7.Miért én?

Sziasztok!

Sajnálom, hogy csak most jövök új résszel, de nem nagyon volt időm, ezért kárpótlásul egy hosszú részt hoztam nektek. :) Remélem örültök neki. :)
Jó olvasást hozzá! :)

Jókedvem azonnal eltűnt, amikor belépett Stephanie a terembe. Tudni kell, hogy elsős korunk óta utáljuk egymást, és Steph előszeretettel szól bele az életembe, és teszi tönkre. Miatta majdnem elveszítettem Deant.

-Mit akarsz? – kérdeztem flegmán.

-Így kell üdvözölni a barátnődet? – mosolygott Stephanie.

-Nem. Igazad van – tettetem megbánást – Húzz innen! – förmedtem rá, de még mindig ott állt egy helyben. Kíváncsiság suhant át az agyamon, ami miatt feltettem az engem foglalkoztató kérdést – Miért jöttél?

-Ó, ez egyszerű – legyintett – Látni akarom, ahogy elbuksz – nevetett.

Hát persze! Mi másért jönne ide életem megrontója. Bongyival összeillenek. Be kéne ajánlanom nála, de nem vagyok ennyire kedves. Különben is összefognának ellenem, és együttes erővel tennének keresztbe, azt meg nem hagynám.

-Mehetsz – intettem neki, jelezve, hogy távozhat. Minek szívja tovább a levegőmet? Így is elég, hogy elvett öt percet a próbából. Miket beszélek! Dehogy baj, hogy már annyi eltelt, csak Steph jelenléte zavar – Mire vársz, tapsra? – néztem rá kérdőn, de semmi válasz. Ezek szerint arra vár, mert hallgatás beleegyezés. Tapsoltam egyszer, meg még ötször csak, hogy biztosan hallja – Megvolt a taps is, szóval leléphetsz.

-És hagyjalak itt velük? – mutatott az éppen síró Henryre, azt őt vigasztaló Loura, Séróbáróra, aki a tükörben nézegette magát, Scoobyra, aki éppen evett, és Néma leventére, aki figyelte a köztünk zajló jelenetet.

Biztos, hogy Simon jól átgondolta az egészet? Most komolyan tőlük várja, hogy varázsütésre megváltozom? Mert nekik inkább bébicsősz kell, minthogy jó tündér keresztapákká változzanak, és csiribí-csiribá varázslattal olyanná varázsolnak, amilyennek Simon akar. Le kell szoktatnom a drogról. Hogy az ő szavaival érjek: „Ez a te érdeked”.

-Inkább hívj nekik egy bébisintért – mondtam.

-Lauren, tényleg azt hiszi, hogy macska vagyok, és a sintért hívja – zokogott Bongyorka. Louis barátja kijelentésére hatalmas röhögésben tört ki – Ez nem vicces, Lou! – szólt rá – Sintérre akar küldeni az álma miatt. Felfogtad? Oda, ahova a kóbor kutyákat és macskákat fogadják be... – szomorkodott Bongyi – Macska! – ugrott fel örömében – Hívd! Gyerünk! Kellenek a macskák! – lelkesedett. Teljesen megőrült a gyerek. Ki beszélt itt a sintérről? Fogadjunk, hogy Simon dillerétől szerzi a drogot.

A „macskát akarok, vigyél a sintértelepre” kirohanással egy időben újra nyílt az ajtó, és Dean lépett be rajta. Meglepetten vette észre, hogy Stephanie is itt van, s úgy köszöntette, mint egy régi túl jó barátját. Sőt még megölelte.

-Lo, hoztam neked valamit – mondta, miután kiszabadult Steph öleléséből, s elővett egy 1L-es jégkrémet egy kanállal. Szemem felcsillant, és lecsaptam a jeges „drogomra”. Elvettem tőle, és leültem a földre, felbontottam, s falatozni kezdtem. Nyami, eper a kedvencem, mármint az egyik az összesből.

-Adj nekem is! – kuporodott mellém Louis.

-Ad a halál! Szerezzél magadnak! – hátat fordítottam neki, s úgy ettem tovább a „drágaságom”. Lou, folyton nyaggatott, hogy neki is kel, de nem adtam neki. A fagyi csak az enyém. Képes vagyok ölni miatta.

