23.Életem szerelme/Szeretlek!

Buongiorno! Ennyi az olasz tudásom :P :D Megjöttem az új résszel :D Kicsit később, mint terveztem, de a lényeg, hogy itt van. :D Mivel mindenkit érdekel, hogy ki Lo testvére, ezért nem derül ki xD :D Ennyire gonosz vagyok, de talán elárulom, hogy ki az. ;) Mostantól melegebb éghajlatra fogtok száműzni, mert a terveim szerint most indul meg az, aminek senki se örül 3:) Muhahaha :D Fanni kérése csak most lesz benne, de ellene, illetve ellenetek fordítva :D Olyan jó érzés gonoszkodni :'D Ja és Fanni! Ha harc, akkor legyen harc ;) Valamint Harry csak elterelés és kérés egyben. ;) Jól jött, mert így a lényegesebb dolgok a végére maradtak... Valamint szeretném megköszönni minden olvasómnak a sok komit, és azt, hogy olvassátok a blogot. Nagyon sokat jelent nekem. Imádlak titeket! ♥ Hálám jeléül kaptok valamit. ;) 

Egyszerre két díjat kaptam! *-* Köszönöm Szandiinak és Zsuzsinak!

Szabályok:
1. Írj magadról 11. dolgot.
2. A jelölő minden kérdésére őszintén válaszolni kell!
3. Tegyél fel 11. kérdést a saját jelöltjeidnek.
4. Küld tovább 11. embernek! (Az alap,hogy nem lehet visszaküldeni.)

11 dolog magamról:

1.Szeretnék egy oroszlánt *-* Bár nem biztos, hogy a szüleim örülnének neki, de apukám szereti a macskákat, szóval őt könnyű lesz meggyőzni :D

2.Szeretnék megtanulni még spanyolul és olaszul.

3.Szeretek írni. Még jóhogy! Különben nem lenne most a blog.

4.Van egy Dömper nevű kutyám :D

5.Szeretek gonoszkodni, és olyan befejezést írni, hogy mindenki álla a padlót verje *-*

6.Kiskoromban „megfőztem” keresztanyukám teknőseit xD Az úgy volt, hogy meleg vizet engedtem rájuk, és meghaltak. :P Hat lehettem max, amikor azt tettem.

7.Az új fodrászom, mikor először találkoztunk azt hitte, hogy kilencedikes vagyok. o.O Ami annyira nem rossz, főleg, hogy kettő-három évet ezek szerint letagadhatok a koromból. ;)

8.Szinte mindig vörös a körmöm

9.Imádok zenét hallgatni. ♥

10.Osztálytársaim még kilencedikben azt hitték a testvéremre, hogy a pasim. :P

11.És a legfontosabb imádom az olvasóimat. ♥

Kérdések:
Hányadik osztályt kezded az ősszel?

Tizenkettedik. :P De durva. Végzős leszek... No comment!
Milyen nyelveket szeretnél (még) tanulni ?

Spanyol, olasz
Van Twittered?

Van :)
Szereted Austin Mahone-t?

Hallottam róla, de különösebben nem foglalkozok vele.
Mikor látogatsz el a blogodba? Mindennap vagy csak mikor felteszed a részt?

Mindennap felnézek rá, de néha lusta vagyok válaszolni a komikra :P
Szoknya vagy nadrág?

Nadrág, de ha rám jön az öt perc, akkor szoknya. :)
Kedvenc ételed?

Fagyi *-* Mondjuk az inkább édesség, szóval legyen a pizza. :)
Kedvenc hónapod? Miért az?

Május, mert szeretem a tavaszt, és nem tudom még miért xD
Van olyan kiegészítőd, ruhadarabod ami nélkül, nem tudnál élni?

A fülbevalóim, amiből van egy pár. :P És a karkötők *-* Tesóm a sok karkötő miatt néha csörgőkígyónak hív xD :D
Mit vinnél magaddal egy lakatlan szigetre?

Nem tudom. :P Túl fáradt vagyok, hogy gondolkozzak.

Kérdéseim:

1.Magadról mintáztad a főszereplőt? Ha nem akkor honnan jött, hogyan olyan legyen?

2.Hányadik osztályt kezded az ősszel?

3.Miért szeretsz írni?

4.Mi adja az ihletet a bloghoz?

5.Kedvenc könyved?

6.Álmaid pasija?

7.Mi(k) a kedvenc blogod/blogjaid?

