14.Visszafelé sült el

Sziasztok!

Végre valahára újra itt vagyok a folytatással. :D Nem tudom, hogy mikor hoztam legutoljára részt, mert teljesen elvesztettem az időérzékem és kedd óta nekem szombat van. xD :D Valaki végre lelőhetne mert egész nap Sam Tsui & Chrissy - Heart Attack megy. Minden gonoszságom elveszi, és csak vidám gondolatokat idéz elő bennem :P Annyira nem örülök neki, mert így nagyon nehezen ment a kis csíny megírása. :P De a segítőmnek köszönhetően visszatért a régi énem. :D Köszi <3 Neki köszönhetően rengeteg "gonoszság" látott napvilágot, amiért nem tudok elég hálás lenni. :D De majd valahogy meghálálom. ;)
 
My Little Mentalist beletrafált ezzel az idézettel :D
„Egy ártatlan kis csók, aminek egyikük sem tudott ellenállni. Egy aprócska puszi a szájra, ami leheletfinoman érinti meg a másikét... Egy érzéki pillanat, ami véletlenül alakult ki. Egy égi jel, hogy nekik együtt kell lenniük...” – moonlight19

Harry:

Reggel csigalassúsággal nyitottam ki a szemem, hogy nehogy csak állom legyen az, ami tegnap történt köztem és közte. Alexnél nincs is csodálatosabb lány. Hogy nem vettem észre, hogy ő is ugyanúgy érez, mint én? De ez már nem számít, hiszen a tegnapi vallomásaink után együtt vagyunk. Igaz még nem kérdeztem meg, hogy lesz-e a barátnőm, de ma megfogom, és nemleges választ nem fogadok el.
Éreztem, hogy Alex mocorog kezem között, s egyre szorosabban bújt hozzám, mintha félne, hogy csak álmodta az estét. Szememmel arcára néztem, és elmosolyodtam, mert a világ legszebb lánya van most a karjaim között, aki éppen az igazak álmát alussza. Olyan édesen szuszog. Egész nap tudnám őt nézni. Annyira szívesen ébrednék minden reggel mellette.
Óvatosan kimásztam mellőle az ágyból, hogy nehogy felébresszem, s ez a jelek szerint sikerült. A konyha felé vettem az irányt, hogy készítsek neki valami finom reggelit, amivel megkérdezem, hogy lesz-e a barátnőm. A hűtőhöz sétáltam, és megnéztem, hogy minden hozzávaló megvan-e a palacsintához, tüzetesen szemügyre vettem, s minden alapanyagot megtaláltam hozzá, legalábbis azt hiszem. Nem a palacsinták nagymestere vagyok, hanem a spagettié, de elég furán nézne rám, ha reggelire spagettit kap. Na majd egyszer.
Egy ideig szemeztem a hozzávalókkal, amik semmi pénzért nem akarták elmondani a palacsinta receptjét. Azt hiszem itt az idő megkérdezni egy csaj, aki ért is a főzéshez. Telefonom névjegyzékében kutattam a megfelelő segítő után, s rájöttem, hogy olyan emberek telefonszáma is megvan, akiket nem ismerek vagy a volt csajaim. Törölni kéne a fölösleges neveket.
Már kezdtem feladni, hogy megtaláljam a segítőmet, de az utolsó pillanatban megakadt a szemem egy neven, s rögtön hívtam is.

-Mit akarsz? – kérdezte Lauren – Amúgy meg ki vagy, csakhogy tudjam kit kell jól segg berúgni?

Kedves. Csupa báj és kellem.

-Segíts reggelire palacsintát sütni! – mondtam – Ja, amúgy Harry vagyok.

-Harry Tökömkivanveled Styles, neked elment az a maradék tizenkét éves eszed? – hallottam hangján, hogy ideges – Mondjuk anyukádtól nem tudtad volna megkérdezni? – higgadt le egy kicsit.

-Tényleg! – jutott eszembe. Hogy nem jutott eszembe?

-Ha már felkeltettél elárulnád, hogy minek kell ilyenkor sütnöd?

