16.Megtörtént az, amitől féltem

Sziasztok!

Újra itt vagyok, és igen megint hajnali órákban :P Vissza kéne szoknom a délutáni vagy esti részekhez. :D Sok érdekes kérés érkezett, amit pontosan be tudok illeszteni a történetbe, és amikből egy-kettő már a mostaniba belekerült. ;) Az eleje miatt ne ijedjetek meg, ha nem értitek, majd világossá válik, hogy mi az ;) Boldog gyereknapot! És a mai rész az én gyereknapi ajándékom :D Jó olvasást hozzá! :)

Kényelmetlenül fészkelődni kezdtem a helyemen, de még mindig nem nyitottam ki a szemem. Éreztem, hogy valaki megmozdult mellettem. Biztos voltam benne, hogy Zayn az, ezért kinyitottam a szemem, s akkor megláttam Shane-t. Nagyokat pislogtam, sőt még megcsíptem magamat, de nem használt semmit, ugyanis ébren voltam, mégpedig egy repülőn.

-Felkeltél, szerelmem? – kérdezte Shane. Ez egy álom, nem? Vagy amiben Zaynnel aludtam el, az volt az álom? De az nem lehet, mert a Zaynes valóságosabbnak tűnt – Minden rendben? – aggódva nézett rám, s kezei közé fogta az enyémet. Megráztam a fejem, és kinéztem az ablakon, hogy megtudjam hova repülünk – Félóra és megérkezünk Londonba – mondta, mintha a gondolataim között olvasott volna. London? Eddig hol voltam?

Fejem a mellettem lévő kis ablaknak döntöttem, s a felhők elmosódott képét láttam, mert gondolatban már máshol jártam. Gondolkozni kezdtem, és hirtelen minden beugrott. Az egész nyár, s az az egy hónap, amit a Los Angeles-i Egyetemen töltöttem. Így visszagondolva lehetett volna rosszabb a nyár, de egy valami biztosan történt: megváltoztam Neki köszönhetően. Sosem hittem volna, hogy a semmiből felbukkan valaki, aki visszahozza a régi énem. Egy valamit azonban rosszul csináltam, nem hívtam fel Őt. Hiába kerestem ki a névjegyzékből a nevét, valahogy sosem sikerült rávennem magam, hogy felhívjam... Vajon mi lehet vele? Boldog valaki mással? Elfelejtette azt, ami akkor történt? Ha igen, akkor újra olyan lesz a viszonyunk, mint régen? Remélem igen...
A pilóta bemondta, hogy kapcsoljuk be öveinket, mert elkezdjük a leszállást. Mindenfelől, csak az öv csattanását lehetett hallani. Shane-nel, mi is bekapcsoltuk, és vártuk, hogy végre megérkezzünk. Félórával később, már a csomagjainkért mentünk. Jobb kezembe fogtam a bordós-lila bőröndön, a másikat zsebre vágtam, így lehetetlenné téve, hogy Shane megfogja a kezem. A kijárat felé mentünk, ahol megláttam Zaynt. Szívem nagyot dobbant, s megállapítottam, hogy semmit sem változott mióta utoljára láttam. Fekete farmert, egy fehér pólót és a fekete bőrdzsekijét viselte. Haja most is, mint mindig tökéletesen belőtt volt. Lépéseimet meggyorsítottam, és mosolyogva mentem hozzá.

-Szia! – engedtem el a poggyászom. Zayn kitárta a karját, és belesétáltam. Szorosan húzott magához, mintha soha többé nem akarna elengedni. Kezemet hátán összekulcsoltam, így még közelebb kerültünk egymáshoz.

-Olyan jó, hogy itt vagy – duruzsolta a fülembe, majd elengedett. Bőröndöm megfogta, és húzni kezdte volna, ha Shane nem kapja ki a kezéből.

-Malik! – biccentett a srác felé Shane – Rég nem láttalak. Mi járatban?

-Loért jöttem – felelte – Mehetünk? – mosolygott rám.

-Nem – válaszolt helyettem Shane – Velem jön – bőröndöm hóna alá csapta, és megragadta a kezem, majd húzni kezdett. Hátranéztem, s Zayn szomorú tekintetével találtam szembe magam. Hirtelen minden súlyommal lefékeztem – Ez mire volt jó? – kérdezte idegesen.

-Ezt én is kérdezhetném – elvettem tőle a bőröndömet, s leraktam a földre – Miért baj, hogy ő visz haza?

-Hogy lehetsz ennyire vak? – hitetlenkedett – Nyár óta nem keresett, de te boldogan zuhansz a karjaiba – csóválta a fejét – Már nem ugyanaz a lány vagy, aki nyáron voltál. Tovább léptél, erre megjelenik Malik...

-Csak kijött értünk – próbáltam megnyugtatni – Semmi se fog változni – mosolyogtam rá szelíden.