8.Van háziállatod?

9.Mi a legnagyobb álmod?

10.Mi a legutolsó dal, amit hallgattál?

11.Kik támogatnak, mikor a legmélyebb ponton vagy?

Akiknek küldöm:

Fanni, Anita, moonlight19, Bella és MINDEN olvasómnak ♥

***

Innentől már a rész van! :D Jó olvasást! :D

Harry:

Már későre járt, s a nap is lemenőfélben járt, amikor szedelőzködni kezdtünk. Segítettem vagy inkább hátráltattam Alexet a pakolásban, de nem érdekelt, hiszen mi még maradunk, csak ezt ő nem tudta. Hátulról derekánál fogva átöleltem, s nyakát hintettem be csókokkal, amit élvezett.
-Harry – hangja remegett – Ezt nem itt kéne.
-Igaz – megfordítottam, így már szemben állt velem, és lecsaptam hívogató ajkaira. Először lágyan csókoltam, majd egyre hevesebben faltam az ajkait, mintha több évig nélkülöznöm kellett volna, amibe belehaltam volna. Nyelvem szinte azonnal átcsusszant az övéhez, és lágy, szenvedélyes keringőbe kezdtek. Egyik kezével beletúrt a hajamba, s játszadozni kezdett az egyik tincsemmel, mire belemosolyogtam a csókunkba.
-Védekezzetek! – ordította el magát Tommo. Pinguval egyszerre tört ki belőlünk a nevetés ezzel megszakítva a csókunkat.
-Jobb ha megyünk – bontakozott ki karjaimból Lex, de egy gyengéd mozdulattal visszarántottam. És kezem újra derekán pihent, míg ő az övéit a mellkasomra helyezte, s érdeklődve várta a magyarázatot.
-Itt töltjük az estét – motyogtam ajkaiba, majd gyors csókot leheltem rá. Miután elváltunk egymástól segítettem Alexnek összeszedni a cuccainkat, ami annyiból állt, hogy néztem milyen szorgosan pakolja be a törölközőket és a többi cuccunkat a táskába. Valószínűleg ez volt a legnagyobb segítsék, amit tehettem.
Alig tettünk meg néhány lépést, amikor Alex lecövekelt a homokban, és a tenger felé fordult. A szél belekapott Lex vörös hajába, s lágyan cirógatta. El-elszálldosó fürtjeit füle mögé tűrte, miközben a tenger hullámainak a játékát figyelte a naplementében. A víz felszínén a nap gyér sugarai tükröződtek, így enyhén narancsra színezve azt.
Elengedtem a kezét, mögé álltam, majd derekánál fogva átöleltem, s fejem a vállára hajtottam, így csodálva azt, amit ő.
-Olyan gyönyörű! – áradozott Pingu.
-Igen, de nálad nem szebb – öleltem szorosabban. Nem akartam elengedni, hiszen végre vele lehettem, minden felhajtás nélkül a parton. Bár az sem érdekelne, ha holnap velünk lenne tele az újság, hiszen semmi közük a magánéletemhez. Minden csakis rám és Alexre tartozik senki másra – Köszönöm, hogy vagy nekem – pusziltam meg a vállát.
Miután minden a táskájába került, ujjaimat összefontam Pinguéval, és így indultunk el a házhoz, ami Loé.

