29.Szóval csak addig voltam jó, amíg Perrie vissza nem jött?

Sziasztok! Itt az új rész. :) Nekem annyira nem tetszik, kivéve ami Zayn és Lo között történt a végén, de ti majd eldöntitek, hogy mi a véleményetek. :) Gépem sajnos továbbra sincs, de amíg a tesóm gyúr, addig lenyúlom az övét :D Jó olvasást! :D

Zayn karjai közt feküdtem, amik derekamon pihentek, így egy kicsit felhúzva a pólómat. Hiába próbáltam elaludni, nem tudtam, ahogy egész éjjel sem hiszen agyam ezerrel zakatolt Zaynen, rajtunk, és a babán. Az egész gondolatmenetem egy ördögi körforgás volt, mert mindig a srácnál kötöttem ki, akit szeretek. Mégis valamiért úgy éreztem, hogy hibát követtem el azzal, hogy belementem egy titkos kapcsolatba. Nem tudom miért, de így éreztem. Mintha az agyam így akarta volna jelezni a szívemnek, hogy össze fog törni Zayn miatt. Ismertem őt valamennyire, de nem eléggé, hogy ne legyenek kétségeim afelől, hogy nem fogok benne csalódni.

Neten nem fogok utánanézni, hiszen ott bármit kitalálhattak róla, és az sem biztos, hogy igaz. Talán egy nagy nőfaló, hatalmas egóval megfűszerezve. Vagy az is lehet, hogy olyan, mint amilyennek megismertem. De ezek mind csak feltételezések. Viszont, amit az első csókunkkor mondott, az elég ok arra, hogy kételkedjek abban, hogy nemcsak Simon miatt tette mindezt, hiszen, amikor megszívattuk Harryt, s mikor Zayn megcsókolt, akkor azt mondta, hogy mindezt bosszúból tette.

Talán még most kéne szakítanunk, mielőtt jobban fájna bárkinek is. Nem tagadom, így is fájni fog, de idő kell, hogy teljesen begyógyítsa a sebet, amit a hiánya fog okozni. És a legrosszabb, hogy mindennap látnom kellesz a műsor miatt. Ennek ellenére nem feltétlenül hiszek abban, hogy az idő mindenre gyógyír. Hiszen mi van akkor, ha túl mély, és túl nagy fájdalom lakozik a szívben? Akkor is igaz ez? Kötve hiszem, mert minden csalódás mély nyomot hagy az emberben, és az idő vagy jobban felerősíti a hiányát, vagy ráébreszt, hogy igazából sosem szerettük igazán. Lehet, hogy velem és Zaynnel is ez a helyzet. Talán egy erős vonzalom van köztünk, ami laikusként szerelemnek neveztem. S ha vége az együtt töltött időnek, akkor elfelejtjük egymást, és ez csak egy nyári szerelem lesz.

Viszont itt van ettől egy fontosabb kérdés is. Mi legyen a gyerekkel? Több millió okunk van arra, hogy miért ne tartsuk meg, de... Na jó! Itt nincs de! El kell vetetnem úgy, hogy Zayn nem is tud róla, és akkor annak az estének semmilyen nyoma nem marad, kivéve Shane elvesztése.

-Nem tudsz aludni? – kérdezte rekedtes hangon Zayn.

-Nem igazán – feleltem, de inkább csak magam elé meredtem. Nem volt kedvem most vele beszélgetni, főleg, hogy egyedül kell most meghoznom a döntést két dologról, de ahhoz az kell, hogy ne legyek a közelében. Viszont ez nem megy a próbák miatt. El kell mennem a kis rejtekhelyemre, ahol senki se fog megtalálni, de előtte pénz kell, amit nem vehetek le a számlámról, mert Simon észreveszi, és akkor minden kiderül.

-Megint émelyegsz? – simogatta a hasamat, mire furát éreztem a gyomromban. Nem! Ez nem lehet! Nem kelhettek életre azok a szar vadászgépek! Nem eshetek bele annyira, hogy ne tudjak kiszeretni belőle. El kell mennem, legalább péntekig, hogy minden érzésem tisztázzam, és lerendezzem a baba kérdést, s mindezt Zayn nélkül.

