24.Szereted, Shane-t?

Bonjour!/Bonsoir! Végre megjöttem a hét első részével. :) Sajnos volt néhány okom a késésre. Az egész azzal kezdődött, hogy hétfőn elolvastam Fanni blogjának a befejező részét, és elment a kedvem az írástól. Utána kedden annyira leszívott a munka, hogy 2-3 sornál többet nem írtam. És ami a legmeglepőbb, hogy hétfőn úgy kezdtem neki az írásnak, hogy vidám(!!!!!) rész lesz. :D Nem tudom, hogy ez mennyire sikerült, de majd kiderül a reakcióitokból. :) Ja, és kivételesen nem(!!!!!!!) gonoszkodtam. :D Ne szokjatok hozzá, mert nem túl gyakori jelenség nálam. :D Igazából egybe akartam feltenni a versennyel ezt a részt, de már annyira fáradt vagyok, hogy majd csak este fogom befejezni a maradék részt, de addig itt van egy kis Zayn és Lo kaland. :D És a végéért örülni :D Kivételes alkalom, hogy ilyen lett a vége. ;) :D Jó olvasást! :D

Üveges tekintettel bámultam ki az ablakon, és az esőcseppeket versenyeztettem a szememmel, miközben azon gondolkoztam, hogy hogyan történhetett meg, hogy az egyik legjobb barátom belém szeretett. Semmilyen jelét nem láttam, hogy több lennék neki egy barátnál. De ezek szerint tévedtem. Lehet, hogy voltak jelek, csak nem vettem észre, mert azt hittem, csak barátok vagyunk. Nem akarom őt elveszíteni, ahogy azt sem akarom, hogy szeressen. Együtt nőttünk fel. Jobban ismerjük a másikat, mint egy normális fiú-lány barátságban.

Rossz volt belegondolni, hogy elveszíthetem őt. Pont azt, aki nélkül nem tudnék élni. Még ha a másik legjobb barátom megmarad, aki nélkül szintén nem élet az élet, akkor is olyan érzésem lenne, hogy egy részem elment. S az a részem mindig is őt fogja jelenteni a számomra, még ha távol is leszünk egymástól. A francba is! Megesküdött, hogy csak barátok vagyunk, és soha nem lehet köztünk ettől több, de mégis megtörtént.
Ez az egész olyan, mint egy romantikus filmben, amikor a főhősnő a legjobb barátja helyett másba szeret bele. De a végén rájön, hogy mégis a legjobb barátját szerette. És összejönnek. Viszont ez nem egy film, ahol minden így lesz, mert ez a kegyetlen valóság, ahol nincs boldogan éltek, amíg meg nem haltak. A való élet ettől kegyetlenebb, sőt sok olyan döntés elé állít, ami mindent megváltoztat. Az én esetemben barátság vagy szerelem. Ő felőle csakis barátság lehet, hiszen bátyámként tekintek rá. De Zayn esete más. Még én se tudom, hogy mit érzek iránta. Talán szerelem, talán több, mint barátság... Jó lenne tudni, hogy ne vágjak több telefont a falhoz.
-Minden rendbe jön – szorította meg a kezem Zayn, mintha tudta volna, hogy mire gondoltam. Igaz, hogy nem volt nehéz rájönni, hogy a nemrég történtek körül kavarogtak a gondolataim, de ő valahonnan tudta, vagy legalábbis sejtette, hogy minden a legnagyobb rendben lesz. Még ha közhely is... De én ebben nem hittem, mert a nemrég megtudottak egyenesen afelé vezettek, hogy elveszíthetem őt. Pont most, amikor szükségem van rá, mint barátra...

-Rendbe? Most tudtam meg, hogy az egyik legjobb barátom szerelmes belém! – akadtam ki. Ez csak egy álom, egy rossz rémálom, amiből nem tudtam felébredni – El fogom őt veszíteni!