-Na! – nézett rám bociszemmel. Ki tud ellenállni azoknak a szemeknek? Persze, hogy én! Ki más? Jaj, Lou! Korábban kell felkelned, ha a fagyimból akarsz enni.

-Nézd el neki – mosolygott Dean – A fagyiból senkinek sem ad. Régen megosztotta valakivel, de amióta ő elment, azóta csak az övé az egész.

Kanalazni is elfelejtettem, mert eszembe juttatta Dean, azt az embert, akinek mindig adtam a jeges édességből. De elment, és itt hagyott, csupa fájdalommal a szívemben. Elleptek az emlékek, és félő volt, hogy előjön a régi Lauren, akit „megöltem”. Soha többé nem akarok olyan lenni, ő túl gyenge, szeret és képes lenne szerelembe esni. Pont a mostani énem ellentéte.
Dean odament az egyik sráchoz, és mondott neki valamit, mire ő kiviharzott, s egy gitárral tért vissza. Óvatosan közeledett felém Scooby, és remegő kézzel nyújtotta át a hangszert, mintha harapnék. Jó elismerem, hogy elég durva vagyok az idegenekkel, de nem ennyire. Vagy mégis?

-Lauren, játszanál valamit? – remegett, mint a nyárfalevél.

Elvettem tőle a gitárt, s kezdésnek játszottam rajta pár akkordot, majd belekezdtem Simple Plan – Gone too soon-ba.

Hey there now (Hé te most ott)
Where’d you go (hová mentél)
You left me here so unexpected (itt hagytál túl váratlanul)
You changed my life (megváltoztattad az életem)
I hope you know (remélem tudod)
cause now I’m lost (mert most elvesztem)
So unprotected (túl védtelen vagyok)

In the blink of an eye (Egy szempillantás alatt)
I never got to say goodbye (Nem volt időm elbúcsúzni tőled)

Like a shooting star (Mint egy hullócsillag)
Flyin’ across the room (átrepültél a szobán)
So fast so far (túl gyorsan túl messze)
You were gone too soon (túl hamar mentél el)
You’re part of me (Te a részem vagy)
And I’ll never be (és én sosem leszek)
The same here without you (ugyanaz itt nélküled.)
You were gone too soon (Túl hamar mentél el.)

You were always there (Mindig ott voltál nekem)
like a shining light (mint egy ragyogó fény)
on my darkest days (a legsötétebb napjaimon)
you were there to guide me (ott voltál hogy megvédj) – halkan énekeltem hozzá, és a külvilágot is kizártam. Gondolataimban megjelent ő, és a vele töltött idő. Másra sem tudtam gondolni, csak ránk. Ahogy régen mindig együtt voltunk. Én voltam az ő „manója”. Akkor még minden rendben volt. Nem következett be az... Addig mindenki olyan akart lenni, mint én, amit ki nem állhattam. Idegesített, hogy nincs saját egyéniségük, de ő mindig azt mondta, hogy ne foglalkozzak velük. Csak féltékenyek. Hittem neki, még abban is, amikor azt mondta, hogy sosem hagyj egyedül, de legfőképp sosem hagy el.

Oh I miss you now (Oh most már hiányollak)
I wish you could see (Bárcsak láthatnád)
Just how much your memory (hogy az emlékeid)
Will always mean to me (mennyit fognak mindig is jelenteni nekem.)

In the blink of an eye (Egy szempillantás alatt)
I never got to say goodbye (Nem volt időm elbúcsúzni tőled)

Like a shooting star (Mint egy hullócsillag)
Flyin’ across the room (Átrepültél a szobán)
So fast so far (túl gyorsan túl messze)
You were gone too soon (túl korán mentél el)
You’re part of me (Te a részem vagy)
And I’ll never be (és sosem leszek)
The same here without you (ugyanaz itt nélküled.)
You were gone too soon (Túl hamar mentél el.)

Shine on! Shine on! (Ragyogj! Ragyogj!)
On to a better place (Egy jobb helyen )
Shine on! Shine on! (Ragyogj! Ragyogj!)
We’ll never be the same (Sosem leszünk már ugyanazok )
Shine on! Shine on! (Ragyogj! Ragyogj!)