-Eddig én is ezt hittem, de látom hiba volt – komorodott el – Taxival megyek – közölte velem – Ha akarsz velem, ha nem, akkor Malikkal mész haza. Te döntesz – válaszomat meg se várva távozott.

Fújtattam egy sort, s legszívesebben felpofoztam volna viselkedése miatt. LA-ben minden más volt, ahogy ő is.
Tekintetemmel újra Zaynt kerestem, de nem láttam sehol. Nagyot sóhajtottam, megmarkoltam bőröndöm, majd magam után húzva a kijárat felé lépkedtem. Nem volt semmi kedvem Shane-nel menni, ahogy Zaynnel sem. Egyedül akartam lenni, hogy átgondoljam a dolgokat, s fontolóra vegyem Alex monológját. Talán igaza volt: nem kellett volna eljönnöm Londonból, de akkor nem láttam más kiutat. Fájdalmat okoztam Neki, és magamnak is. Ahelyett, hogy a nehezebb utat választottam volna, a könnyebb mellett tettem le a voksom, mert az könnyűnek ígérkezett. S most mégis ott kötöttem ki, ahonnan elindultam.

-Megvagy! – ölelt át hátulról valaki. A szél feltámadt, így arcomba fújta az illatát. Nem kellett sokáig gondolkoznom, hogy rájöjjek ki ő, mert parfümje elárulta.

-Hova tűntél, Zayn? – fordultam vele szembe, miközben továbbra is ölelt.

-Fel kellett hívnom Steph-t, hogy biztosítsam épségben megérkeztél – homlokomra puszit nyomott, majd elengedett, s poggyászomat húzva mutatta az utat a kocsihoz. Felnyitotta a csomagtartót, berakta a bőröndöm, majd lecsapta a tetejét.

-Gyalog megyek – mondtam. Zayn egy „ezt te sem gondolod komolyan” nézéssel nézett rám. Kikerültem, és haza felé kezdtem el sétálni, amikor elkezdett szakadni az eső, aminek kifejezetten örültem. Olyan jó volt LA után érezni az eső illatát. Végre megint otthon voltam. Végig ez hiányzott Londonból: az eső. Az emberek visongtak körülöttem az eső miatt, mintha nem lenne természetes, hogy az év háromszázhatvanöt napján esik az eső. Akiknél volt esernyő, azok a fejük fölé tartottak, míg a többiek fedett helyre menekültek.

***

Amikor hazaértem az eső még mindig szemerkélt. Élvezve az esőcseppeket, amik már teljesen eláztattak sétáltam be az udvarra, ahol Zayn volt. Mikor meglátott elrugaszkodott a faltól, és felém lépkedett.

-Megfázol – levette a bőrdzsekijét, s rám rakta. Vállamnál fogva átölelt, s így mentünk be a házba, amit a többiek vidám nevetése töltött be. Zaynnel az oldalamon kolbászoltam fel a lépcsőn, hogy átöltözzek valami száraz ruhába. Amikor átléptem szobám küszöbét, ismerős látvány fogadott, mintha el se mentem volna. Minden ugyanúgy volt: a bútorok, a képek, a gitárok.

Szekrényemhez sétáltam, és kivettem belőle egy fekete farmert, és egy fekete pólót, amin a „I never loved you I was just bored” felirat volt. Bemasíroztam a fürdőbe, ahol egy gyors forró zuhanyt vettem, majd felöltöztem. Amikor visszamentem a szobámba Zayn az ágyon ült, és egy képet nézett. Lehuppantam mellé, s rápillantottam. A képen Zaynnel voltam, amint Dömpert öleltem, és Zayn minket zárt a karjaiba, s mindketten egy puszit nyomtunk Dömpi buksijára.
Fejem Zayn vállára hajtottam, s onnan néztem tovább a fotót.

-Dömper hol van? – kérdeztem.

-Amióta elmentél nálam – válaszolt – Nagyon hiányzol neki.

Felemeltem a fejem, s Zaynre néztem. Halványan elmosolyodott, majd felállt mellőlem, s a szekrényemhez ment, ahonnan kivett egy pulóvert, és odahozta nekem. Mosolyogva vettem el tőle, s rájöttem, hogy azt a pulcsit vette ki, amit Tőle kaptam. Belebújtam, s a cipzárt nyakamig húztam. Ujjait megnyújtottam annyira, hogy elrejtsem benne kézfejezem. Beszippantottam az illatát a pulóvernek, s még mindig lehetett érni a parfümje illatát, még ha nem is olyan erősen, de éreztem.

-Lemegyünk a többiekhez? – kezét felém nyújtotta, amit készségesen elfogadta, s lementünk a földszintre, majd be a nappaliba, ahol Alexék voltak. Steph és Lex a nyakamba borult, és szó szerint kinyomták belőlem a szuszt. Dean is megölelt, amolyan „isten hozott húgi” stílusban. Lou „végre itt a csínytevő társam” nézéssel indult meg felém, és jól megszorongatott. Harry, Liam és Niall is a karjaiba zárt, de egy valaki hiányzott.