-Tegnap nem érdekelt – mondta gúnyosan. Honnan tudná, hogy akkor mi történt pontosan? Honnan tudja, hogy mit éreztem akkor? Honnan tudna bármit is? Csak a látottakra alapoz mindent. Ha elmondanám neki, hogy akkor mi történt pontosan, akkor talán tisztán látna, de a tegnap este maga a pokol volt.
-Nem tudsz semmit – ordítottam. Kezdett elegem lenni mindenből. Ez nekem sok volt, túl sok: kamu szerelmi vallomás, gyerekkori barátom érzése, Simon, a bátyám. De a legrosszabb, hogy – azt hiszem – beleszerettem Zaynbe. Nem tudom hogy történhetett meg velem, de megtörtént. Hiába zárom el az érzéseimet iránta, azok attól még léteznek, sőt nagyon is valósak. S akár egyetlen mondatával vagy tettével a pokolba vagy a mennybe repít. Most viszont az előbbi történt a tegnap este történtek miatt. Bárcsak megszűnnének az érzéseim iránta! Örökre...
-Akkor mondd el! – kért ugyanolyan hangnemben, mint én őt.
-Nem lehet – suttogtam.
-Valld be, Lo! Szerelmes vagy belé.
-Nem – kezdtek el folyni a könnyeim. A francba! Megtörtem. A szerelem olyanná tesz, amilyenné sosem akartam válni. Vissza akarok menni az időben, arra a napra, amikor először találkoztam vele, hogy ne történjen meg az, hogy megismerjem őt. Ki akarom töröl a múltamból, a jelenemből, és a jövőmből... Egyszerűen csak el akarom őt felejteni örökre... Egy Zayn mentes életre vágyom, mert abban nincsenek érzések, ahogy szerelem sem.
-Nem úgy tűnik...
-Ahogy a te szerelmi vallomásod sem – mondtam.

-Mit tudsz te az érzéseimről!? – nevetett fel keserűen. Ez igaz, ahogy fordítva is. Igazából egyikőnk se tudja, hogy mit érez a másik, főleg nem egymás iránt. Olyanok voltunk, mint a zárt könyvek, amiket senki se mert kinyitni, mert féltek attól, hogy mi lakozik benne... Vajon mi történne akkor, ha Zaynnel kinyitnák a másik könyvét? Minden kiderülne? Vagy csak jobban összezavarodnánk? Nem tudom, de nem vagyok elég erős, hogy megtudjam rá a választ.
-Zayn, elkérhetem a telefonod? – kérdeztem félve. Muszáj volt beszélnem Deannel. Tudnom kellett a kérdéseimre a választ. Meglepetten nézett rám az útról, de továbbra sem vette le rólam a tekintetét, mert éppen pirosat kaptunk. Pont a legjobbkor... – Hagyd! Megállnál valahol, hogy vegyek egy új telefont? – kértem. Jó lenne egy másik,ha a mostanit miatta a falnak dobtam. Mondjuk nekem is lehetett volna annyi eszem, hogy nem a telefonomon töltöm ki a haragom, amit Zayn iránt éreztem. De ez van! Ness felhúzott Zaynnel együtt, s mivel a telefonomon volt a hozzám legközelebb eső tárgy, ezért az bánta. Egyszer csináltam pont ugyanezt, de akkor szerelmes voltam. És most? Talán...
-Mi történt a mostanival? – kérdezte. Válasz helyett előkotortam a zsebemből mobilom maradékát, és megmutattam neki. Ránézett a kezemben lévő maradványokra, de nem sokáig hagyta szó nélkül a látottakat – Mit csináltál? – kérdezte. Próbált komoly lenne, de láttam, hogy szeme sarkában ott vannak a nevetőráncai. Marhára vicces! Legközelebb, majd hozzá vágom a fal helyett. Akkor nevessen!
-Ideges voltam, és a falnak dobtam – mondtam kihagyva azt a részletet, hogy éppen miatta tettem mindezt. Láttam rajta, hogy azt hiszi tegnapi megjelenése miatt intéztem el a mobilom, de nem akartam tévhitbe ringatni. Mondjuk közre játszott ő is, de ez számára lényegtelen – Azelőtt ismerkedett meg a fallal, mielőtt megjöttél, mert valakik felhúztak – utaltam rá és Nessre. Még mindig fájt az árulása. Nem, mintha Zayné nem, de ő nem tudhatta, hogy milyen érzéseket váltott ki belőlem, viszont Vanessa észrevehette. Talán ezért, és az alku miatt tette meg. Mondjuk ez nem teljesen igaz, mert normális esetben is ezt tette volna, szóval... két legyet üthetett egycsapásra.

