21.Elárult...

Sziasztok! Én is csatlakoztam azokhoz, akik elhagyták a neon. :) Nem bántam meg. :D A now-or-never.blog.neon.hu blogot nem fogom törölni. Továbbra is ott lesz, mint emlék. :) Mindenkitől megkaptam a fenyegetéseit, és szidásait, mert elgondolkoztam azon, hogy abbahagyom. De ti nem engeditek, hogy feladjam, amiért kimondhatatlanul hálás vagyok nektek. Imádlak titeket <3 Remélem most nem kellett sokat várnotok a folytatásra. :D Viszont ez megint egy rövidebb rész lett, mert nem akartam elrontani azt, amit elterveztem, és ahhoz ott kellett abbahagynom, ahol vége lesz a résznek ;) Mellékesen: Ki szereti Zaynt? :D Ti. (Én.) <3 És ki utálja Zaynt? :P :D Ti. Miért? Majd ha elolvastátok a részt megtudjátok ;) Muhahaha 3:) Elememben vagyok, úgyhogy vigyázzatok, mert jönnek a szívatások 3:) Jó olvasást! :D

 Zayn:

Minden olyan bonyolult. Vajon meddig tudom ezt csinálni Loval? Addig míg összetörik a szíve vagy míg olyan nem lesz, mint Simon szeretné? Nem tudom, de ha így folytatom, akkor valakinek fájni fog... Talán Lonak, talán nekem. Egy dolog azonban biztos, most nem szállhatok ki. Végig kell csinálnom, még ha olyat is tennem kell, amit sosem tennék meg vele.

Mikor kimentem hozzá a partra nem volt hajlandó megszólalni. Talán félt, hogy rákérdezek valamire, amire nem kéne, mint a fulladása. Egyértelmű, hogy fél a víztől, mégis mi történt vele, hogy ennyire retteg? Azt hiszem erre a kérdésre egyedül, csak Dean tudja a választ. Elmondaná, ha rákérdeznék? Vagy továbbra is csak Lot védené? Annyi dolog van, amit nem tudok róla, de ahhoz, hogy sikerüljön meghódítanom mindent meg kell tudnom Loról. Akár akarja, akár nem.

Nem sokáig ültem mellette a pléden, inkább visszamentem a vízbe, s onnan figyeltem őt fél szemmel. Ugyanazt csinálta, mint eddig: nézett ki a fejéből, és gondolkozott. Min törheti ennyire a fejét? A múltján? A mostanában történteken? Esetleg rám gondol? Mert ha igen, akkor már félsikerem van, amiért valaki nagyon hálás lehet nekem...
Hirtelen valaki ráugrott a hátamra. Ha ő lett volna, akkor hagytam volna, hogy továbbra is a hátamon maradjon, de mivel valaki más volt, gondolkozás nélkül lelöktem magamról. Amit egy cseppet sem bántam. Érdeklődve fordultam meg, hogy ki az a szerencsétlen, aki épp megfulladni készül, amikor Nessa jött fel a víz felszínére. Haját hátracsapta, s úgy állt fel, hogy melleit kicsit jobban kinyomta. Fürdőruha felsőjét megigazította, majd elkezdett pocsolni. Nem lett volna vele semmi baj, ha nem a hajamat vette volna célba, amit sokáig állítottam be, hogy tökéletesen álljon. Miatta nem nézhetek ki jól.

Faképnél hagytam a lányt, mielőtt még jobban tönkretenné a tökéletes hajkoronámat, amihez rajtam és a fodrászomon kívül senki se érhet. Legnagyobb bánatomra azonban végig jött utána Vanessa, s valamiről szorgosan, de nem foglalkoztam vele, mert figyelmem újra a parton ülő lányra terelődött, akinek társaságában ott volt Lou. Megtört a jég, mert beszélt vele, még ha nem is sokat, de néhány szót váltott, már amennyit láttam a távolból. De nem sokáig gyönyörködhettem, mert Nessa elém állt, és arcomba nyomta kebleit.

-Zaynie – visította a nevem Ness, majd a nyakamba vetette magát. Egy kezével a vizes hajamba túrt, s így húzott közelebb magához. Kezemet a derekára vezettem, és a köztünk lévő távolságot a minimumra csökkentettem. Nem érdekelt tovább a parton ülő lánnyal, akivel foglalkoznom kéne, mert megkért rá Simon. Lehet, hogy most szemét vagyok, de nem érdekel. Vanessaval úgyse lenne több egy éjszakánál, akkor meg miért ne szórakozhatnánk jól? Lo meg ráér. Úgyis a műsor végéig van időm, hogy megváltoztassam, addig csak élvezem a dolgokat, hiszen csak egyszer élünk.