***

Amikor megérkeztünk a házhoz, a kulcsot belesüllyesztettem a zárba, majd egy gyors mozdulattal elfordítottam, aminek hatására kinyílt az ajtó. Alexet ölbe kaptam, ahogy a menyasszonyt szokás, s így mentem be vele. Nem hagytam, hogy megcsodálja a házat, mert egyből a nappaliba vittem, ahol egy elegáns mozdulattal leraktam a kanapéra, és mellé ültem. Csendben voltunk, mert nem kellettek a szavak, hiszen tudtuk, hogy a másik mire gondol. Én speciel arra, hogy mit csinálnak az éjszaka folyamán. Alex felém nézett, mintha rájött volna, hogy mit tervezek az estére, majd egy kis idő után eldőlt a kanapén, fejét pedig az ölembe hajtotta. Nem izgatott, hajával kezdtem el játszani, azokkal az édes vörös fürtökkel, amikkel csakis kizárólag Pingu rendelkezett. Össze-visszatekergettem, de látszólag nem zavarta, mivel becsukta a szemét, és megállíthatatlanul mosolygott.
-Mi lenne, ha főznék valamit vacsira? – törtem meg a hallgatásom, mire Alex kinyitotta szemeit, s rémülten nézett rám. Amit nemsokkal később átvett valami más fajta érzelem.
-Nem – felelte kurtán. Nem értettem, hogy miért. Hiszen mindig azt mondta, hogy egyszer szeretne a szerelmével főzni valamit, akár egy pudingot, akár egy spagettit. Mi változott meg azóta? Észrevetette, hogy értetlenül nézek rá, ezért szólása nyitotta a száját – Minden csajjal ezt csináltad – ült fel – Tőlem kérdezted, hogy szerintem mennyire lenne romantikus dolog az együtt főzés, holott tudtad, hogy mi a véleményem róla. Bocs, ha nem akarok beállni a sorba.
Elnevettem magam, mire szúrós pillantást kaptam tőle. Jó, végül is honnan tudhatta volna, hogy inkább étterembe vittem azokat a csajokat, mintsem velük főzzek? Még a híres spagettimet sem kóstolták meg soha. A főzést is csak azért kérdezgettem, hogy tudjam, még mindig az a legfőbb vágya, amit szándékomban állt teljesíteni, itt és most.
-Alex – kezem közé fogtam az arcát – Te leszel az első lány, akivel együtt főzök – leheltem csókot puha ajkaira.
-Akkor miért kérdezted folyton? – érdeklődött.
-Biztosra akartam menni, hogy én leszek az első, akivel együtt főzöl – mosolyodtam el, majd fölálltam, és Lexet is felhúztam.
Bosszúból, vagy mert nem volt kedve sétálni ráugrott a hátamra, s mielőtt leesett volna, sikeresen elkaptam a lábát, míg ő belekapaszkodott a nyakamba. Így futottam ki vele a konyhába, ahol a konyhapultra ültettem. Miután elengedett a hűtőhöz sétáltam, és kinyitottam. Ott volt benne minden hozzávaló a spagettihez, még a tészta is. Nem tudom, hogy került oda, de legalább nem kell keresnem.
-Mit főzünk? – lóbálta a lábát Pingu.
-Hát... – tettem úgy, mintha sok választék lenne, pedig tudtam, hogy csak a híres főztömhöz van hozzávaló, hiszen csak ahhoz vásároltam, meg reggelre egy kis meglepetést, de arról nem kell tudnia – Van itt hozzávaló a spagettihez, meg a spagettihez, ja és a spagettihez – soroltam.

-Jól sejtem, hogy spagettit akarsz csinálni? – ugrott le a pultról, és mellém sétált, majd benézett a hűtőbe – Mit keres benne a tészta? – kérdezte hitetlenkedve, s a kezébe vette, majd lerakta az asztalra. Mielőtt megláthatta volna a reggeli meglepetésem a többi cuccot is kipakoltam, és a hűtő ajtaját olyan gyorsan bezártam, ahogy csak tudtam. Kivettem egy lábast, amibe vizet tettem, és felraktam forrni, majd beleöntöttem a tésztát, s magára hagytam, hogy megpuhuljon.
Eközben Pingu a szószt készítette. Kihasználtam, hogy a szósszal volt elfoglalva, s mögé lopóztam, majd a derekánál fogva átöleltem, és belepusziltam a nyakába, mire felkuncogott.
-Mi lesz a tésztával? – kérdezte.
-Elvan magának.

***

Miután elkészült a mennyei Harry Styles spagetti, amihez Alex is hozzájárult közösen megterítettünk, majd leültünk enni. Végigbeszéltük a vacsorát, és nevettük. Tökéletes volt minden: a pillanat, a hely, és ez az egész. Nemcsak azért, mert Pinguval lehettem, hanem azért, mert ő életem szerelme. A mai nap volt a legcsodálatosabb, amit együtt töltöttünk, persze az elejét leszámítva. Azt hiszem életemben először vagyok igazán szerelmes. Sose hittem, hogy valaki iránt ilyen mély érzéseket fogok táplálni, s ha nincs a közelemben vagy velem, akkor jobban hiányzik, mint bárki más.

Felálltam, majd Alex elé térdeltem, s kivettem a zsebemből a kis dobozt, amit Lex felé nyújtottam. Arcára vettettem, egy röpke pillantást, és több fajta érzelem futott át rajta, de leginkább a félelmet láttam. Mintha attól félt volna, hogy valami olyan van a dobozban, ami mindkettőnk életét megváltoztatja.