Nem szólt semmit, hanem újra az útra nézett. Letöröltem a könnyeimet, majd az ablaknak döntöttem a fejem.

-Teszünk egy kis kitérőt – törte meg a csendet, s amikor a lámpa zöldre váltott azonnal balra fordult, és elindultunk oda, ahova Zayn a kitérőjét tervezte. Bekapcsolta a rádiót, ahol éppen az egyik számuk ment. Legalábbis arra következettem abból, hogy dúdolni kezdte a dalt – „And let me kiss you” – fordult felém a szokásos féloldalas mosolyával. Pillantásunk találkozott, s akkor, abban a pillanatban levegőt is elfelejtettem venni. Csak néztem rá, és minden megszűnt. A karamellszínű íriszei úgy fürkésztek, mintha választ vártak volna Zayn éneklésére, amire még én sem tudtam a választ... Mielőtt megtudhattam volna, Zayn újra az útra koncentrált, ezzel megszakítva a pillanatot. Ha így folytatja beleőrülök. Mindezt miért? Csak egy terv miatt, amit történetesen a nagybátyám talált ki. Ki kellett szállnom a kocsiból. Nem bírtam tovább egy levegőt szívni vele. Úgy éreztem, hogy mindjárt megfulladok.
-Állj meg! – mondtam hirtelen. Friss levegőre volt szükségem, hogy tisztán tudjak gondolkodni – Zayn! – hangom kétségbeesetten csengett, mire rám figyelt. Az arcomra vezette pillantását, s aggódva fürkészte azt. Nagyon rémült arcot vághattam, mert az indexet azonnal kitette, majd a legközelebbi parkolóba behajtott, és leállította a motort. Amint leállt, feltéptem az ajtót, s kipattantam a kocsiból, majd becsaptam a jármű ajtaját, s az autó oldalának dőltem. Nem érdekelt, hogy jobban elázok, csakis a friss levegő, amit szívtam.
-Minden rendben? – szaladt az oldalamra Zayn. A frászt hozhattam rá, de ő is azt tette, amikor felém fordult, s azt énekelte, hogy „and let me kiss you”.
-Nem – ráztam a fejem. Az érzéseim, amiket egyre erősebbnek éreztem iránta, megrémítettek. Főleg azért, mert eddig senki iránt nem tápláltam ilyen érzéseket.
-Mi a baj? – állt meg előttem. Nem tudtam elmondani neki, hogy mennyire megijedtem az érzéktől, amiket kiváltott belőlem iránta. Megráztam a fejem, hogy nem mondok semmit, de nem érdekelte -Nekem elmondhatod – nézett mélyen a szemembe.
-Nem megy – kaptam el a fejem.
-Gyere – karjaibazárt, s a hátamat simogatta nyugtatásképpen. Bevált, mert kezdtem lenyugodni. Fejem mellkasába fúrtam, és beszippantottam jellegzetes illatát. Fura ezt kimondanom, de imádom a parfümjét. Olyan Zaynes – Nem lesz semmi baj – suttogta a fülembe.
-Zayn – toltam el egy kicsit magamtól, s a szemébe néztem – Az normális ha megijedtem az érzéseimtől?
-A te esetedben igen, főleg ha szerelmes vagy. Az vagy? – bólintottam – Már értem, hogy miért nincs telefonod – elnevette magát, amitől a szám is mosolyra görbült. Tuti, hogy bugyután mosolygok. Zayn két keze közé fogta az arcom, s közelíteni kezdett az övével.
-Ezt nem kéne – suttogtam alig halhatóan – Tudod mit mondtam a parton.
-Csak ez az egy kifogásod van? – érdeklődött.
-Simon is ott van, tudod, aki megkért, hogy változtass meg, és érd el, hogy beléd szeressek – emlékeztettem.
-Részben így van – simított végig az arcomon, mire a hideg kirázott. Biztos, hogy a hidegtől az eső miatt. Nem pedig Zayn érintésétől. Kinek akarok hazudni magamon kívül? Zayn érintése volt rám bizsergető hatással – Sosem játszanék az érzéseiddel. Deantől tudom, hogy nehezen bízol meg másokban, de engem valamiért közel engedtél magadhoz. És ezt Simon miatt nem fogom ellened használni. Te így vagy önmagad, ha nem fogad el ilyennek, akkor nem ismer igazán.
-Kösz, Zayn – mosolyom nagyobb lett a hallataktól. Bármennyire is felhúzott tegnap, sőt még le is feküdt Vanessaval, de már nem tudtam rá haragudni. Nem ment – De ettől még kikészítesz.
-Akkor én mit mondjak? – mosolyodott el rossz fiúsan. Az a mosoly... Most fejezd be, Lo!