Közelebb hajolt hozzám, annyira, hogy szánk majdnem összeért, de közel sem hívogatott annyira, mint az Ő ajkai. Sőt egyenesen taszított, de nem távolodtam el tőle. Amikor ajkait az enyémekre tapasztotta mohón falni kezdte, s követelte, hogy nyelvemet csúsztassam át az övébe, amit nagy nehezen megtettem, miközben folyamatosan Rá gondoltam. Csukott szemeim előtt megjelent Ő, ahogy édes ajkaival közelít felém, de az illúzió hamar elillant, amikor Ness belenyögött a csókunkba. Azzal, hogy Rá gondoltam nyelveink is hevesebben táncoltak, ami Nessat csak jobban ösztönözte arra, hogy ne engedje, hogy elszakadjak tőle. Szerencsémre előjött a levegőhiány, és végre elváltunk egymástól.

Vanessa továbbra is a nyakamban csüngött, és nem szándékozott elengedni, de ez engem nem gátolt meg abban, hogy vessék még egy pillantást Lo távolódó alakjára. A lánynak feltűnt, hogy valaki más jobban érdekel, mint ő, ezért hátra nézett, hogy mi kötötte le annyira a figyelmem helyette, s amikor meglátta, hogy barátnőjét néztem annyira, megszólalt.

-Elfeledtettem veled őt. Csak te és én. Ma este nálam – mondta kacéran. Féloldalasan elmosolyodtam, és belegyeztem. Hülye lettem volna visszautasítani, amikor ő ajánlotta fel. Igaz, hogy nem vágyom a csókjára, de egy éjszaka simán belefér...

-Küld el sms-ben a címed – kacsintottam, majd elengedtem őt, s kimentem a partra, és elfoglaltam azt a helyet, ahol eddig Lo ült. Először csak a tengert pásztáztam, amin a nap sugarai tükröződtek, amik a hullámokon, mintha táncoltak volna.

-Zayn, hagyd abba azt, amire Simon kért, mert ezzel csak Lot teszed tönkre – törte meg a csendet Tommo.

-Miből veszed? – fordultam felé, ezzel elszakadva a tenger játékától. Ennyire bejönnék neki, hogy máris hatással vagyok rá? Úgy látszik Simon ezúttal jól döntött, hogy engem választott ki arra, hogy megváltoztassam Lot. Lehet, hogy nem kell a műsor végéig várni...

-Amikor lekaptad vöröskét, akkor lelépet sétálni, de már régen. Szerintem már hazafelé tart – gondolkozott el. Mi? Máris elment? A francba! Így nem tudom megcsinálni, amire készültem. Utána kell mennem! Gyorsan felálltam, s magamra kaptam a ruhákat amiben jöttem. Előhúztam a zsebtükrömet és fésűmet, hogy a szétázott hajam rendbe hozzam, de nem sikerült. Magamban átkoztam Nessat, amiért a mesterművemet tönkretette, de nem sokáig foglalkozhattam a hajammal, ha utol akartam érni Lot. Lou-nak intettem, hogy elmegyek, s amilyen gyorsan csak tudtam Lo után eredtem.

Amikor megpillantottam egy buszmegállóban, elmosolyodtam, s felé indultam, de a busz pont akkor érkezett meg, és Lo felszállt rá. Szidtam magamat azért, hogy a hajammal kicsit többet szöszöltem, mint kellett volna, de már nem tudtam mit tenni, mint lassan odacammogni a megállóba, és leülni, s megvárni a következő buszt.

Lauren:

Miután sikeresen kizavartam Adamet a szobámból, ölembe vettem a laptopomat, amit azonnal bekapcsoltam, majd bepötyögtem a nevét, s rákerestem Adam Smithre. Reménykedtem benne, hogy megtudom ki ő, de a keresés eredmény meglepett. Egyetlen találatot sem adott ki, vagyis hazudott a nevét illetően. De ha ő nem Adam Smith, akkor ki? S mi köze van Simonhoz? Ezt ki kell derítenem. Leraktam magam mellé a gépem, és kimentem a szobámból, hogy beszéljek Simonnal, vagy Adammel, ha így hívják. Először a nappalit néztem meg, de nem tartózkodtak ott, ezért Simon irodájához siettem. Szerencsére ezúttal sikerrel jártam, mert hangokat hallottam bentről, és a kíváncsiságom úrrá lett rajtam, ezért a fülemet az ajtóra tapasztottam.

-Szerinted meg tudod változtatni? – ismertem fel nagybátyám hangját. Mégis kit akar megváltoztatni? Á! Leesett. Engem...

-Igen – felelte valaki, akinek a hangja ismerősen csengett, talán túl ismerősen is – Simon – sóhajtott az illető – Nem hiszem, hogy ez lenne a legjobb megoldás, mert Lo nem rossz. Csak ezért teszi azt, amit tesz, hogy felhívja magára a figyelmet, mert folyton elhanyagolod vagy éppen olyanra kéred, amit ő nem akar. Semmi másra nincs szüksége, csak egy kis szeretetre tőled – hallgatóztam. Mégis melyik idióta mondta a nagybátyámnak ezt a hülyeséget? Nem vágyom sem a figyelmére, sem a szeretetére. Csak annyit szeretnék, hogy végre békén hagyjon, és soha többé nem szóljon bele az életembe. Ez olyan nagy kérés? Mert nem hiszem.