-Nem – megkönnyebbült sóhaj szaladt ki a száján, mintha megkönnyebbült volna, hogy talán mégsem vagyok terhes. Ha tudná az igazat – amit sosem fog megtudni – , akkor nem így reagált volna.

-Énekeljek valamit? – puszilta meg a vállam, és ajkainak nyoma bizsergetően hatott rám. Meg kell akadályoznom, az érzéseimet iránta. És ami a legfontosabb, ki kell szeretnem belőle. Vissza kell változnom azzá a lánnyá, aki utálja őt – még ha ez nem is igaz – , és soha nem akar szerelmes lenni. Ha bunkózom vele, akkor elfelejt, s minden a legnagyobb rendben lesz. Mindketten élhetjük tovább az életünket anélkül, hogy a másik érzései miatt aggódnánk. Ezt kell tennem.

Mielőtt válaszolhattam volna Zayn kérdésére, halkan dúdolni kezdett valamit, amit egyből felismertem. Lehunytam a szemem, és próbáltam a hangjára elaludni, ami édes dallam volt füleimnek.

So just close your eyes (Csak hunyd le a szemed)
Honey, here comes a lullaby (Kicsim, itt jön egy altatódal)
Your very own lullaby (A te saját altatódalod)
Honey, here comes a lullaby (Kicsim, itt jön egy altatódal)
Your very own lullaby (A te saját altatódalod)

Csak annyit vettem észre, hogy szemem egyre jobban nehezedik, míg végül teljesen álomba nem merültem, de egyet biztosan tudtam, hogy egy időre eltűnök, kiszeretek Zaynből, és elvetetem a gyereket, még ha felér egy gyilkossággal is... De ez volt az egyetlen helyes döntés.

Reggel, ahogy besütött a nap a szobámba szemeim azonnal kipattantak. Nem próbálkoztam meg visszaaludni, mert akkor nem tudtam volna lerendezni az ügyeimet, s ez csak úgy ment, ha Zaynt nem keltem fel. Óvatosan másztam ki mellőle, és nem néztem meg, hogyan alszik, mert akkor csak jobban rabul ejtett volna, ami nem hiányzott. Így is elég nagy baj volt, hogy beleszerettem. De nem bírtam megállni, és megfordultam. A szívem örült, hogy ezt tettem, ellenben az agyammal, aki tombolt.

Csak mosolyogni tudtam Zaynen, és ellent mondva az agyamnak, őt kezdtem el nézni annak ellenére is, hogy hevesen tiltakozott ez ellen. Viszont most az egyszer, és talán utoljára a szívemre hallgattam, mielőtt meghoztam volna a végleges döntést Zaynnel kapcsolatban. Viszont valahol legbelül már tudtam a választ, csak ezzel akartam időt nyerni a lehetetlenhez.

Zayn még az igazak álmát aludta, de nem tudtam levenni róla a szemem. Egyszerűen vonzotta a tekintetemet, ahogy ott feküdt az ágyamban, és szunyókált. Haja kissé kócos, arca kicsit borostás volt, de még így is szívdöglesztően nézett ki. Vajon, ha nem tenném tönkre azt, ami kettőnk közt van, akkor majdnem minden reggel arra kelnék, hogy Zayn mellettem fekszik? És órákig nézhetném őt?

Miket beszélsz Lo! – szidtam magam. Ez a rózsaszín köd egyre jobban magába szív, és elveszi minden normális gondolatomat, s helyére valami bugyuta szerelmes maszlagot tesz. Legalább ne venné el az eszemet a szerelem, mert akkor talán jóba lennék, és Amornak sem kéne a sürgősségire járnia a törött kezével miattam.

Figyelmem újra Zaynnek szenteltem, aki már egy párnát ölelt szorosan magához. Azt hihette rá, hogy én vagyok... Ha visszamászok mellé az ágyba, akkor felkel? Most fejezd be Lo! – szóltam magamra. Nem járhat minden gondolatom körülötte, amikor éppen kiszeretni próbálok belőle. Az ördög vigyen el, Zayn!