***

Mielőtt megérkeztünk Zaynhez, még megvette az új telefonom ami – csak, hogy bosszantson – fehér blackberry lett. Húztam az agyát azzal, megharagudtam rá, mert nem a kért feketét hozta, de átlátott rajtam. Legalább nem úgy telt az út maradék része, mint az eleje...
Amikor leparkolt a háza előtt szétnézett, majd idegesen a hajába túrt, és rám nézett.
-Vedd fel a kapucnid! – kért, s már a fejemre is húzta – Fotósok – magyarázta előbbi tettét.
-Elfelejtettem, hogy a nagy Zayn Malikkal vagyok – forgattam meg a szemem.
-Bocs, ha meg akarlak védeni a pletykáktól – mondta semlegesen – Gyere!
Kiszálltunk a kocsiból, de ami azután történt kicsit meglepett. Valaki hirtelen elém állt, amitől a mellkasának csapódtam. De ahelyett, hogy elengedett volna, inkább a karjaiba zárt.
-Mindjárt elmennek – suttogta a fülembe. Hangjáról egyből felismertem, hogy Zayn az. Néhány percig, még egymást ölelve álltunk, és vártunk. Sajnos a fotósok nem szándékoztak hamar elmenni, de Zayn megtalálta a megfelelő alkalmat, így be tudtunk szökni a házába.

Nem is volt időm szétnézni, mert Zayn egyből a fürdőbe zavart, hogy meleg vízzel megfürödjek, és nehogy megfázzak. Mást már rég leugattam volna, hogy hagyjon, de tőle elviseltem, hogy így aggódott az egészségemért.

Amikor bementem a fürdőbe, egy kád meleg víz várt. Gyorsan lekaptam magamról a ruháimat, és nyakig elmerültem a vízben, ami átjárta átfázott porcikáimat. Eddig fel se tűnt, hogy fáztam. Csukott szemmel élveztem a fürdőt, de nem akartam sokáig maradni, hiszen beszélnem kellett Zaynnel. Rövidre fogtam a forró fürdőt, majd gyorsan megtörölköztem, és belebújtam a Zayn által választott ruhákba. Őszintén szólva rosszabbra számítottam, de kellemes meglepetés volt, hogy nem valami színes pólót hozott a szobámból, mert akkor tuti, hogy kitekertem volna a nyakát.

Felfrissülve léptem ki a fürdőből, és a hálójába vettem az irányt, mert megkért, hogy ott várjam meg, amikor végeztem. Alig mentem be, s ültem le az ágyra, de máris nyílt az ajtó, és Zayn robogott be rajta, majd lehuppant mellém. Haja vizes volt, és rajongók milliói örömére nem viselt pólót, amit ők nem láthattak csak én.

-Bekapcsoltad már a telefonod? – érdeklődött. Basszus! Totál kiment a fejemből. Zayn kezembe adta a készüléket, amit azonnal bekapcsoltam, s meglepetésemre – mert a régi sim kártyám volt benne – rengeteg üzenet érkezett arról, hogy hány nemfogadásom volt. Dean ötvenszer, Shane hússzor, és ami a legmeglepőbb volt, hogy Zayn is hívott harmincszor. Mit akarhatott? Ezt már sose tudom meg. Megnyitottam az utolsó üzenetet, amitől a düh újra eluralkodott rajtam, s legszívesebben a földhöz vágtam volna az új szerzeményem. Hogy lehetett ennyire szemét Vanessa? Még képet is küldött róla és Zaynről? Mindjárt megfojtom a csajt. A kis...