-Gyakorol az X-faktorosokkal – mondta Steph a választ a fel nem tett kérdésemre. Shane felállt, s odajött hozzám, majd szorosan magához húzott, így próbálta enyhíteni a fájdalmam. Eltolt magától, majd ajkait az enyémekre tapasztotta. Kicsit meglepődtem, de nem csókoltam vissza. Miután rájött, hogy esélytelen elvált tőlem, s kérdőn nézett rám.

-Ti mióta vagyok együtt? – kérdezte Steph.

-Két hete – válaszolt Shane.

Néma csend telepedett a szobára, amit az ajtó csapódása tört meg. Körbepillantottam a helységben, s rájöttem, hogy Zayn ment el. Mindenki arca elkomorult kivéve Shane-ét, mintha pont ezt akarta volna elérni. Kezeit levettem magamról, és kifelé indultam a nappaliból.

-Most komolyan utána mész? – kérdezte gúnyosan.

-Igen. A barátom, és ha baja van, akkor segítek – feleltem, majd megfordultam, és kimentem a házból. Zayn kocsija a kocsifelhajtón volt, szóval gyalog indulhatott el. Gondolkozni kezdtem, hogy ha dühös, akkor hova szokott menni, s beugrott a közös búvóhelyünk.
Azonnal elindultam, hogy minél hamarabb megbeszéljem vele a dolgokat. Lépteimet egyre gyorsítottam, míg már futottam. Nem érdekelt, hogy ki néz hülyének, vagy hány fotós készít rólam képet, csak az érdekelt, hogy Zayn rendben legyen.
Lefordultam az utolsó kanyarban, és megláttam őt egy padon ülni lehajtott fejjel. Szívem összeszorult, hogy így kellett látnom őt. Egyre lassabban sétáltam felé, s amikor a padhoz értem megálltam előtte. Nem nézett fel, csak mélyeket sóhajtott.
A fájdalom, amit akkor éreztem, mikor elmentem, újból előtört belőlem, s ezt Zayn meggyötört alakja idézte elő. Egy pillanatra felemelte a fejét, s megdöbbentem meredt rám, majd újra a földre.
Amíg láttam az arcát mindenféle érzelem átvonult rajta, de a legfeltűnőbb a fájdalom volt, amit karamellszínű íriszei is tükröztek.

-Miért mentél el? – nézett rám.

-Ugyanazért, amiért visszajöttem – ültem le mellé – Tudom, hogy a könnyebb utat választottam, és elmenekültem, de féltem, ahogy most is.

-Mitől félsz, Lo? – fogta két keze közé az arcom.

-Attól, hogy elveszítem azt, akit a legjobban szeretek. Tudom milyen érzés, és nem akarom újra átélni, de azzal, hogy elmentem, szembesültem vele, hogy újra átéltem azokat a fájdalmakat, mint régen – éreztem, hogy kicsordult egy könnycseppem, amit Zayn azonnal lecsókolt. Arcom lágyan cirógatni kezdte, mire jobban tenyerébe temettem az arcom.

-Hiányzik a régi éned – mondta.

-Nekem is – sóhajtottam.

-Ezen segíthetek – rossz fiúsan elmosolyodott. Kezét derekamra vezette, s így húzott közel magához, és közeledni kezdett felém. Kezem mellkasán pihent, s ajkainkat alig egy centi választotta el egymástól...

-Lo – ébresztgetett valaki. Hagyjon még öt percig aludni. Meg akarom csókolni – Lo, ébredj! – éreztem, hogy testem rázkódik, de nem foglalkoztam vele, csak Zayn hívogató ajkaival.

Hirtelen puha ajkakat éreztem a fülem mögött, ott ahol a gyenge pontom van. Szemem azonnal kipattant, gyorsan felültem, és készültem, hogy felpofozzam azt, aki tönkretette az álmomat.

-Cseszd meg, Zayn! – mordultam rá – Nem várhattál volna még öt percet? Épp most csókolóztam volna... – halkult el a hangom. Mi? Fúj! Dehogy akarom én őt megcsókolni. Az kizárt.

-Kit akartál megcsókolni? – húzta fel a szemöldökét.

Zayn:

Olyan békésen aludt mellettem Lo, de mégis fel kell keltenem, ha nem akartam, hogy Lou embertelen ébresztésében részesüljön. Óvatosan keltegetni kezdtem, de nem használt. Hirtelen ötletből vezérelve a füle mögé csókot leheltem, amitől azonnal kinyíltak a szemei. Rám mordult, amiért megzavartam az álmát, amiben majdnem csókolózót valakivel. Nem tudom, hogy ki lehet az, de nagyon várhatta tőle azt, hogy ajkaik egyszerre mozogjanak.