-Egy lánynak lesz, vagyis a barátnőmnek – elmosolyodtam. Olyan jó kimondani, hogy Alex a barátnőm. Alexnél jobb nőt nem hiszem, hogy találnék, nem mintha akarnék, hiszen nekem ő a tökéletes. Kezdve a pingvines pizsamájától egészen a mosolyáig, s azon túl is. Nekem csak ő kell, és senki más. Tudom, hogy azért van velem, mert szeret – s nem a hírnévért – ahogy én is szeretem őt, s ez nekem elég a boldogságomhoz.
Puffanást hallottam, amit szitkozódás követett.

-Ha most azt mondod, hogy barátnőd van, akkor kiugrom a szobám ablakából – mondta.

-Akkor ugorhatsz is – nevettem – Na, akkor segítesz?

-Egyszer a sírba viszel, Harry – sóhajtott – Sajnos lekésted azt a napot, amikor kedves vagyok, úgyhogy ezt most benézted – nevetett. Van olyan, amikor kedves? Na azt megnézem – Bár tegnap köcsög voltam veled, ahogy te is velem, de … – mély levegőt vett – segítek. Különleges lehet, ha reggelit készítesz neki, és ezzel meggátolsz az alvásban.

-Ha tudnád mennyire...

-Előre szólok, hogy mostantól felejtsd el a számom, s a jövőben ne hívj fel! – közölte velem.

-Kösz. Akkor mit kell tennem? – érdeklődtem.

-Miből veszed, hogy tudok sütni-főzni?

-Erre nem is gondoltam... – csaptam a homlokomra. Most mihez kezdek? Aj! Hogy nézhettem ki Laurenből, hogy tud főzni? – Tudsz? – kérdeztem félve.

-Kénytelen voltam megtanulni Simon mellett, ha nem akartam éhen halni – hangja, mintha elcsuklott volna. Mi lehet az, amit Simon nem tudott elmondani nekünk, mert megjelent Lauren? Köze van ahhoz, hogy így viselkedik? Ki kell derítenem! – Akkor kezdjünk neki!

Mondta, mondta és mondta. Csoda, hogy ilyenkor be nem áll a szája. Azt el kell ismerni, hogy nagyon jól magyaráz, sőt most kedves is.
Miután elkészült a massza, adott még néhány jó tanácsot, hogy ne gyújtsam fel a házat, és ne égessem oda a palacsintát. Örülök, hogy ennyire bénának néz, hogy elszúrom.

-Kösz.

-Soha többet – vágta rá szinte azonnal – Hogy hívják?

-A... Nem mondhatom el – hárítottam.

-Félted igaz? – érdeklődött.

-Valami olyasmi – vakartam meg a tarkóm – Nem akarom vele elszúrni, és a médiától is szeretném megkímélni.

-Sok sikert! – lerakta a telefont.

A készüléket visszacsúsztattam a zsebembe, és hozzáláttam kisütni a palacsintákat. Miután az összes tészta elfogyott úgy készítettem el, ahogy Lauren mondta. Megkentem nutella-val és banánt is vágtam bele, majd egybesütöttem. Ránézésre olyan volt, mint a franciáknál a palacsinta.
A szekrényből kivettem egy hatalmas tálcát, s rápakoltam a tányérokat, és a poharakat, és a háló felé vettem az irányt.
Benyitottam, és Alex ébren ült az ágyában, s halkan szipogott. Leraktam a mellette lévő éjjeliszekrényre a tálcát, és azonnal a karjaim közé zártam.

-Azt hittem, hogy elmentél – fúrta fejét a mellkasomba.

-Sose lépnék le szó nélkül – simogattam a hátát, hogy megnyugodjon – Csináltam reggelit – mondtam. Ölelésemből kibújt, s meglepetten nézett rám. Tálcát az ölébe csúsztattam, majd visszamásztam mellé. Csillogó szemekkel nézett rám, és csókot lehelt ajkaimra.

-Köszönöm – elkezdett enni.

Nyúltam az egyik tányérért, de rácsapott a kezemre, s jobban magához húzta. Felnevettem, és újra próbálkoztam megszerezni a reggelim.

-Az enyém – közölte velem, s hátat fordított nekem, majd új majszolta tovább – Tessék – nyújtotta felém a másik tányért. Puszit nyomtam a homlokára, és innentől együtt reggeliztünk tovább.

Miután elfogyasztottuk a mennyei lakomat, Alex visszarakta az éjjeliszekrényre a tálcát.

Az ölembe húztam, s ujjaival kezdtem el játszani, amin halkan kuncogott.