-Mi a baj? – kérdezte aggódva Zayn, hiszen látta rajtam, hogy valami nagyon felhúzott. Nem válaszoltam neki, hanem a mobilom készültem a földhöz baszni, amikor kivette a kezemből a készüléket, és megnézte, mi húzott fel ennyire. Arca eltorzult, de mikor visszaadta a telefonom, idegesen hátradőlt az ágyon magával rántva engem is. Mellkasára hajtottam a fejem, s onnan figyeltem őt – Sajnálom, hogy így kellett megtudnod – ölelt át a derekamnál.

-Zayn, szabad ember vagy. Azt csinálsz, amit akarsz.

-Tudom, de...

-Inkább ne beszéljünk róla – kértem, mire helyeslően bólintott, és belepuszilt a hajamba.

-Jó illatod van – jegyezte meg. Persze, hogy az, ha az ő tusfürdőjét használtam.

-Zayn, mit csinálunk? – kérdeztem félve. Az egyik pillanatban a másik torkának esünk, míg a másikban minden a legnagyobb rendben van köztünk. Ez több, mint bonyolult. Ez már komplikált. Jó lenne, ha végre eldöntenénk, hogy mit is akarunk a másiktól, mert ez így nem mehet tovább. Zárjuk le most, a macska-egér játékunkat, vagy ne. De ha az utóbbi mellett döntünk, akkor azt is meg kell beszélnünk, hogy hogyan tovább.

-Nem tudom – suttogta. Hát ez így nem túl biztató. Lehet, hogy Zayn se tudja, hogy hányadán állunk – Szereted, Shane-t?

Kérdése meglepett, hiszen nem erre számítottam. Végül is várható volt, hogy rákérdez Dean, Shane és Ness beszélgetése miatt, de arra nem gondoltam, hogy ennyire nyíltan teszi majd. Erre gondolkozás nélkül tudom a választ. Szeretem. Persze, hogy szeretem, de csakis, mintha a bátyám lenne. Ettől többet nem érzek iránta, mert valaki más, már teljesen elcsavarta a fejem, még ha nem is tudott róla.

-Igen – mondtam. Éreztem, hogy szíve kihagyott egy ütemet, ahogy azt is, hogy ölelése kicsit erősebb lett, pont mint a temetőben – De csak, mint barátot – tettem hozzá. Jobban felnéztem rá, és láttam, hogy mosolyog. Olyan mosoly ült ki az arcán, amit még akkor se törölt volna le, ha kiestünk volna a műsorból. Belenéztem karamellszínű szemeibe, és elolvadtam. Igen, a kék szemű srácok jönnek be, de Zaynnek gyönyörű a karamell írisze. Olyan meleg és kedves. Pont, mint ő. Ezt úgy mondtam, mintha szeretném. És mi az igazság? Az, hogy menthetetlenül beleszerettem.

Szeme ajkaim, és szemeim között cikázott, míg végül meg nem állapodott a számon. Halványan elmosolyodott, majd közelíteni kezdett felém. Reakcióm meglepett, mert nem bírtam kivárni, míg ő lassan megérinti ajkaimat az övével, mert közelebb hajoltam hozzá, és én csókoltam meg. Nyelve azonnal utat tört magának, s lágyan cirógatta az enyémet. Maga alá gyűrt, de nem azzal a feltett szándékkal, hogy megfektet, és így folytattuk tovább csókunkat, ami egyre hevesebb lett.

Amire a parton kértem, most megszegte, de nem érdekelt, csak az, hogy végre megérezhettem hívogató ajkait. Beletúrtam hajába, mire belenyögött a csókunkba, de nem állt szándékunkban megszakítani. Úgy éreztem magam, mintha a mennyben lettem volna abban a pillanatban. Levegőnk egyre fogytán volt, de az utolsó cseppig kihasználtuk, s amikor végleg elfogyott elváltunk egymástól. Zayn lefeküdt mellém, majd szembefordultunk egymással, s úgy néztük a másikat.

-Legyőztelek deszkázásban, remélem még rémlik – mondta kacéran – És arra gondoltam, hogy elhasználom a kívánságom, mielőtt késő. Szóval, mi lenne, ha elmennék valahova?

-Randira hívsz? – kérdeztem meglepetten. Nem, mintha nem örültem volna neki, csak meglepett, hogy erre akarja elhasználni a kívánságát.

-Az attól függ – mosolyodott el sejtelmesen.

-Mitől?

-Majd megtudod – kacsintott.

***

Ne maradjatok csendben! :)