-Semmi közöd hozzá – vágott hozzám egy párnát. Reakcióján elnevettem magam, amiért még eggyel jutalmazott. Röhögésem nem csitult, inkább csak felerősödött. Lo is egyre jobban pufogott – mint egy pufogóvipera – , s a következő tárgyat kereste, amit hozzám vághatott. Szemével a szoba minden szegletét bejárta, míg rá nem lelt a lámpára az éjjeliszekrényen. Kezébe vette azt, s felkészült rá, hogy hozzám vágja. Legördültem az ágyról, és a Lo felőli részhez mentem, hogy megállítsam. Amikor mellé értem, ujjaimmal körbefontam csuklóját, ezzel megakadályoztam, hogy elhajítsa a kezében lévő tárgyat. Elvettem tőle a lámpát, majd visszahelyeztem eredeti helyére. Lo szúrós szemmel nézte, ahogy véghez vittem, és fegyvertelenné tettem.

-Elengednéd a karomat? – fújtatott. Kérésének eleget téve elengedtem csuklóját, és visszasétáltam az eredeti helyemre, majd leültem az ágy szélére. Combomon könyököltem, s néztem ki a fejemből.

Hogy lehet egy olyan lány, mint Lo ennyire vad, de mégis a világ legkedvesebb teremtménye? Ha egyszer megmutatta a valódi énjét előtted, akkor már nem tud olyan kemény maradni, mint volt, mert rájött, hogy felfedte a maszk alatt lévő lányt, aki nem olyan kemény, csak az idő és a fajdalom tette azzá. Lo erre a legjobb példa. Sok mindenen ment keresztül, de mégsem adta fel, hanem folytatta. Csodálom őt ezért. Nem tudom, hogy honnan van ennyi kitartása, de bámulatos. Simon büszke lehet rá. Bár a viszonyukat tekintve nem biztos, hogy tudja Lo miken ment keresztül, amiért ilyen lett.

Hirtelen egy ütést éreztem a tarkómon, majd egy halk kuncogást hallottam a hátam mögött. Féloldalasan a hang irányába fordultam, és megláttam, hogy Lo nevet jóízűen. Édes hangja töltötte be a szobát. Mosolyogva néztem rá, ahogy gyermekded énje előtört belőle, s úgy viselkedett, mint aki még mindig gyerek. Nem akartam, hogy ez a reggeli jókedve eltűnjön, ezért a párnát, ami az előbb eltalált, azt hozzávágtam, de ő egy másikkal sikeresen hárított, így fegyvertelen lettem vele szemben.

-Mihez kezdesz, Zayn? Nincs muníciód – közeledett felém párnákkal a kezében – Ez az ébresztésért jár – felálltam, s felé kezdtem el lépkedni. Barna szemeivel végig engem nézett, és lélekben készült az újabb támadásra ellenem. Párnát felém hajította – hogy eltaláljon vele – , de gyorsabbnak bizonyultam, mert időben lebuktam, mielőtt eltalált volna vele. Meglepetten pislogott rám, s újra készítette a következő „lövedéket” ellenem, de ez sem talált célba. Agya kezdett eldurranni, s jobb fegyver híján a takarót vágta hozzám sikertelenül. Elnevettem magam erőlködésén, amitől még jobban bepipult. Csattogva sétált el mellettem a muníciójáért. Lehajolt érte, és felvette. Háttal állt nekem, amit kihasználtam, s a vállamra kaptam. Nevetve rohangáltam vele a szobában, miközben a hátamat ütögette, és követelte, hogy tegyem le, de nem engedelmeskedtem neki.

-Zayn, kérlek – rúgkapálódzott Lo. Úgy tettem, mintha le akarnám tenni, de helyette az ágy körül köröztem vele. Egyre jobban ficánkolt a vállamon, és ütéseit is megsokszorozta. Kuncogtam Lo harciasságán, s végül megkegyelmeztem neki, és az ágyhoz sétáltam, majd óvatosan lelöktem magamról – Nehéz volt letenni?

-Igen – mosolyodtam el. Lo szemét megforgatta, és végignyúlt az ágyon. Halvány mosoly kúszott arcára, amit hiába próbált letörölni nem ment neki.

-Most örülhetsz. Miattad idétlenül vigyorgok – fejére húzta a takarót.

Az ágy mellé osontam, és lerántottam róla a takarót, majd csikizni kezdtem. Eleinte semmilyen reakciót nem mutatott ki, de néhány perc sikertelen próbálkozás után elnevette magát. Tovább folytattam „kínzását”, s egyre jobban röhögött.

-Z-Zayn, állj le! – könyörgött. Gonoszan elmosolyodtam, s folytattam. Látta rajtam, hogy élvezem, ezért megpróbált nem nevetni, de nem ment neki. Hirtelen megragadta a kezem, és lerántott az ágyra maga mellé. Fejem oldalra fordítottam, s őt kezdtem le nézni.

