte megint rám a figyelmet Elisabeth. Nem volt kedvem előadni egy számot, de nem tehettem mást, mert mindenki biztatott. Fújtatva álltam fel, s vettem ki Niall kezéből a gitárt.

-Ezt a dalt Simonnak, a nagybátyámnak küldeném – erőltetettem egy mosolyt az arcomra, s külön hangsúlyoztam a „nagybátyám” szót.

Bemelegítésként megpengettem párszor a húrokat, majd belekezdtem a One Day-be.

Az egész dal rólam és Simonról szólt. Arról, hogy egy nap elmegyek, és nem viselem el tovább a szabályait. Nem lesz ott mellettem többé, hogy megmondja mit tegyek, és mit ne. Végre elég idős leszek ahhoz, hogy a saját életemet éljem nélküle... És ez a nap vészesen közeleg. Ahogy eljön majd az augusztus, úgy jön el az a nap is, amikor végre kiszabadulok Simon börtönéből, és azt csinálok majd, amit akarok...

Miután befejeztem a dalt, mindenki megtapsolt, s hallottam Adam, Dean és Shane gratulációját is. Mindhárman őrülten tapsoltak, miközben néha-néha fütyültek. Halvány mosollyal az arcomon néztem feléjük, és egy köszönöm-öt eltátogtam nekik.

Ezután még kérdezett minket néhány dologról a nő. Többek között a Show Time-ról, és hogy milyen a fiúkkal lógni. Ha a kérdés hozzám szólt, egyszavas, vagy rövid válaszokat adtam Elisabeth-nek, hogy örüljön a kicsi lelke.

Miután bemondta, hogy reklám következik, a kamerák leálltak, így mi már mehettünk is. Megkönnyebbülve léptem oda Deanhez, és borultam a nyakába.

-Vegyünk egy gyorstesztet – suttogtam a fülébe, hogy csak ő halja.

-Rendben – válaszolt ő is ugyanolyan hangnemben, mint én. Elengedett, majd megfogta a kezem, és elindultunk. Steph útközben csatlakozott hozzánk, így már hárman voltunk. Beszálltunk Steph piros Mercedesébe, majd amilyen gyorsan csak tudott a gyógyszertárhoz hajtott. Mikor lefékezett egyedül beszaladt, hogy megvegye a tesztet, mert nem engedték meg, hogy én vegyem meg a műsor után, különben kombinálni fognak, ami senkinek sem tenne jót.

Öt idegölően hosszú perc után Stephanie megérkezett egy kis zacskóval a kezében, beszállt a kocsiba, s immáron felém vettük az irányt. Amikor lefékezett a ház előtt, mindhárman úgy pattantunk ki a kocsiból, mintha puskából lőttek volna ki minket. Idegesen szöszmötöltem az ajtó kinyitásával, ami csak negyedik próbálkozásra sikerült. Felrohantunk az emeletre, egyenesen be a szobámba.

-Te most bemész a mosdóba és megcsinálod a teszteket, aztán ha végeztél, megmutatod nekünk! – mondta Dean, mire bólintottam. Remegő kézzel vettem el Steph-től a két tesztet, amit vett. Lassan mentem be a mosdóba, de még így sem végeztem el azonnal a tesztet. Gyomrom liftezett az idegességtől, és a maradék reményem is kezdett elszállni, hogy nem vagyok terhes, de túl sok volt a jel arra, hogy az vagyok.

Az idő változó volt. Az egyiknek három perc, a másiknál meg hat. Úgy gondoltam, hogy egyszerre nézzük meg az összeset Deanékkel, ezért vártam, hogy leteljen az idő – Kérlek istenem, ne legyek terhes! Ne legyek! Nem akarom tönkretenni az életem, hogy Zaynét sem. Könyörgöm istenem, könyörgöm! Ne legyek terhes!! – rimánkodtam. Tudtam, hogy nem sok esély van rá, hogy fent meghallgatja az imámat, de egy próbát megért. A wc-n ülve doboltam a térdemen és idegesen várakoztam az ítéletre, ami megváltoztatja majd az életem – Vége! – sóhajtottam – Letelt a hat perc – falfehér arccal vettem kezembe a teszteket lefordítva, majd visszasiettem a szobámba, hogy együtt nézzük meg az eredményt.

-Mondd már! – sürgetett Steph. Jobban meg volt ijedve, mint én, s úgy izgult, mintha az ő terhességi tesztjének az eredményét néznék meg. Jobbomra Dean, balomra Steph állt, s árgós szemekkel figyelték a kezemben lévő lázmérő nagyságú cuccokat. Nagy levegőt vettem és megfordítottam. Ránéztem először a jobb, majd a bal kezemben lévő gyorstesztre, és mindketten ugyanaz állt...

***

Ne maradjatok csendben! :)