Nagyot sóhajtottam, majd visszafordultam a szekrényemhez, hogy kivegyek valami tűrhető ruhát. Éppen keresgéltem, amikor valaki hátulról átölelt, mire ijedtemben megugrottam. Halk kuncogást hallottam mögülem, s durcásan megfordultam. Zaynnel, és az ő levakarhatatlan mosolyával találtam szembe magam.

-Rossz a lelkiismereted? – kérdezte nevetve. Nem válaszoltam, csak lehajtottam a fejem, és a szőnyegemet kezdtem el tanulmányozni, mert hirtelen nagyon érdekesnek tűnt. Igaz, már kismilliószor láttam, de most úgy éreztem, hogy muszáj megfejtenem, hogy miért ezt választottam annak idején – Mi a baj? – váltott komolyra, és államnál fogva felemelte a fejemet. Igéző karamell szemeit az enyémbe fúrta, de nem bírtam állni a tekintetét, ezért lehunytam a szemem, remélve, hogy befejezi a faggatózást – Nyisd ki a szemed, Lo! – kért kedvesen. Először nem akartam megtenni, de mégis kinyitottam – Mit nem mondasz el nekem?

Kezem mellkasára tettem, és megpróbáltam eltolni magamtól, de nem engedte. Továbbra is erősen tartott a derekamnál fogva.

Itt az idő. El kell mondanom neki legalább az egyik gondot, de nem mertem. Túl nehéznek bizonyult a számomra. Sokkal könnyebb lett volna, ha tegnap ő hallja meg, hogy terhes vagyok, és nem Niall. Akkor most nem kéne azon gondolkoznom, hogy mikor tudatom vele, hanem azon törnénk a fejünket, hogy mi lesz. Hogyan tovább. De ehelyett egyedül próbálom megoldani a dolgokat.

-Zayn, én... – próbálkoztam azzal, amivel tegnap, de több hang nem jött ki a torkomon, mintha valaki azt akarta volna, hogy Zayn ne tudja meg az igazat – Nem megy – ráztam meg a fejem. Olyan gyenge vagyok. Elgyengültem egy pasi miatt. Máskor már leordítottam volna mások fejét, hogy vallják be, amit be kell, de a saját helyzetemben nem ment ugyanaz. Tényleg kell egy kis idő...

***

Idegesen doboltam a lábammal Simon irodája előtt, és vártam, hogy kijöjjön, amit félóra idegeskedés után megtett. Viszont nem egyedül, hanem Malikkal együtt sétált ki. Meglepetten pislogtam, de mit sem törődve Zaynnel berángattam nagybátyámat az irodájába, majd belekezdtem a mondandómba.

-Engedj el néhány napra! – kértem – Ígérem, hogy megtanulom a dalt énekelni és játszani is, de el kell mennem, hogy kiszellőztessem a fejem.

-Mehetsz, de legkésőbb szombat délután itt vagy – mondta. Hevesen bólogatva egyeztem bele a feltételbe, még ha végig kell szenvednem megint két órát – Ja, és mindennap felhívsz, és eljátszod a dalt – tette hozzá.

-Persze – puszit nyomtam az arcára, majd rohantam vissza a szobámba, hogy mindent összerakjak, ami erre a néhány napra kellesz. Sikerült egy egész bőröndöt összepakolnom, plusz a gitárom, és a deszkámat.

Gitártokot felvettem, a gördeszkám a hónom alá csaptam, míg a bőröndöm magam után húztam. Amikor a lépcsőhöz értem, egy elegáns mozdulattal ledobtam, és a poggyászom hatalmas puffanás kíséretében ért földet. Nem törődtem vele, hogy mindenki hülyének néz az akcióm miatt, csak lazán lesétáltam az emeletről, mintha mi sem történt volna, és kimentem a járgányomhoz. Mindent beraktam a kocsim csomagtartójába, majd visszamentem a házba, és a szöszibe ütköztem.