-Még mindig mosolyogsz – állapítottam meg.

-Ez miattad van – összefonta a karját melle előtt, majd összeszűkített szemmel nézett rám. Egyik vörös tincse szemébe lógott, amit a füle mögé tűrtem.

Hirtelen az ajtó megcsikordult, a padló megreccsent, mert valaki bejött rajta. Gyorsan legurultam az ágyról, és a látogatónk felé sétáltam, aki nem volt más, mint Dömper. Megkönnyebbülten sóhajtottam egyet, majd röhögni kezdtem. Lo is lekászálódott az ágyról, és mellém csoszogott, hogy megnézze mit nevetek.

-Dömper! – kiáltotta. Törökülésbe leült, s ölébe vette a kutyáját. Simogatni kezdte, mire Dömper ráugrott, ezzel hátradöntve Lot. Arcát nyalni kezdte. Seggét ide-odamozgatta, miközben farkát csóválta – Elég! Dömpi, elég! – hiába könyörgött Lo, de Dömpert nem hatotta meg – Zayn, segíts!

Mosolyogva leguggoltam melléjük, és levettem Loról Dömpit. Farkát, még mindig gyorsan rázta, s édes pofájával felém kezdett el közeledni. Arcom néhányszor megnyalta, majd ficánkolni kezdett kezemben, jelezve, hogy tegyem le. Leraktam a földre, s mosolyogva néztem, ahogy visszasétált Lo mellé és leült a jobb oldalára. Szemével a szobát kezdte el kutatni, hátha lát valamit, amit ellophat, s játszhat vele. Fejét össze-visszaforgatta, míg pólómon nem állapodott meg a tekintete. Felállt, és szélsebesen odafutott ahol a ruhadarabot látta, majd lerángatta a székről, s mint aki jól végezte dolgát visszamászott Lora, és pólómat kezdte el rágcsálni.

Lo ülő helyzetbe tornázta fel magát, ami miatt Dömper lebukfencezett róla a pólómmal a szájában. Az apróságot nem hatotta meg, hogy leesett gazdájáról, inkább visszakucorodott Lo ölébe, s ott folytatta pólóm szétszedését.

-Látom nem kedvel – fürkészte Lo szemeivel Dömpert – Hasonlít rám.

Harry:

Az üres ágyat tapogattam mellettem, és úgy éreztem, hogy valami, vagy inkább valaki hiányzik. Oldalra fordultam, s nem láttam Alexet. Elképzeltem, hogy milyen jó lenne, ha most a karjaimban lenne, és nézhetném, ahogy édes alussza az igazak álmát. S mikor felébred rám mosolyog, és édes reggeli csókot váltunk. A gondolatoktól jóleső bizsergetés szaladt át testemen.
Azonnal kimásztam az ágyból, magamra kaptam a farmerom, kikukucskáltam, hogy tiszta-e a levegő, és átcsoszogtam Alex szobájába. Halkan benyitottam hozzá, s a világ legédesebben alvó lányát láttam. Ágya mellé settenkedtem, és óvatosan bemásztam mellé. Hátamat az ágy támlájának döntöttem, és onnan néztem az alvó szerelmem.
Haja arcába hullott, és keze feje alatt volt. Mellkasa szabályosan emelkedett minden lélegzetvételre.

-Ne! Ne, Harry! Nem kell több macska – motyogta álmában – Inkább hozz pingvint! Igen, azt ott!

Felnevettem azon, amit mondott, hiszen abszurd, hogy álmában is pingvinekért könyörög. Haját kezdtem el cirógat, majd apró csókokkal hintettem be az arcát. Utolsóként mézédes ajkaira leheltem csókot. Megéreztem, hogy Alex elmosolyodott szájra puszimon, majd óvatosan kinyitotta szemet, és ártatlanul pislogott rám. Elmosolyodtam, s újra ajkaira tapadtam. Nyelve utat tört, és egyre vadabbul téptük a másik ajkait. Hirtelen fölé kerekedtem, de csókunkat egy pillanatra sem szakítottam meg. Kezemmel feje mellett támaszkodtam meg, s amikor éreztem, hogy kezd elfogyni a levegőnk elváltam ajkaitól legnagyobb bánatomra. Orrommal kezdtem cirógatni az övét, amin halkan kuncogott. Puszit nyomtam orra hegyére.

-Egész végig fent voltál? – kérdeztem, miközben egy pillanatra sem vettem le a szemem róla.

-Talán – harapott alsó ajkába. Enyémeket megnedvesítettem, és újra letámadtam az övét.

Miután ajkaink elváltak egymástól, mellé feküdtem, és magamhoz vontam. Fejét mellkasomra helyezte, és az oldalát simogattam, miközben Alex a hajamat birizgálta. Egyik göndör fürtömet az ujjára tekerte, s ezzel szórakozott egy ideig.
Olyan meghitt, és nyugodt volt minden. Csak mi ketten voltunk abban a pillanatban, abban a szobában.