-Alex – kezdtem bele – Ez a tiéd – kezébe csúsztattam a kis dobozt, és a reakcióját figyeltem. Óvatosan felnyitotta, majd szája elé kapta a kezét.

-Ha-Harry... Ez csodálatos – alig jutott szóhoz. Elmosolyodtam, hogy azzal az apró ajándékkal ennyire a kedvében tudtam járni.

-Feltegyem? – az ámulattól szóhoz sem jutott, csak bólintott egyet. Kivettem a dobozból az ékszert, majd fölálltam, és Pingu nyakába raktam a pingvines nyakláncot, amit vettem neki. Kezébe fogta a medált, s azt szorongatta.

-Köszönöm – mondta elérzékenyülten. Ő is fölállt, majd a nyakamba ugrott, és hevesen megcsókolt. Derekam köré fonta a lábait kezét pedig átkulcsolta a nyakamon, én pedig a fenekemnél fogva tartottam őt.

Hátrálni kezdtem, s nagy nehezen elbotladoztam a hálóig, miközben továbbra sem engedtem el Alex édes ajkait. Amikor megálltam az ajtó előtt, az egyik lábammal berúgtam, majd besétáltam a szobába, és egy könnyed rúgással visszazártam. A csókunk egyre szenvedélyesebbé vált, végül az ágyon kötöttünk ki.
Végighúztam a kezemet az oldalán, ezáltal felcsúszott a pólója. Kezemmel hasát simogattam, s ahol csak értem puszival halmoztam el. Teljesen felhúztam a pólóját – ami a kedvenc pingvines pólóm rajta – , végül levettem róla. Vadul csókolgattam a nyakát, néha kicsit megszívtam, majd a mellkasát és a vállát kezdtem el apró puszikkal elfedni, és kezemet lassan a háta alá vezettem. Kicsit megemelkedett, hogy ki tudjam kapcsolni a melltartóját, ami sikerült is. Lehúztam a pántot a vállán, majd a földre dobtam. Ajkaira tapadtam, és szenvedélyesen megcsókoltam. Elváltunk, de csak addig, amíg lehúzta rólam a pólót. Most már mind a ketten félmeztelen feküdtünk egymáson. Végigcsókolta a felsőtestemet, s a nadrágomhoz érve először az övemet szedte le, majd kigombolta a nadrágom, végül levette rólam azt.

-Nem vagyunk egyenlőek – vigyorogtam rá kacéran. Lehámoztam róla nadrágját, és gyors mozdulattal megszabadítottam a bugyijától is.

-Azt hiszem még mindig nem – harapott ajkaiba, majd megragadta az alsónadrágomat és lehúztam rólam. Így már teljesen meztelenek voltunk.

-Gyönyörű vagy – suttogtam a fülébe, amitől kirázta a hideg, majd újra megcsókoltam, miközben megtámaszkodtam a kezemmel a feje mellet. Alex kezét a hasamra tette, majd végig húzta rajta. Keze lassan fölvándorolt a hátamra, majd még jobban magához húzott. Eközben vadul csókolóztunk, majd belé vezettem magam, ahogy megtörtént, felnyögött. Először lassabb, majd gyorsabb tempót kezdtem diktálni. A mámorító érzés egyszerre lett úrrá rajtunk. Lihegve lemásztam róla, majd mellé feküdtem. A plafont kezdtem bámulni, mire Alex az arcom maga felé fordította és egy hosszú csókkal ajándékozott meg, majd számba suttogta.

-Köszönöm! – kezemmel megsimítottam az arcát, majd válaszul megcsókoltam.

-Szeretlek! – mondtam. Elmosolyodott és a nyakamhoz bújt. Közelebb húztam magamhoz, egyik lábát fölemeltem az enyémre, majd elaludtunk.

Eközben

Lauren:

Ez nem lehet igaz! Nekem nincs bátyám. Ha mégis lenne – ami kizárt – akkor a szüleim és Simon miért titkolták el? Ez az egész egy szemenszedett hazugság! Nekem csak egy húgom volt, Tara. Még ha mindez igaz, akkor ki Adam? Mert eddig nem derült ki...