-Elmondtad neki? – érdeklődött.

-Nem – feleltem kurtán – Majd, ha visszajöttem.

Akkor már nem lesz mit mondani, szóval így jobb, de előtte pénzt kell szereznem hozzá, és tudom, hogy kitől kapok rövid idő alatt, jó fizető állást.

-Melletted legyek, amikor elmondod Zaynnek? – kérdezte Niall. Nemlegesen megráztam a fejem, és készültem elmenni, hogy a kényszerkoncertre elkészüljek, de valaki megragadta a karomat, és visszahúzott.

-Mit titkolsz, Lo? – érdeklődött kissé idegesen Zayn. A francba! Muszáj mindig ilyenkor megjelennie? Mint egy rosszul időzített bomba. Mindig akkor bukkan fel, amikor nem kéne.

-Semmit – rántottam ki a kezem a szorításából. Gyanúsan nézett egy ideig, majd hagyott elmenni, de éreztem, hogy ennyivel még nem zártuk le a témát.

-Eljössz a mai koncertre? – kérdezte csillogó szemekkel.

-Nem – vágtam rá egyből. Nem érdekelt, hogy ezzel megbántom, de egyenesen rühellem a zenéjüket. Nemhogy két órán át hallgassam őket. Akkor inkább vallom be Simonnak, hogy terhes vagyok. Sokkal jobban járnék azzal, mint a koncerttel.

***

-Lo, kérlek! – könyörgött Harry már vagy félórája. Nem igaz, hogy nem adja fel! Miért olyan nehéz megérteni, hogy semmi kedvem ahhoz a fos koncerthez, ahol nyálas popnak nem nevezhető zenét énekelnek? Ének? Maradok a nyávogásnál...

-Nem! – mondtam határozottan. Nem olyan könnyű megtörni.

-Jó – sóhajtott – Tudod, te voltál az utolsó reményem. Zayn totál kivan, hogy a csaj, aki tetszik neki nem jön el, és gondoltam te lelket önthetnél belé, de ezek szerint nem... – hallottam a hangján, hogy csalódott, de mégis, amit mondott, attól összeszorult a szívem. Nem azért, mert Zayn kiakadt, hanem azért, akitől... Szóval Zaynek van valakije... Ezért kellet az egész tartsuk titokban, hogy járunk dolog? Vagy én vagyok tök idióta, és rólam van szó, csak Malik nem mondta el nekik.

-Mi van, ha elmegy a lány? – érdeklődtem.

-Akkor már rég itt lenne, nem gondolod? – kérdezte. Jó igaza van, de akkor is! Ha tényleg fontos lenne neki, Zayn, akkor az első sorban állna, és idióta módjára ugrálna, s az ő nevét kántálná. De ha rólam van szó, akkor erre még a legvadabb álmaiban sem számíthat.

-Talán – húztam el a szám. Átkozott kettősség. Vagy rólam, vagy egy tök idegen csajról van szó. De lehet, hogy a lány az, akiről áradozott az interjún.

-Biztos, hogy nem jössz? – próbálkozott még egyszer Bongyi, amin elmosolyodtam. Levakarhatatlan, ha akar valamit, de ettől lesz olyan bárányos.

-Nem – sóhajtottam. Talán így a legjobb. Ha kiderülne, hogy másik lányról van szó, akkor csak nekem fájna, és beigazodna, hogy Zayn mindent Simon miatt tett – Nem tudom mit csináljak – túrtam bele a hajamba.

-Gyere el, és hozd helyre Zaynt – tanácsolta.

-Meglátom.

-Ezt vehetem egy igennek? – hallottam a hangján, hogy mosolyog, s halk neszt is hallani lehetett, ami azt jelenthette, hogy ugrál örömében.

-Veheted – halványan elmosolyodtam, felkaptam a táskám, és kirohantam a szobámból. Lehet, hogy hibát követek el, de meg kell tennem. Talán így lezárhatom azt, ami köztünk van Zaynnel.