-Alex, kérdezhetek valamit? – rám emelte tekintetét és bólintott – Lennél a barátnőm?

-Igen – csattant ki a boldogságtól, és ajkait az enyémekre tapasztotta, s heves csókcsatába kezdtünk, aminek a levegőhiány vetett véget – De nem lehet – szorosan bújt hozzám – A szerződésem miatt.

-Nem érdekel! – csattantam fel – Szarok a szerződésre! Azt szeretném, hogy a barátnőm légy, és ha ehhez az kell, hogy széttépjen a szerződésed azon részét, amiben ezt megtiltja, megteszem.

-Ne, Harry! – simított végi mellkasomon – Ne csinálj hülyeséget!

-Nem akarlak elveszíteni – suttogtam.

-Nem fogsz – nyugtatott meg – Mindig itt leszek veled.

-Mi lenne, ha titokban tartanánk, hogy járunk, míg ki nem találok valamit a szerződésedre? – kérdezem félve.

-Nekem megfelel – elmosolyodott.

Újra heves csókcsatába kezdünk, és lovagló ülésben elhelyezkedett rajtam. Ajkaink egy pillanatra se vállnak el egymástól, s arra lettem figyelmes, hogy megint ott vagyunk, ahol tegnap este...

Lauren:

Ha megtudom, hogy ki az az idióta, aki megadta Bongyinak a számom, akkor őt is seggbe rúgom Harryvel együtt. Bár gyanítom, hogy Simon a ludas... Csak jöjjön vissza nem tudom honnan, és akkor megkapja a magáét.
Dühömben lerúgtam magamról a takarót, és csapkodni kezdtem. Elegem van mindenből. Simon szinte mindenbe beleszól, s ráadásnak Zayn előtt felfedtem magam. Hogy tehettem ezt? A hülyeségem miatt most el kell üldöznöm magam mellől.
Kínkeservesen kimásztam az ágyamból, és a szekrényem felé mentem, és kivettem a hangulatomhoz legjobban illő ruhákat: a fekete térdemnél szakadt fekete farmert, a sima fekete topom és mell alá érő fekete bőrdzsekim. Bemasíroztam a fürdőbe, és megengedtem a vizet. Beálltam a zuhany alá, élveztem, ahogy a forró víz végig folyik a bőrömön ezzel elfelejtve minden gondom egy időre. Miután kiáztattam magam felvettem a magammal hozott ruhákat, s nyakamba raktam lakatos nyakláncom, ami mellett egy kis kulcs is volt. Újra csuklómra került Tara karkötője, s a fülembe beraktam a pisztolyos fülbevalóm. Szemem kihúztam a legerősebb fekete szemceruzámmal, kispiráloztam a szempillám, s végső simításként felkentem a „lethal lips” szájfényem.
Amint kiértem a fürdőből minden nyugodtságom eltűnt, s újra hatalmába kerített a méreg. Bevágtam a fürdőszoba ajtaját, és földrengésszerűen mentem be a konyhába, ahol éppen Zayn volt. Mi a faszt keres itt?

-A szokottnál is morcosabb vagy – jegyezte meg – Mi a baj?

-Semmi. Mit keresel itt? – kérdeztem.

-Simon... – kezdett bele. Tudhattam volna. Mindenhez Simonnak van köze, mintha egy Simon mondja játékban lennék, s azt kéne tenni, amit ő mond. De ezt most megszívta, mert nem fogok úgy fütyülni, ahogy ő tapsol.

-Nem érdekel – mondtam – Most pedig, tűnj el!

-Lo, mi a baj? – érdeklődött újra.

-Húzz innen! – förmedtem rá. Nem szólt semmit, hanem hátat fordított nekem, és főzni kezdett. Ha most komolyan reggelit fog csinálni, nyakon borítom vele. Nem vagyok gyerek. Különben is ettől fontosabb dolgot kell elintéznem, mégpedig Bongyi szívatását a reggeli ébresztő miatt. Lehet, hogy kedves voltam vele akkor, de most már nem. Valami ördögi ötlet kéne, amivel...

-Lo, kész a reggeli – zökkentett vissza Zayn a valóságba, s elém tolt valamit reggelire. Nem igazán foglalkoztam vele, hogy mi az, mert úgyis rajta köt ki. Felvettem a tányért az asztalról, s közeledni kezdtem vele Zayn felé. Eleinte nem értette, hogy mit akarok vele, de utána leesett neki, pont, mikor borítani készültem – Mi ütött beléd? – kivettem kezemből a tányért, s maga mögé tette – Ez nem te vagy, Lo.