Lenéztem a kezemben lévő lapra, ahol még több sor állt, de már nem érdekelt a többi kamumagyarázat, csak az, hogy ki az állítólagos bátyám. Végig egy nevet kerestem a papíron, s amikor megakadt a szemem a „bátyám” nevén, kiesett a levél a kezemből. Ő a bátyám? De ez lehetetlen, hiszen nem is hasonlítunk... Azonnal fölálltam a földről, a kezembe vettem apa fényképét, majd a laptopomhoz mentem, és bepötyögtem a „bátyám” nevét. A képet, amin látható volt, kinagyítottam, s tüzetesen szemügyre vettem, hogy össze tudjam hasonlítani apáéval. Először az arcukat hasonlítottam össze, ami kísértetiesen egyforma volt, főleg a szemük... Ugyanaz a mindent eláruló kék szem nézett rám. Vagyis igaz... Van egy bátyám...

-Kop-kop – nyitott be Dean. Amikor megpillantott a laptopommal az ölemben és apa fényképével a kezemben, nagyot sóhajtott, majd odajött hozzám, és mögém állt. Megbizonyosodott arról, amit eddig is sejtett, majd megszólalt – Szóval tudod.

-Mikor akartad elmondani, hogy van egy bátyám? – akadtam ki. Ő a legjobb barátom, sőt a testvérem, de ezt a fontos információt eltitkolta előlem. Dühös voltam rá, amiért ezt a fontos dolgot elfelejtette eddig megemlíteni. Miért kellett titokban tartani, hogy van egy bátyám? – Mióta tudod?

-Úgy három-négy éve – vakarta meg a tarkóját, majd leült mellém. Laptopomat kivette az ölemből, és a földre helyezte, ami mellé lerakta a kezemben lévő képet is. Derekamnál fogva közelebb húzott magához, és a fejem a vállára hajtottam. Így ültünk a szobámban, néma csendben. Egyikőnk se szólalt meg különböző okok miatt. Dean félt, hogy jobban megharagszom rá, vagy akár a fejét is leharapom a titkolózásért, míg én azt emésztettem, hogy van egy bátyám, akiről eddig nem tudtam. Igazából semmit sem változtat az, hogy van egy testvérem, hiszen nem is ismerem őt, sőt ezek után nem is tervezem. Legalább lett volna annyi bátorsága, hogy elém áll, és a szemembe mondja. Nem most, amikor már késő, hanem akkor tette volna meg, amikor tudomást szerzett erről, mert akkor talán minden könnyebb lenne, s nem utálnám, hogy van egy eltitkolt bátyám.

Az ajtóm újra kinyílt, és Shane sétált be rajta. Amikor meglátta, hogy öleljük egymást, csatlakozott hozzánk, így már hárman ültünk a szobámban az éjszaka kellős közepén.

-Elkísérjünk a temetőbe? – kérdezte Shane. Imádom őt, de semmi szükségem gardedámra. Főleg nem a holnapi napon. Az a nap csakis az enyém a családommal együtt.

-Megleszek – mondtam – Maradnátok? – félve néztem mindkettőjükre. Ugyanis ritka pillanat következett be. Eddig, ha ehhez hasonló kaliberű dolog történt, azt egyedül megoldottam, de most nem ment. Szükségem volt egy kis baráti támogatásra, mert a „van egy bátyám” sokk, még csak most kezdett kijönni rajtam.

-Persze – felelték egyszerre.

***

Reggel tizenegy körül keltem, de akkor se magamtól, hanem Nesstől, mert az ágyamon ugrált, amit hamar megelégeltem. Egy könnyed mozdulattal lelöktem az ágyamról, majd átfordultam a másik oldalamra annak reményében, hogy tovább aludhatok, de nem jött össze. Szemeim akaratlanul is kipattantak, és megláttam, hogy Dean és Shane már rég felkelt, s hagyták, hogy a boszorka felkeltsen.

-Így meséljem el neked, hogy milyen jó Zayn az ágyban? – dorgált meg. Pont azt van kedvem hallgatni, hogy ők ketten mit műveltek. Az étvágyam is elment... Bár szerintem Nessnek fel se tűnt, hogy tegnap Zayn hamarabb lelépett tőle.

-Hagyj! – húztam fejemre a takarót, amit azonnal lerántott rólam – Hé! – háborodtam fel.

-Meséljek? – kérdezte csillogó szemekkel. Ennyire vak, és nem veszi észre, hogy hidegen hagy, amit tegnap Zselével művelt? Nem állítom, hogy nem fáj, de azzal, hogy az orromra dörgöli, csak még jobban felidegesít, főleg, hogy Zayn tegnap itt járt, és nem mondta el, amit el akart mondani.