Kétszázzal hajtottam az O2 arénáig, ahol már senki se tartózkodott, mert mire odaértem a koncert elkezdődött. Nem siettem túlzottan, mert zenéjük továbbra is irritált, ezért minél kevesebbet akartam hallani belőle.

Amikor a bejárathoz értem, akkor megpillantottam Alexet, amint vadul integetett nekem. Lépteimet megsokszoroztam, és alig egy perc alatt, már a mosolygós vörös hajú lány előtt álltam, aki nevetve borult a nyakamba.

-Olyan jó, hogy itt vagy – lelkesedett – Zayn totál kikészült – sóhajtott gondterhelten, majd részletesen elmesélte, hogy mi baja Maliknak. Nem tudtam eldönteni, hogy miattam, vagy egy másik lány miatt ilyen, de egyet biztosan tudtam, hogy azt a lányt szereti.

Amint beértünk az arénába, már a folyosóról lehetett hallani, ahogy a srácok énekelnek, de nem foglalkoztam vele különösebben. Az egyre erősödő zaj felé mentünk, s mielőtt beléptünk volna a koncertterembe, Lex egy VIP jegyet akasztott a nyakamba, majd a karomnál fogva berántott.

Őrület uralkodott a koncerten. Minden tini visított, és a fiúk dalait énekelték. Próbáltam kizárni a fülsüketítő kiabálást, és csak azzal foglalkozni, hogy Zayn észrevegyen, ha már eljöttem. Alex mosolyogva állt mellett, és egész végig halkan dúdolta az idegesítő szólamot, majd hirtelen mindenki elhalkult, mert Zayn leugrott a színpadról, és egyenesen felém jött. Megállt bennem az ütő, és a szívem is gyorsabban vert. S kezdtem elhinni, hogy nem vágott át, de amikor elment mellettem, mindez meghiúsult.

Tengelyem körül megfordultam, és megláttam, amint egy szőke csajjal – aki valószínűleg Perrie lehetett – éppen egymást falják. Rám jött a hányinger, de ez ellen nem tudtam mit tenni. Lex észrevette, hogy nem vagyok túl jól, ezért kivezetett a tömegből, egészen a fiúk öltözőéig, ahova betessékelt. Leültetett, majd hozott inni, és itt ültem a koncert végéig, miközben magamat szidtam.

Hülye, idióta, meggondolatlan, szerelmes voltam, és mindent ellepett az az szar rózsaszín köd.

Ha hallgattam volna Lou-ra, és tegnap nem mondtam volna igent, akkor most nem szakadna meg a szívem, mert amit látnom kellett, az rohadtul fájt. Mintha a szívemet tépték volna ki a helyéről.

-Ez marha nagy volt! – jöttek be az öltözőbe a srácok, kivéve Zaynt. Harry mosolyogva jött felém, de amikor meglátta nem túl vidám arcom megállt. Louis is rám nézett, és egy „sajnálom” pillantást küldött felém. Úgy érezte, hogy ideje tudnom Zayn és Simon alkujáról, még ha az igazság fájni is fog.

-Mondjátok el, hogy miben egyezett meg a nagybátyám Malikkal! – követeltem az igazságot. Lou és a többiek összenéztek, és látszott rajtuk, hogy nem fog tetszeni, amit mondani fognak, de nem hátráltam meg. Niall csendben ült, és majszolt valamit, míg Bongyi az ajtót figyelte. Liam csendben hallgatott, egyedül Tapsi Hapsi volt az, aki el akarta mondani azt, amit tudni akartam.

-Röviden annyi, hogy változtasson meg – törte meg a csendet a répazabáló – Nem számít, hogy mit mond, és tesz annak érdekében, hogy ezt véghezvigye. Egy a lényeg. Megváltozz. Simon még azt is megengedte neki, hogy ha kell játssza el, hogy szerelmes beléd, sőt még járhatok is, de csóknál több nem lehet – fejezte be – Sajnálom Lo.

A világ legnagyobb idiótájának éreztem magam. Elhittem minden szavát, amikor csak Simon játékát űzte velem. Akkor talán a barátnőjével való szakítás is kamu volt. Egyáltalán volt valami igaz is? A nevén kívül? Nem hiszem. Egy játék volt az egész, amiben nem számított, hogy mit érzek, csak az, hogy a nagybátyám akarata érvényesüljön.