A folyosóról lépések hallatszottak, amik egyre hangosodtak, mintha felénk tartana. Egymásra pillantottunk, s azonnal szétrebbentünk. Alex felült az ágyban, míg én idegesen kezdtem el járkálni a szobában.

-Mit mondunk, ha valaki bejön, Pingu? – kérdeztem Alextől. Beceneve hallatán elnevette magát, majd felállt, és megölelt. Olyan szorosan szorítottam magamhoz, mintha éreztem volna, hogy valaki bármelyik perceben ránk törhet.

A lépések már az ajtó előtt hallottam, és elengedtem az én Pingumat. Gesztenyebarna szemeivel engem vizslatott, s amikor nyílt az ajtó megszólalt.

-Harry, biztos örülni fog, hogy oda viszed randizni – mosolygott szelíden.

Az ajtó irányába néztem, ahol Tommo feje kukucskált be. Amikor meghallotta, hogy miről van szó, széles mosollyal az arcán besétált, és levágta magát az ágyra.

-Folytassátok! – helyezkedett el kényelmesen. Szúrós szemmel néztem barátomra.

-Majd máskor – mondtam.

-A kurva életbe, Hazza! A legjobb barátod vagyok, és baszol elmondani, hogy ki az a lány, aki ennyire boldoggá teszi – rázta meg a fejét hitetlenkedve – Ha nem ismernélek azt hinném, hogy félted tőlünk.

-Mondd el neki – szorította meg a kezem Alex alig észrevehetően – Hátha segít valamit kitalálni.

Nagyot sóhajtottam, és leültem Lou mellé az ágyra. Kinyújtottam a kezem, s megfogtam Pinguét, majd az ölembe húztam. Félkarral átöleltem, és derekán összekulcsoltam az ujjaimat.

-Ne mondd el senkinek, Tommo! Ez még titok, míg Simont nem sikerül rávennem, hogy megengedje, hogy vele járjak – bólintott, hogy beleegyezett a feltételbe, s tűkön ülve várta a lány nevét – Alex a barátnőm.

Louis először meglepetten nézett ránk, majd szája hatalmas mosolyra húzódott.

-Tudtam! – kezdett el ugrálni az ágyon – Csak ti olyan bénák voltatok, hogy eddig nem vettétek észre, hogy szeretitek egymást. Tudjátok milyen nehéz volt nem beleszólni abba, hogy összejöjjetek? Nem? Elárulom, hogy nagyon. Hazz, te képes voltál a szerelmedtől tanácsokat kérni, hogy hogyan szerezz meg egy csajt. Ki lehet ekkora balfék rajtad kívül?

Lauren:

Miután kijátszottam magam Dömperrel a fürdőbe mentem, s vettem egy gyors reggeli zuhanyt, majd a törölközőt magam köré tekerve visszamentem a saját szobámba. Kitártam a szekrényem ajtaját, és kivettem belőle a Green Dayes pólóm, ami fekete, s néhány helyen rózsaszínes, s a banda tagja és a név is megtalálható rajta fehéren. Kikerestem egy fekete farmert, ami bal combomnál szakadt volt,a hogy a jobb lábszáramon is. Magamra kaptam a kivett darabokat, majd lementem a konyhába, hogy reggelit készítsek. A hűtőhöz baktattam, s kipakoltam az asztalra a hozzávalókat a crêpes à la Laurenhez, majd a konyhaszekrényhez sétáltam, s kivettem egy tálat, majd kihúztam a fiókot, és kihalásztam egy kanalat. A megfelelő eszközökkel a kezemben mentem vissza az asztalhoz, hogy elkezdhessem a tésztát. A hozzávalókat sorban adagoltam a tálba, miközben folyamatosan kevertem, hogy ne legyen csomós a tészta.

-Nem tudtam, hogy konyhatündér vagy – fordultam a hang irányába, és megláttam Zaynt, amint az ajtókeretnek dőlve figyel.

-Sok mindent nem tudsz rólam – tállal a kezemben a gáztűzhelyhez cammogtam, s letettem a pultra. Lehajoltam, és kivettem az épp kézre eső palacsintasütőt, majd az olajért nyúltam. Kivettem még egy kisebb edényt, amibe öntöttem egy kis olajat. A palacsintasütőbe csöpögtettem az olajat, majd a tésztából beleöntöttem az első adagot, s vártam, hogy megsüljön.

Zayn beljebb merészkedett a konyhába, és mellettem cövekelt le. Minden mozdulatomat figyelte, s amikor kisült az első szelet palacsinta azonnal lenyúlta, és enni kezdte. Dühösen a kezére csaptam, s rászóltam, de ő tovább falatozott.
Szándékosan nem tettem oda a második adagot, hogy ne legyen mit megennie, de ez nem hatotta meg, sőt arra késztette, hogy engem bosszantson. Kezét belemártotta a folyékony masszába, és rám dobta egyenesen az arcomba. Fújtatva töröltem le a tésztát, majd én is megajándékoztam két marékkal, amiből az egyik a pólóján, a másik a homlokán kötött ki. Zayn hirtelen megemelte az egész tálat, s mosolyogva fejem fölé tartotta.