-Akkor nem ismersz. Most pedig add vissza, hogy rádönthessem – követeltem a „reggelim”.

Zayn ahelyett, hogy ideadta volna, felkapott, s a konyhapultra ültetett fel, és csikizni kezdett. Ha most azt hiszi, hogy idióta módjára röhögni fogok, és kérlelni fogom, hogy fejezze be, akkor nagyobb bakot lőtt, mint amekkorát lehet.

-Befejezted? – kérdeztem unottan. Meglepetten nézett rám, s abbahagyta, amit az előbb művelt. Gonosz mosoly jelent meg az arcomon, és összeborzoltam szépen beállított haját. Ha már a „reggelim” nem köthetett ki rajta, akkor ezzel visszavághatok neki.

Elégedetten néztem végig alkotásomon, és leugrottam a pultról, hogy elmenjek onnan, de ő kezem után nyúlt, s visszahúzott, így mellkasába ütköztem. Tekintettem arcára vezettem, s most megcsodáltam karamella színű szemét. Különleges volt, talán még Deanétől is. Sose a barna szemű srácok jöttek be, hanem a kék szeműek barna hajjal. Ők valahogy különlegesebbek, mert ritka az ilyen párosítás. Apa is ilyen volt, s a húgom örökölte meg tőle a kék szemeket, amiért kicsit irigy voltam rá. Egymással szemben álltunk, és egyikőnk se szólt. Ha ezzel akart lenyugtatni, akkor jó úton járt, mert már nem voltam annyira dühös, mint mikor lejöttem ide.

-Hát ti? Mit csináltok? – hallottam meg valaki hangját a hátam mögül. Azonnal kimásztam Zayn karjai közül, s tengelyem körül megpördülve Tapsi Hapsival találtam szembe magam, aki éppen répát eszegetett egy galambbal a hóna alatt – Megzavartam valamit? – kérdezte megszeppenve.

-Igen, azt, hogy Zaynen landoljon a reggelim – mosolyogtam angyalian.

-Bírlak – jött oda hozzám nevetve Lou – Mit szólnál egy közös csínyhez?

Bólogatni kezdtem, hiszen ha ketten vagyunk Bongyi ellen, akkor az sokkal jobb szívatást eredményez, mintha egyedül vinném véghez.
Leültünk az asztalhoz, és Zayn főztje közben tervezgettük Harry szívatását. Szerencsémre Tapsi Hapsi hamar belement, hogy ő legyen az első közös áldozatunk. A lehető legkülönfélébb ötletek merültek fel bennünk, de egyik sem volt annyira jó, mint a legutolsó tervünk.

-Zseni vagy! – ugrott fel hirtelen Lou a székről – Hol voltál eddig?

-Itt – nevettem – Akkor írjuk meg a levelet – dörzsöltem össze a tenyerem. Tapsi Hapsi megejtett egy ördögi kacajt, és felvonultunk a szobámba megírni a levelet Bongyinak. A lap egy szempillantás alatt betelt, s hogy hihetőbb legyen az egész Harry aláírását is ráhamisítottuk, s mi Louis-val is aláírtuk.
Miután készletünk vele megbeszéltem Lou-val, hogy félóra múlva találkozunk az áldozatunk hazánál. Tapsi Hapsi ugrálva diktálta le a címet, és rögtön eltűnt, hogy gyakorolhasson még a nagy alakítására.
Hirtelen egy másik ötlet is a fejembe kúszott, amivel Bonygira a frászt is ráhozhatnám. Kifejezetten tetszett, ezért előkerestem hozzá a megfelelő fegyvert, és zsebre vágtam. Lementem a konyhába, hogy összeszedjek egy kis paradicsomot is, ami szintén kell majd a merényletem másik részéhez.

-Mire készültök? – kérdezte Zayn az ajtófélfának dőlve.

-Semmi közöd hozzá – indultam kifelé.

-Ugye tudod, hogy ma próbálunk?

-Leszarom – mondtam, és kiviharoztam a házból.