Az ajtó hirtelen kinyílt, és a hiányzó láncszem sétált be rajta. Amint meglátott lefagyott a mosoly az arcáról.

-Szóval csak addig voltam jó, amíg Perrie vissza nem jött? – kérdeztem a történtek alapján, mert az alku és a csók erre utalt.

-Igen – mondta minden habozás nélkül. Mintha millió tör szúródott volna a szívembe, és ez az érzés csak egyre rosszabb lett. Nem sírtam el magam. Most nem. Nem akartam, hogy meglássa mennyire összetört. Fagyos tekintettel néztem tovább rá, de mintha meg se rezdült volna, állta a tekintetemet.

-Remélem Simon örül, hogy egy ilyen faszfejre bízta az egyetlen unokahúgát.

-Fogd már fel, hogy nem körülötted forog a világ! Meddig fogod még sajnáltatni magad a családod miatt? – kérdezte ridegen.

-Óh, bocsáss meg Mr. Tökéleteséletem van. Tényleg szörnyű lehet, hogy élnek a szüleid és testvéreid! Ja, és nincs is eltitkolt bátyád! Szörnyű lehet – mondtam ironikusan

-Lo nem úgy értettem – hajtotta le a fejét. Azt hiszi, hogy ezzel bármilyen hatást is kivált belőlem? Mert nem. Megbíztam benne, erre a családommal támad le.

-Tudom hogy értetted – mondtam flegmán – Tudod Zayn benned csalódtam a legnagyobbat.

-Persze hogy én vagyok a hibás! – háborodott fel.

-Mert én? Nem én húztam be Shane-nek. Nem én vertelek át. Nem én mondtam kamu szerelmi vallomásokat – ordítottam. Egy életre elegem lett Malikból – Nem érdekelsz – indultam meg az ajtó felé. Még egy utolsó pillantást vetettem a döbbent társaságra, majd kiléptem az ajtón, és vissza se nézve eljöttem onnan.

Zayn

-Mi volt ez? – támadt nekem Hazza. Most baromira nem volt kedvem még az ő kioktatásukat is hallgatni. Éppen elég volt Loval összekapni, főleg, hogy minden eddigi munkám ugrott.

-Te egy seggfej vagy, Malik! – kelt ki magából Niall. Úgy tűnik a kis ír manó bedurvult. Kavar Loval, hogy ennyire mérges rám? Csak ez lehet az egyetlen logikus válasz, főleg a titkos beszélgetéseik miatt, amiről nem tudhattam, mert rólam is szó volt.

-Oké – rendeztem le ennyivel. Komolyan örülnék, ha nem tartanának fel jobban, mert még ki kell valamit találnom Lo kibékítésére, és ha ők még itt tartanak, akkor ez nem fog összejönni. Így is örülök annak, hogy csak egyszeri rosszullétje volt Lonak. Valószínű, hogy nem terhes, de azért jó lenne erről megbizonyosodni. Nem mintha ezek után szóba állna velem, tehát más úton kellesz eljutnom az információkhoz.

-Terhes! – mondta Nialler.

-Ki? – vontam fel a szemöldököm, de sejtettem a választ.

-Lo – válaszolt. A kurva életbe! Utána kell mennem.

Nem foglalkoztam a többiekkel, és a sokkolt állapotukkal egyből kirohantam, hogy megkeressem Laurent, de akkor már nem volt ott. Egyből felhívtam, de csak az üzenetrögzítője felelt.

-Itt Lo, ha éppen leszarod, hogy senkivel nincs kedvem beszélni, akkor – csendült fel Lo hangja – Dobd el a cigit, tedd le a piát – ordította bele Dean – Fogd be! – nevetett jóízűen a lány – A lényeg, hogy ne hagyj üzenetet, mert úgyse hívlak vissza.

-Lo, itt Zayn...

***

Ne maradjatok csendben! :)