-Ha rám mered borítani, akkor... – kezdtem bele, de elkéstem velem, mert a folyékony tészta a hajamba csorgott, s onnan le, míg mindenem tiszta massza nem lett – Meghalsz, Malik! – sziszegtem a fogaim között. Zayn elkezdett nevetni rajtam, s az jobban bosszantott, hogy ő szinte tésztátlan, míg én a tésztában úsztam. Arcomról és ruhámról amennyi masszát lehetett letöröltem, és egyenesen Zayn arcába dobtam. Száját kinyitotta, s a fél tészta odarepült be, míg a másik fele az arcára. Röhögtem rajta, mert senki se olyan hülye, hogy kinyissa a száját a repülő tésztának.

-Azt hiszed vicces vagy? – közeledett felém vészjóslóan. Már csak egy lépés választotta el tőlem, amikor a konyha másik végébe futottam. Zayn nevetve megcsóválta a fejét, és lassan sétált felém, ugyanazzal a gonosz mosollyal.

Kergetőzni kezdtünk, és sikerült megmenekülnöm tőle, addig, míg a konyha ajtaját be nem zárta, s elé nem állt, így elzárta az egyetlen menekülési útvonalat.

-Nincs hová futnod - jegyezte meg, majd ellépet az ajtótól, s kitárt kezekkel közeledett felém. értetlenül néztem rá, és kíváncsian vártam, hogy mit talált ki. Egy tapodtat sem mozdultam, csak vártam, hogy Zayn lecsapjon.

A köztünk lévő két méter távolságot hamar megtette, s már a cipőnk orra is összeért, amikor elém állt. Karjaival közrezárt, s olyan szorosan húzott magához, hogy levegő is alig szorult közénk. Ránéztem, és önfeledten nevetni kezdtem. Már másodjára nevetettet meg a mai napon, és még mindig arra törekedett. Hogy nevessek. S bármilyen meglepő Zayn előhozta a szívből jövő kacajom, amit eddig senkinek sem sikerült. Azóta a dolog óta, még egyszer sem nevettem ilyen őszintén. És ezt ő váltotta ki belőlem, bár nem mertem magamnak bevallani. De az igazság az, hogy Zayn valamilyen különös oknál fogva megváltoztatott, még ha nem is mindenkivel, de vele szemben biztosan.

Harry:

Lou-val kivonultunk a szobából, s hagytuk Alexet, hogy átöltözzön, és megfürödjön. Tommo a szobája felé vette az irányt, hogy Pinguhoz hasonlóan cselekedjen.
A szobám felé igyekeztem, s közben azon gondolkoztam, hogy hova vihetném el Alexet, de semmi ötletem nem volt. Normális esetben pont őt kérdezném meg, de mivel Lex a barátnőm, ezért mástól kell ötlet. Már majdnem bementem a szobába, amikor Lauren jelent meg a lépcső tetején tiszta tésztásan.

-Veled meg mi történt? – kérdeztem nevetve.

-Zayn.

-Csak nem rosszalkodtatok egy kicsit? – jelent meg egy kaján mosoly az arcomon.

-Nem. Az az idióta rám borította az egész palacsintatésztát – pufogott, de szája sarkában egy visszafojtott mosoly ült. Idegesen kezdett el arról hadoválni, hogy Zayn mennyire tönkretette a reggelét, de szerintem nem így gondolta. Volt valami a hangjában ami arra engedett következtetni, hogy igenis tetszett neki Zayn reggeli akciója.

Laurent nem olyan lánynak ismertem meg, aki kimutatja az érzéseit, vagy egyáltalán érez is bármit, de Zayn valahogy elérte nála ezeknek az ellenkezőjét. Talán Laurennek bejön bandatársam.

-Tetszik neked, igaz? – kérdeztem mosolyogva.

-A halált! Előbb ugrok le az Eiffel torony tetejéről, minthogy bárkibe is beleszeressek – válaszolt ingerülten – Bosszút kell rajta állnom.

-Segítek, de cserébe kérek valamit – szám sarkában ott bujkált a ravasz vigyor.

-Hallgatlak – vonta fel a szemöldökét Lauren – De menjünk be a szobámba.

Megragadta a karom, s a szobája felé kezdett húzni. Amikor kinyitotta az ajtót ledöbbentem. Sosem ilyennek képzeltem el a szobáját, sokkal inkább feketének, de ez nem jött be.
Intett, hogy foglaljak helyet az ágyán, miközben tenyerét dörzsölte.

-Elmondom, hogy mivel tudod felhúzni Zaynt, és csak annyit kell tenned, hogy segítesz kitalálni egy randi – vázoltam a helyzetet.