***

Ott álltunk Lou-val az ajtó előtt, hogy Bongyi végre kinyissa. Alig vártam, hogy megcsináljuk. Azt hiszem ez örökre Harry emlékezetében marad.
Néhány perccel a csengetés után Bongyi kómás feje jelent meg, s beinvitált minket. Tapsi Hapsival sunyin összemosolyogtunk, jelezve, hogy kezdődik a műsor. Helyet foglaltunk, s Lou elkezdte.

-Harry – nagyot nyelt. Hú, nagyon életszerű – Szeretlek!

-Én is, Lou – nevetett Bongyi.

-De nem úgy, mint egy testvért, hanem... Tudod – hajtotta le a fejét. Ránéztem Harry arcára, ami falszínű volt. Ezért már megérte az egész. Se Lou se Harry nem szólt semmit. A csönd, ami a szobára telepedett kezdett nagyon nyomasztó lenni. Bongyi az előbb mondottat próbálta megemészteni, s Louis azon erőlködött, hogy ne nevesse el magát. Most jött el az én időm. Zsebemből elővettem a levelet, amit Lou-val írtam, s Bongyi felé nyújtottam.

-Harry, ez a tiéd – mondtam kimérten – meglepetten nézett rám, és elvette a levelet tartalmazó borítékot – Olvasd fel hangosan! – kértem.

-Én, Harold Edward Styles ezennel fogadom, hogy elveszem feleségül Lauren Westet. Nem érdekel, hogy ki mit mond, mert én szeretem őt, s vele akarom leélni az életem. Sose találkoztam hozzá hasonló lánnyal, s ezután nem is fogok. Nekem ő tökéletes. A mai naptól fogva, Lauren a jegyesem, és senki se bonthatja fel eljegyzésünket, csak én, Harry Styles. Nem érdekel, ha közben szerelmes leszek másba, én akkor is elveszem Laurent – olvasta fel egy részletét a kreálmányunknak.

-Ha-Harry, ez igaz? – hallottunk egy lány kétségbeesett hangját. A hang felé fordultam, s megláttam Alexet és a banda maradék tagját. Hoppá! Jobb lesz a szívatás, mint reméltem. Ó, csak legyen már a fináléja.

-Nem – állt fel, és idegességében eldobta a levelet – Sose írnék ilyet.

-Pedig ott van az aláírásod, sőt még egy tanúi is volt – mondtam elégedetten. Bongyi visszament a levélért, s megnézte rajta azt, amit mondtam. Szeme Föld nagyságúra nőtt, s a fejét rázta, hogy nem hiszi el.

-Ez nem igaz – mondta hitetlenkedve – Ilyet sose írnék – roskadt vissza a fotelba – Sajnálom, Lauren, de semmi se lesz köztünk, hisz tudod, hogy van barátnőm.

-Megcsalsz? – akadt ki Louis – Te, szemét dög – sértődött meg.

-Lou, én... – kezdett bele Harry, de beleavatkoztam a magánakciómmal, amit Lou távozása után találtam ki.

-Ennyit jelent neked az ígéreted? – kérdeztem sokkolva, és elővettem 9 mm-sem a hátsó zsebemből. Mindenki döbbenten nézett rám, és egyszerre beszélve próbáltak valamit mondani, de nem értettem belőle semmit. Magam elé tartottam a fegyvert, s készültem rá, hogy meghúzzam a ravaszt.

-Lo, kérlek! Tedd le a pisztolyt! – kérlelt Zayn, de nem tettem eleget kérésének, és meghúztam a ravaszt. A fegyver kiesett a kezemből, s én erőltetőtettlenül a földre rogytam. Valami meleg folyadék terítette be mellkasom, s éreztem, hogy gyengülök, és a szemem is lehunytam.

Zayn:

Megtette: lelőtte magát. Az a lány, aki tegnap még kedves volt, s mára már teljesen megváltozott. Eddig kitartóan küzdő lány, hirtelen eldobta magától az életet a semmiért... Még mindig nem tudom felfogni, hogy megtette ezt magával.
Alex sírva a földre rogyott, s Hazza próbálta vigasztalni. Lou döbbenten nézett rá, és ha jól láttam magát okolta Lo tettéért. Liam idegesen próbálta telefonját feloldani, hogy segítséget tudjon hívni, de a keze remegett, s ezért nem ment neki. Niall lesokkoltan állt, és várta, hogy valaki tegyen valamit.
Hűvös fuvallat söpört végig a szobán, amitől a hideg is kirázott. Ránéztem Lo falfehér arcára. Nem! Nem halhat meg így! Valamit tennem kell! Odamentem a szinte már élettelen lány testéhez, és letérdeltem mellé. Kezemmel kisöpörtem arcába hulló tincseit.