Like a shooting star (Mint egy hullócsillag)
Flyin’ across the room (Átrepültél a szobán)
So fast so far (túl gyorsan túl messze)
You were gone too soon (túl korán mentél el)
You’re part of me (Te a részem vagy)
And I’ll never be (és sosem leszek)
The same here without you (ugyanaz itt nélküled.)
You were gone too soon (Túl hamar mentél el. )

Shine on! Shine on! (Ragyogj! Ragyogj!)
You were gone too soon (Egy jobb helyen)
Shine on! Shine on! (Ragyogj! ragyogj!)
You were gone too soon (Sosem leszünk már ugyanazok)
Shine on! Shine on! (Ragyogj! ragyogj! )
You were gone too soon (Túl hamar mentél el.)

Csak énekeltem, s gitároztam és élveztem. A zene, amit játszottam teljesen átjárta a testem. Végre csak én voltam és a zeném. Senki és semmi más.
Még pengettem párat a végén, majd hagytam elhalkulni a gitárom. Halk tapsot hallottam, ami egyre erőteljesebb lett, és akkor jutott eszembe, hogy mások is vannak itt, sőt egyel többen vannak. Nagyot nyeltem, amikor megláttam az új jövevényt, aki az ajtóban állt.

-Szép volt, Lauren! Már elfelejtettem, hogy mennyire tehetséges vagy – bókolt James. Hogy? Mikor jött be? Ennyire kizártam a külvilágot? Reszketni kezdtem.

Van, amikor úgy érzed, hogy ettől már nem is lehetne rosszabb, de mégis az lesz. Azt hittem, hogy ez lesz a legjobb nyaram, de tévedtem. Felbukkant Ő, nem járhatok Európa szerte, és egy hülye show-ban is fel kell lépnem Zaynnel, de mind közül a legrosszabb Ő. Reméltem, hogy soha többé nem kell látnom a két és félve történtek miatt, de Ő rácáfolt erre, és újra felbukkant. Ha azt hittem, hogy Párizsban látom Őt utoljára, akkor hatalmasat tévedtem, hiszen most állított be teljes élte nagyságában.
A fiúk lepacsiztak vele, és kedvesen köszöntötték, míg Dean és Steph egy szia-t elmondott neki, s csak én tartózkodtam tőle, hiszen van miért: a múltja, a múltam, a múltunk. Mind összekapcsolódik, még ha csak egy rövid időre is, de közünk volt egymáshoz, és most visszajött, hogy megismétlődjön a történelem.

-Srácok! Magunkra hagynátok? – kérdezte James a bandától.

Kérlek ne! Most ne hagyjatok vele egyedül... Lehet, hogy erősnek látszom, de az Ő közelében ez mit sem ér, mert ismer. Tudja az összes gyenge pontom. Tudja, hogy mivel tud a legjobban megfenyegetni, és megrémíteni. Egy szavába vagy egy cselekedetébe kerül, és újra összeomlok, pedig hányszor álltam már fel miatta.

-Persze – bólogattak a majmok, és Gorilla1 és Gorilla2 kíséretében kivonultak. Deanék tartózkodtak kettesben hagyni Vele, de hosszabb noszogatás után, ők is kimentek. Magamra hagytak Vele. Kezdhetek félni – Hiányoztál nyuszikám – közeledett felém. Gyorsan felálltam, és a lehető legtávolabb menekültem tőle – Cukorkám, ne menekülj!

-Nem vagyok, sem a kutyád, sem a macskád, sem a nyulad, sem a cukrod, vagy bármilyen édességed, vagy állatod, sőt az édesed, a cukorfalatod sem. Megértetted?

-Milyen heves vagy, Lauren – kaján mosoly jelent meg az arcán – Régen nem voltál ilyen. Mi változott?

Nem válaszoltam, csak megint menekülőre vettem a figurát, de elém állt. Hátrálni kezdtem, hogy sikeresen kikerüljem majd, de azzal nem számoltam, hogy falba ütközök.
Arcán a mosoly még hatalmasabb lett, mint volt, s már kezdtem félni. Szorosan előttem állt. Kezével az enyémekért nyúlt, és rákulcsolt csuklómra. A falnak nyomott, s kezemet a fejem mellé szorította. Így néztünk egymással farkasszemet. Nem engedtem neki, hogy gyengének lásson. Minél erősebb akartam lenni a szemében, hogy nehogy azt higgye, hogy megtörhet.