Nem bírtam tovább hallgatni, hogy valaki Simon agyát még több hülyeséggel traktálja, ezért kopogás nélkül benyitottam. Az illető háttal állt neked, de így is felismertem őt, mert a haja elárulta. Szóval mégis ő informálja Simont rólam, s őt bízta meg azzal, hogy megváltoztasson engem. Olyan érzésem volt, mintha hátba támadt volna. Végül is ezt tette, mert megosztottam vele a múltam egy részét, megbíztam benne, de elárult az ellenségemnek, Simonnak.

-Mit szeretnél, Lauren? – kérdezte a nagybátyám.

-Lo? – fordult meg Zayn. Arca lesápadt, s meglepetten nézett rám – Mióta állsz itt?

Dühös, mérhetetlenül dühös voltam rá. Hogy tehette ezt velem? Csak kihasznált... A kurva életbe! Soha többé nem fogok benne megbízni. Miért fáj ennyire a hátbatámadása? Talán... Talán... Nem! Az nem lehet! Nem szerethettem belé... Vagy mégis? De mikor? Hiszen végig utáltam őt, ahogy most is. A francba! Megszegtem a legfőbb elvem: soha senkibe nem szeretek bele... De ő három hét alatt elérte, hogy ne legyen közömbös a számomra. Gyűlölöm őt ezért. Gyűlölöm!

Figyelmen kívül hagytam a srác kérdését, és Simonhoz sétáltam, majd megálltam előtte.

-Szólni akartam, hogy keress mást a helyemre, mert holnap nem lépek fel – mondtam. Nem érdekelt, hogy Zayn is ott állt, csak az, hogy végre kiszállhassak a műsorból, s hogy lelépjek, mert nem bírtam tovább a közelében lenni. Elárult, ami kibaszottul fájt.

-Énekelni fogsz, akár akarod, akár nem – közölte velem. Nem lepődtem meg rajta, hogy ezzel jön, hiszen mióta itt vannak a majmai ezt hangoztatta – Ez nem kívánságműsor.

-Tudod egyáltalán, hogy holnap milyen nap lesz? – kérdeztem. Nem felejthette el, hogy mi történt azon a napon tizenegy éve. Az a nap örökre az elmémbe vésődött. A pisztolylövések, apa hangja, Tara sikítása, amikor eltalálta a lövedék, a gonosz kacaj. Ez mind megmaradt az emlékeimben, s néha rémálomként visszatért, de akkor én is meghaltam, Dean nem hívta fel a rendőröket, de a legmeglepőbb a rémálmomban, hogy egy bátyám is volt, aki akkor szerzett tudomást rólunk, amikor a temetésünkre jött... Szerencsére mindez csak rémálom.

Nem felelt semmit, csak megrázta a fejét. Nem tudta vagy nem akart felhúzni a válaszával. Talán az utóbbi. Engem hívnak szívtelenek, amikor Simon az. Sokat szenvedtem már miatta, de az, hogy elfelejtette, hogy meghalt a testvére és Tara azon a napon, csak még jobban feldühített. Lehet, hogy nem az ő szeme láttára ölték meg őket, de az Istenszerelmére! Meghalt majdnem az egész családja, s ezt csak ő ilyen könnyen elfelejti? Elvesztette az öccsét! Ezen nem lehet ilyen hamar túllépni. Még nekem se sikerült, pedig minden erőmmel azon voltam. Az érzéseimet is elrejtettem, mert nem vágytam a szánakozó pillantásokra. Csak a szüleimet és a húgomat akartam visszakapni, de ők már örökre elmentek...

-Június 29-én halt meg apa és Tara – mondtam. Semmilyen reakciót nem váltott ki belőle. Üveges tekintettem meredt maga elé. Ennyit jelentett neki apáék? Semmit?

-Tudom Lauren, tudom – suttogta. Ha tudja, akkor miért nem engedi meg, hogy ne lépek fel? Egyszer, csak egyetlen egyszer gondolhatna rám is. Nem kérek olyan sokat, csak azt, hogy holnap ne kelljen fellépnem.

-Kérlek, Simon! – néztem mélyen a szemébe, s bevetettem a kölyökkutyaszemeket ellene. Sőt még édesen pislogtam, hogy biztosra menjek – Csak a holnapi adást hagynám ki.

-Zayn, magunkra hagynál? – kérte a srácot a nagybátyám, mire Séróbáró csak bólintott egyet, és kiment az irodából – Alkut ajánlok...

***

Ne maradjatok csendben! :)

 Kárpótlásul, hogy a szívbajt hoztam rátok mindenki kérhet valamit, amit majd beleteszek a történetbe. :D
Twitteren és Facebookon és emailben(merci-girl@freemail.hu) is lehet jelezni a kívánságaitokat. :D Aki szeretné velem Facebookon is felvenni a kapcsolatot az írjon, és emailben elküldöm neki a nevem. :)