-Elviszem! – közöltem a többiekkel, s ölbe vettem Lot. Így indultam vele a kocsimhoz. Kinyitottam a hátsó ajtót, és óvatosan befektettem, hogy ne vérezzen jobban. Levettem bőrdzsekim, s sebére terítettem. Még egyszer végignéztem arcán, ami egyre fehérebb volt. A félelem, hogy meghalhat úrrá lett rajtam, és valami okból kifolyólag úgy éreztem, hogy muszáj megcsókolnom. Egyre közelebb hajoltam hozzá, s már ajkunk majdnem összeért, amikor kinyitotta a szemét.

-Mi-mit csinálsz? – pislogott nagyokat, majd hirtelen felült.

-Feküdj vissza! – parancsoltam rá.

-Nincs semmi bajom – mondta.

-De meglőtted magad – értetlenkedtem.

-Nem fogok meghalni, Zayn – forgatta meg a szemét.

-Az egészet megjátszottad? – bólintott – Elment az eszed? Hogy tehetted ezt? – akadtam ki – Lou magát okolja, hogy meglőtted magad, Alex sírógörcsöt kapott, Liam keze remeg, Niall sokkot kapott. Mégis hogy jutott az eszedbe? Gondolkoztál egyáltalán? Persze, hogy nem.

Idegesen a hajamba túrtam, és kikászálódtam a kocsiból. Nemsokkal később Lo is, és mellém állt. Felém nyújtotta bőrdzsekim, amit elvettem tőle, majd ráadtam, és felhúztam a cipzárját rajta, hogy a járókelők ne aggódjanak miatta.

Lauren:

Amikor Zayn meleg leheletét éreztem az arcomon megijedtem, ezért kinyitottam a szemem. Döbbenten nézett rám. Szívem gyorsabban dobogott a közelsége miatt, s amint lehetőségem volt rá felültem. Most is aggódott értem, ezért kénytelen voltam elmondani, hogy színészkedtem. Persze megkaptam tőle a kioktatást.
Bőrdzsekijében állva néztem rá, és vártam, hogy folytassa a szidásom, de helyette mást tett. Derekamnál fogva közelebb húzott magához, s néhány kósza tincset kisepert az arcomból. Kezével végig simított rajta, s egy pillanatra se vette le a tekintetét rólam. Közeledni kezdett felém. Ajkainkat már csak pár centi, vagy inkább milliméter választotta el egymástól. Egy kicsit még habozott, de megtette, s megéreztem tökéletes ajkait. Bejutásért könyörgött, de haboztam, mert megijedtem. Mindenáron el akartam őt lökni magamtól, de nem hagyta, s ez egyre jobban megrémített. Beleharapott alsó ajkamba, ami elnyílt a felsőtől, így szabad utat kapva. Nyelveink vad táncot jártak, majd levegő után kapkodva váltunk el egymástól. Homlokát az enyémnek döntötte, és úgy néztünk egymás szemébe. Még mindig nem tudtam elhinni, hogy megcsókolt. Agyam lassan kezdte visszaszerezni az irányítást a testem felett, majd ellöktem magamtól Zaynt.

-Miért? – kérdeztem remegő hangon

-Bosszúból – válasza hallatán lendítettem kezem, és lekevertem neki egy pofont. Meglepetten nézett rám, s a fájdalmas területre tette a kezét.

Nem foglalkoztam tovább Zaynnel, hanem elrohantam. Futottam amerre csak lehetett. Nem érdekelt, hogy hány piroson kell átmennem, csak az lebegett a szemem előtt, hogy minél hamarabb hazaérjek. Hogy tehette ezt? Miért érzem még mindig ajkaimon az övét? S miért bizsereg, ha hozzáérek? Miért nem tudom egyszerűen ellökni magamtól?

***

az ágyamon ültem, hátam a falnak döntöttem, s csak néztem ki a fejemből. Még mindig a délelőtt járt a fejemben, és sehogy se tudtam kiverni a fejemből Zayn csókját.
Hirtelen kinyílt a szobám ajtaja, s Lou lépett be rajta. Leült mellém, és a földet pásztázta.