-Inkább ne – ültem fel – Harry szívesebben hallgatná.

-Akkor majd neki elmondom – sértődött meg. Hurrá! Megint kaphatunk egy kis műsort Vanessa jóvoltából. Éljen! Aranymálnát neki! – Még szerencse, hogy itt van – ezzel távozott a szobámból.

Itt van? Az azt jelenti, hogy Zayn is. A francba! Most ki kell másznom az erkélyemen, ha el akarok jutni a temetőbe anélkül, hogy észrevennének. Kipattantam az ágyamból, majd a szekrényemhez kullogtam és kivettem a fekete szaggatottnadrágom, a fekete topom és a „Wild Free” feliratú feketepulóverem. Gyorsan felöltöztem, hajam lófarokba fogtam, majd telefonom zsebre vágtam, és az erkélyemhez sétáltam. Kinyitottam az erkélyajtóm, kisétáltam rajta. Álljunk csak meg! Én szökjek ki a saját házamból nappal? Nehogy már! Mégis milyen lenne már, ha miatta nem az ajtón távozom, hanem az erkélyemen, amit csak akkor használtam, amikor buliba vagy valahova szöktem el, amikor Simon „szobafogságot” adott?

Visszasétáltam a szobámba, és az üvegajtót visszazártam, felkaptam az egyik deszkámat, majd lemasíroztam a földszintre, ahol Ness éppen rinyált, mert nem hallgattam meg. Alig egy perc múlva abbahagyta a műsírást, s beszélni kezdett a tegnap estéről. A falnak dőltem, és onnan figyeltem, ahogy Séróbáró arca egyre pirosabb lesz, ugyanis, hogy ne halljak semmit, az Ipodomon elindítottam a kedvenc számaimat. Csakis Nessa vad gesztikulálását, és Bongyi majd' megfulladok nevetését figyeltem, de néha a rákvörös Zaynre is ránéztem.

Miután meguntam a műsort, amit a többiek élveztek a konyhába mentem, és kivettem a fagyóból a három literes jégkrémem, plusz kerestem mellé még két kanalat, amiket beraktam a táskámba. Amint kiléptem a konyhából leraktam a földre a gördeszkám, ráálltam, majd hajtani kezdtem magam a folyosón a nagybátyám legnagyobb örömére. Négyszer, ha nem ötször végigszántottam a csempén, hogy borsot törjek Simon orra alá az eltitkolt bátyám miatt, majd amikor megláttam gőzölgő fejét, egy hatalmas lökéssel kigurultam a házból. Szerencsémre Dean kinyitotta az ajtót, amit távozásom után visszazárt.

Egészen a temetőig deszkáztam. Mikor megérkeztem leszálltam róla, s a hónom alá csaptam, majd a virágárushoz mentem. Kiválasztottam a húgom kedvenc virágát, ami a liliom. Vettem belőle három csokorral, és így sétáltam apáék sírjához. Ugyanazt az utat tettem meg, amit minden évben nyolc éves korom óta. Ugyanazok a sírok annyi különbséggel, hogy évről-évre egyre több sírkő került a meglévők mellé.

Amikor megpillantottam az ismerős sírköveket, lépteim lelassultak. Lomhán tettem meg azt a pár lépést is, ami köztem és a sírok között volt. Letettem a földre a deszkám, majd egyesével beleraktam a vázákba Tara kedvenc virágait. Néhány percig csendben álltam, míg végül leültem a deszkámra. Elővettem a magammal hozott jégkrémet és kanalazni kezdtem, miközben felidéztem a régi szép emlékeket.

Sajnos Tararól és rólam, mikor még kicsi voltam, szinte semmi emlékem nincs, de ahogy nagyobb lettem, szertettem néhány csodálatosra, amit a húgommal éltem át. Amikor először kísértem el apával az oviba, jobban félt, mint én az első napomon. Viszont megnyugtatta a gondolat, hogy mellette voltam, így könnyebben vette az akadályt.

Az első nyaralásunk se volt semmi. Simon is velünk jött, és jó gyerekekhez híven eltévedtünk, mert a vidámparkot kerestük. A vicc az egészben az, hogy megtaláltuk, sőt sikeresen visszamentünk a szállodához, ahol apa már a rendőrökkel beszélt. Persze Simon lazábban fogadta az eltűnésünket, mert sejtette, hogy valahogy visszatalálunk. Sőt megdicsért minket, hogy milyen ügyesek voltunk, s cserébe másnap elvitt minket a vidámparkba, és mindenre felült velünk, még a leggyomorforgatóbbakra is. Csoda, hogy túlélte hányás nélkül.