-Folytassuk ott, ahol két és féléve abbahagytuk – suttogta a fülem – Vagy elárulom a médiának a titkod.

-Akkor kitálalok a zsaruknak – viszonoztam zsarolását. Elégedett mosoly jelent meg az arcomon, s Jamesén a félelmet láttam kiülni. Talán rájött, hogy ehhez a játékhoz ketten kellenek.

-Nem mered – nézett a szemembe.

-De! – közöltem vele. Valamit valamiért. Ha Ő köp, én is. Nem hagyom, hogy megússza a dolgokat. Így is sok mindent tett már tönkre, többek között az életemet is.

Barna íriszeimben a harag, és a düh csillant meg, és elvesztette az önkontrollját teste felett. Csuklómat jobban kezdte szorítani, majd egy kicsit elhúzott a faltól, de azonnal visszavágott oda, olyan erősen, ahogy csak tudott. A fájdalomtól felszisszentettem, de semmi más jelét nem adtam annak, hogy fáj, amit csinál.

-Most nincs az unokatestvérem, hogy megvédjen, mint legelőször. Viszont az igaz, hogy most ment ki.

Valamelyik tag a rokona? Nem lehet egyik se, vagy mégis? Igaz egyszer láttam csak, de akkor is rettegtem attól, amit James tenni akart. Mielőtt megtehette volna felbukkant valaki – akinek a mai napig nem tudom a nevét – és megmentett. Tényleg az egyik One Direction – igen végre sikerült megjegyeznem – énekese az unokatestvére?

-Nem ismerted meg? – vigyorgott, mint a vadalma – Segítek, tetkója van.

-Hű, sokat segítettél – flegmáztam – Fogadjunk, hogy mind az ötnek van.

-Ne törődjünk vele! Foglalkozzunk magunkkal. Most senki se fog beavatkozni – önelégült mosoly terült szét arcán, amit nem sokáig „csodálhattam”.
A nyakamat kezdte el csókolgatni, miközben ficánkoltam, hogy kiszabadulhassak karmai közül. Nem engedhetem meg neki, hogy megtegye. Beleharapott a nyakamon található puha bőrbe és szívni kezdte. Itt teltbe nálam a pohár, és tökön térdeltem. Fájdalmasan felnyögött, és elengedett. Meggörnyedt a fájdalomtól, és nemes bizsuját fogta, így talán meg tudok szökni. Kikerültem az éppen jajgató Jamest, és az ajtó felé rohantam, már majdnem kiléptem rajta, amikor visszarántott, és a földre dobott, mint valami rongyot. Fejemet koppant egyet a teren padlóján, s azt hiszem, hogy nagyon erősen bevertem, és úgy éreztem, hogy szédülök, és forog velem a világ. Megpróbáltam felállni, de ráült a csípőmre és nem engedett el.

-Eressz! – szóltam rá, de hiába, mert folytatta a nyakam csókolgatását. Egyik keze a pólóm alá vándorolt – Ne! – sikítottam. Testem remegni kezdett, és újra szembeszálltam vele, amit egy pofonnal jutalmazott. Nagyot nyeltem, mert tudtam, hogy ezután mi jön. Lehunytam a szemem, és reméltem, hogy valaki megment, mert már nem volt erőm harcolni, ahhoz túlságosan is fájt a fejem.

-Feladtad? – röhögött – Élvezed mi?

-A francokat élvezem! Csak tudom, hogy megteszed, és ha ellenkezek akkor jobbam fogsz kínozni.

-Okos lány vagy Lau – nézett újra a szemembe

-Nem vagyok Lau! – sziszegtem a fogaim között.

Hevességem miatt fejembe éles fájdalom hasított, és az érzékelésem a világ iránt kezdett tompulni. Ez csak egyet jelent. Hamarosan nem leszek magamnál, és akkor ki tudja, hogy mit tesz velem.

***

Ne maradjatok csendben! :)