-Segítek, csak ne számíts semmi romantikusra. Az nem az én asztalom, – mondta – de van amit tudok. Ne vidd el drága étterembe. Sokkal jobban örülne, ha te főznél neki, még ha az egy tál spagetti is legyen. Ha mindenképpen romantikus estét szeretnél, akkor vidd le a partra, és nézzétek meg az esti naplementét, miközben az általad készített ételt fogyasztjátok.

-És még azt mondtad, hogy nem vagy romantikus – hitetlenkedtem. Sosem hittem volna, hogy Lauren lesz az, aki a világ legjobb randitanácsát adja, természetesen Alex után – Kösz! Zaynt pedig úgy tudod felidegesíteni, hogy – suttogtam a fülébe a választ. Nem az igazat mondtam el, mert akkor az alakuló románcuknak annyi lenne. Inkább egy kis apróságot, amivel megnevetteti Zaynt.

-Kimennél, hogy átöltözzek? – kérdezte kedvesen. Bólintottam egyet, majd kimentem a szobájából, s elkezdtem gondolkozni, hogy mikor tudnám megvalósítani Lauren ötletét.

Lauren:

Újra beálltam a zuhany alá, hogy eltüntessem a sok tésztát, ami a hajamba ragadt. Háromszor- négyszer mostam ki a hajam, mire minden massza eltűnt a hajamból. Miután sikeresen lezuhanyoztam, a tésztás ruháimat a mosógépbe raktam, és elindítottam.
Törölközőt magam köré tekerve sétáltam vissza a szobámba, és újabb ruhák után kezdtem el kutatni, amikor megszólalt a telefonom. Gyorsan az ágyamhoz rohantam, s az éjjeliszekrényről elvettem azt. Rápillantottam a kijelzőre, hogy ki hív, s egy olyan név volt rajta, akivel már régen nem beszéltem.

-Szia! – köszöntem.

-Megvan még a kulcs? – kérdezte köszönés helyett.

-Meg. Miért? – érdeklődtem.

-Hozd el onnan a drogokat – mondta, és lerakta a telefont. Tudhattam volna, hogy az kell neki. Pont, mint legutóbb, de most az a gáz, hogy nem csak én vagyok ebben benne, hanem a barátaim is a múltkori akciójuk miatt.
Telefonnal a kezemben rohantam a táskámhoz, ami annak a bizonyos háznak a kulcsa, ami több titkot rejt, mint egy sír. Kivettem, és az ágyra dobtam, pont akkor amikor csipogott egyet a telefonom.

„Ma négykor a Starbucks kávézóban. Ez nem kérdés volt, hanem kijelentés. Ha érdekel mi ilyen fontos, akkor elmondom: módosítok az alkun. J xx”

Ahogy elolvastam az üzenetet a hideg is kirázott.

Szekrényemhez rohantam, hiszen nem volt vesztegetni valóm, mert ha ők ketten akartak valamit, és én nem tettem meg, akkor valaki hatalmas bajba került. Kivettem egy piros nadrágot, egy fehér topot, s egy pontosan ugyanolyan színű Mickey egeres pólót. Magamra kaptam a ruhákat, amivel álcázni tudom magam, mint egy ártatlan kutyát sétáltató lány.
Táskámba bedobtam a fontosabb cuccaimat, megfogtam a prózát, megkerestem Dömpert, és ráraktam a nyakörvét, amire rácsatoltam a pórázt, s lerohantam a földszintre, ahol Zaynbe botlottam.

-Elviszed sétálni? – kérdezte. Bólintottam, s már nyitottam ki az ajtót, amikor megszólalt – Veled megyek.

-Kérlek, ne! Bármikor máskor jöhetsz, csak most ne – könyörögtem neki. Nem akarom őt is belerángatni, amibe Deanék belesodorták magukat.

-Valami baj van? – komorodott el.

-Sajnálom, Zayn. Nem mondhatom el.

-Bármibe is keveredtél segítek – nézett jelentőségteljesen rám.

-Már nem tudsz. Ez az én harcom, nem hagyom, hogy beleártsd magad – ellenkeztem.

-Segítek bármiről legyen szó – kisétált előttem az ajtón. Nem volt már mit tennem, mint utána menni. A kapuban megvárt, és várta, hogy elinduljunk.

-Idióta vagy. Ugye tudod? – sandítottam felé séta közben, amit egyedül Dömper élvezett.

-Nem, csak segítek valakinek, aki fontos nekem, és most hatalmas bajban van.

-Fontos vagyok neked? – kérdeztem meglepetten.

-Ha még nem tűnt volna fel, Lo, mi barátok vagyunk, hiába ellenkezel – mosolyodott el.

Barátok. Megtörtént az, amitől féltem. Közel engedtem magamhoz, és most velem tart a bűnök házába...

***

Ne maradjatok csendben! :)