Éreztem, hogy valami nedves hozzáért az arcomhoz, amit egyből letöröltem. Tudtam, hogy nem a könnyeim, mert azokat ilyenkor szabadságolom. Ez az eső volt, ami egyre jobban áztatott. Nem foglalkoztam vele, hiszen ma csak emlékezni akartam a jó dolgokra, így gyászolva a múltam, amin már sosem változtathatok.

-Megfázol – hallottam meg valaki hangját. Egyből felismertem, hogy ki ő. Rajta kívül mindenki tudta, hogy ne jöjjön utánam. De nem, neki most kellett belerondítania a napomba.

-Húzz el, Zayn! – szóltam vissza, anélkül, hogy megfordultam volna. Lépéseket hallottam, amik egyre közelebbről hallatszottak, majd azt éreztem, hogy valamit rám rakott, mégpedig a bőrdzsekijét. Ismerős illata megcsapta az orromat, és azt is tisztán lehetett érezni, hogy nemrég cigizett – Nem kell – vettem le magamról, de Zayn újra rám rakta.

-Nem akarom, hogy beteg legyél – mondta, de továbbra sem engedte el a vállamat, amin kezei pihentek.

-Ha normálisan felveszem, elengedsz? – érdeklődtem. Ha ez kell ahhoz, hogy leszálljon rólam, és elmenjen, akkor ezer örömmel megteszem.

-Igen.

Nagyot sóhajtottam, majd a dzsekit levettem a hátamról, és rendesen felvettem, sőt még becipzároztam is, hogy ne legyen több kifogása.

-Most már mehetsz – intettem a kezemmel. Nem voltam hajlandó többet egy levegőt szívni vele, arra majd ott lesz a műsor, amit annyira „várok”.

-Maradok – felelte lazán, s csak annyit vettem észre, hogy leült mellém. Meglepetten néztem rá, de őt egy kicsit sem zavarta, hogy elfoglalta a deszkámon lévő maradék helyet. Dühömben felálltam, és le akartam ülni a földre, de Zayn az ölébe rántott, s kezeit előttem összekulcsolta, és fejét a vállamra helyezte. Szívem kicsit gyorsabban kezdett el verni. Nem! Úgy vert, mint szokott, csak Zayn hirtelen reakciója miatt dobogott gyorsabban. Ebbe nem lehet semmi mást belemagyarázni, mint a filmekben, hogy a szerelem miatt akart öngyilkos lenni a szív. Cöh! Idióta filmek...

-Tegnap mit akartál mondani? – éreztem, hogy izmai megfeszültek kérdésemre, s hasamnál is jobban szorított. Nem értettem, hogy mire ez a heves reakció.

-Biztos tudni akarod? – kérdezte.

-Igen.

-Hát jó – sóhajtott. Mellkasában a szíve gyorsabb ütemre kapcsolt, és a mellkasa is gyorsabban emelkedett, ahogy a levegőt is gyorsabban vette. Kezdtem megijedni, hogy mi lehetett az, ha ilyen reakciót váltott ki belőle – Szeretlek!

Ledöbbentem. Ilyet nem mondhatott. Ez nem igaz! Tudom. Érzem... Az első gondolat ami eszembe jutott, hogy hazudik. Szinte biztos voltam benne, hogy Simon kérte meg rá, hogy ezt mondja. Mert magától nem mondta volna ki, azt a nyolc betűs szót, amiért lányok olvadnak el.

Ez a vallomás, csak kamu. Egy újabb kísérlet a megváltoztatásomra. Semmi más, csak egy üres szeretlek, aminek semmi jelentősége nincs. Csak úgy mondta...

Éreztem, hogy szemeimbe könnyek szöktek, de nem a boldogságtól, hanem a felismeréstől, hogy Zayn végig átvert. Lenyeltem az összes előbuggyanni készülő könnyeimet, s amilyen határozottan csak tudtam megszólaltam.

-Nem kell ezt mondanod, mert Simon megkért rá – mondtam. Csak remélni tudtam, hogy nem tűnt fel neki, hogy hangom megingott egy kicsit.