-Ilyet ne csinálj többet, Kicsilány – nézett rám szomorúan.

-Sajnálom! – felhúztam a térdem, s fejem ráhajtottam. Tapsi Hapsi a hátam kezdte el simogatni.

-Sírni fogsz? – kérdezte. Muszáj volt nevetnem. Fejem felemeltem a térdemről, és Louis-ra néztem – Gyere le! A többiek is itt vannak – megráztam a fejem, de Lou a karomnál fogva próbált kivonszolni a szobámból, de nem hagytam neki. Hirtelen ölbe kapott, és így futott velem a nappaliba, ahol a többiek meggyötört arccal néztek rám. Lou nem mondott semmit, csak letett a földre.

-Miért? – kérdezte Bongyi.

Nem volt kedvem válaszolni rá, inkább a zoknimat néztem. Gyönyörű fekete zokni. Vajon lehetne róla ódákat zengeni, ahelyett, hogy megmagyarázom az egészet?

-A levél, és a vallomásom az vicc volt – kezdett bele Tapsi Hapsi – Viszont Kicsilány tervéről én sem tudtam.

Még mindig nem néztem fel, pedig a srácok pillantása égette minden porcikám.

-Lauren, megmagyaráznád? – kérdezte valaki. Felé kaptam a tekintettem, s megláttam, hogy Liam az – Mire volt jó?

-Majd pont nektek fogom elmondani – vettem elő a bunkó énem. Nem akarom őket többet látni, és ha ehhez az kell, hogy elüldözzem őket, akkor megteszem.

-Reggel még olyan kedves voltál, és segítettél, hogy lenyűgözzem a barátnőmet – rótt meg Bongyi – Mit követtem el ellened, amiért ennyire utálsz? – könnyek csillogtak a szemében. Szívem összeszorult már csak attól is, hogy ránéztem.

-Sajnálom – motyogtam lehajtott fejjel. Túl messzire mentem.

-Megmagyarázod? – érdeklődött Niall.

-Így akar mindenkit eltaszítani – jött a válasz mögülem. Nem kellett megfordulnom, hogy tudjam ő az – Nem igaz, Lo? – bólintottam.

Nem lehet igaz, hogy ennyire ismer, pedig alig mondtam magamról valamit. Túl veszélyes rám nézve. Nem maradhatok tovább a közelében, mert a végén megváltoztat.

-Felejtsük el az egészet – vetette fel Niall – Tegyünk úgy, mintha mi sem történt volna. Akkor eszünk végre? – kérdezte a szőke srác.

Megtört a jég, és mindenki hatalmas nevetésben tört ki, s a konyhába igyekeztek. Nem mentem utánuk, de Lou visszajött értem, és beráncigált hozzájuk.

-Mit fogtok énekelni? – kíváncsiskodott Liam.

-Heart attack, Demi Lovato-tól – mondta Bongyi.

-Meg az anyám tyúkja – rivalltam rá.

-Ez jó lesz – értett egyet Zayn Harryvel.

-A halál fogja elénekelni! Keressünk mást! – követeltem.

-Nézd, Lauren! Ezt kell énekelnetek, ha a versenyben akartok maradni, mert tőletek pont egy rockosabb számot néznének ki, de ti meglepitek a közönséget – indokolta Harry – Akkor próbáljátok el – unszolt minket.

-Kiszállok – mondtam.

Zayn dühösen nézett rám, majd csuklómnál fogva kirángatott a konyhából egyenesen be a szobámba. Ajtómat kulcsra zárta, és beszélni kezdett.

-Ha a csók miatt csinálod ezt...

-Milyen csók? – tetettem a hülyét. Tudtam, hogy ezzel felhúzhatom, s ha emiatt lelép, akkor megteszem.

-Aj, Lo! .. sóhajtott – Aggódtam érted! Felfogod, hogy mennyire megijesztettél? Nemcsak engem, hanem a többieket is – dörzsölte meg orrnyergét, s idegesen járkált a szobámban – Ne csinálj ilyet többet!

-Nem fogok – suttogtam.

-Helyes – közelebb lépett hozzám, és megölelt. Szorosan hozzábújtam – magam sem tudom miért – és teljesen lenyugodtam – Szerintem az a szám rólad szól.

***

Ne maradjatok csendben! :)