-Lo, én komolyan mondtam – erősködött.

-Nem hiszek neked. Hallottam, amit Simonnal beszéltél – lefejtem magamról a kezeit, és felálltam, majd idegesen járkáltam előtte – Ne hazudj! Ne mondj olyat, aminek nincs jelentése a számodra.

Nem sok kellett, hogy elsírjam magam, de tartottam magam az elveimhez, s nem kezdtem el zokogni. Nem akartam, hogy tudja: belül összetörtem. Jobban fájt a szó, mint amit tegnap tett Nessel. Leginkább azért okozott fájdalmat, mert tudtam, hogy önszántából sose mondta volna ki.

-Megmagyarázhatom? – túrt idegesen nedves hajába, amit az eső tett tönkre.

-Mégis mit? – kérdeztem idegesen – Azt, hogy mindvégig kamuztál? Csak játszottál velem?

-Lo – állt fel, majd kezét az arcomra simította, de elkaptam a fejem – Hidd el, nem így akartam ezt az egészet! De...

-De mi? – éreztem, ahogy könnyeim folynak. Most az egyszer hálás voltam az esőnek, mert így arra foghattam, hogy miért nézek ki úgy, mint aki sír.

-Nem tudom – suttogta – Ez az egész annyira bonyolult. És még te is ráteszel egy lapáttal.

-Nehogy engem okolj már a saját hülyeségedért! – csattantam fel.

-Részben a te hibád is, Lo – halkult el. Persze! Kenje rám az egészet. Mintha nem ő vállalta volna el azt, amire Simon kérte. Az én hibám, hogy a nagybátyámnak nem vagyok így jó.

-Persze, ahogy minden az én hibám – forgattam meg a szemem.

-Tudod mit? Játsszunk nyílt lapokkal – mondta.

-Jó! – egyeztem bele.

-De nem itt – tette hozzá – Menjünk hozzám vagy hozzátok, és mindent lerendezünk.

Bólintottam, majd követtem Zaynt a kocsijáig. Deszkámat berakta a csomagtartóba, és kinyitotta nekem az ajtót, s miután beültem, bezárta, majd megkerülte a kocsit, és beült mellém. Gyújtást adott a motornak, és elindultunk valamelyikőnkhöz.

-Öltözz át meleg ruhába – mondta, amikor leállította a motort előttünk.

-Sietek – nyitottam ki a kocsija ajtaját, és kiszálltam. Már be akartam zárni, amikor utánam szólt.

-Fürödj meg – parancsolt rám, amit szemforgatással jutalmaztam.

-Igenis apuci – gúnyolódtam.

-Lo, nem viccelek! Meg fogsz fázni – aggodalmaskodott, majd ő is kiszállt a járműből, és velem együtt bejött a házba. Azt hittem, hogy csend lesz, vagy legalábbis feltűnés mentesen le tudunk lépni Zaynnel, de a beszélgetés, ami a nappaliból szűrődött ki sokkolt. Annyira, hogy nem tudtam megtenni, amit Zayn kért.

-El fogom veszíteni, Lot – mondta az egyik barátom.

-Nem gondolod, hogy akkor fogod, ha elmondod neki, hogyan érzel iránta? – kérdezte a másik barátom.

-A te hibád, hogy nem léptél még – okolta Ness azt, aki azt hiszi, hogy el fog veszíteni – Én megtettem, az alku rám eső részét. A többi már csak rajtad múlik.

-Nem érted? – akadt ki – Zayn szerelmet vallott neki a temetőben.

Be akartam menni hozzájuk, hogy megtudjam mi ez az egész, de nem ment. Egy tapodtat sem tudtam mozdulni. Miért veszítene el ő? Hogy érez irántam? Milyen alku? Cikáztak a gondolatok a fejemben, de egy valaki végig tudta az ő érzéseit, és nem szólt róla. Miért?

-Lo, menjünk! – ragadott kézen Zayn, és kifelé kezdett el húzni kevés sikerrel. Mikor rájött, hogy ez így nem fog menni, kezembe nyomta a ruháimat – mikor hozta le ezeket? Egyáltalán mikor tűnt el mellőlem? – és ölbe kapott, majd így ment ki velem a kocsihoz. Kinyitotta az ajtót, és óvatosan beültetett az anyósülésre, majd átkocogott a vezetői oldalra, és beindította a kocsit.

***

Ne maradjatok csendben! :)