6.Egy nap két ölelés?

Sziasztok!

Nézzétek el nekem, de nagyon romantikus hangulatban vagyok, ezért nem olyan szörnyen gonoszan írtam meg. :/ Pedig annyira meg akartalak szívatni titeket. :D Annyi zseniális szívatás megfordult a fejemben, de valaki elvette. NE örüljetek előre, mert gonoszabban térek vissza. ;) Jó olvasást hozzá! :)

Az utat tíz perc – ha nem kevesebb – alatt tettem meg. Szerencsém volt, mert a rendőrök sem állítottak meg. Leparkoltam a parkolóban, és sebes léptekkel berohantam.

-Szia! – rohantam Dean felé, s olyat tettem, amit normál esetben nem. A nyakába ugrottam. Kicsit – nagyon – meglepődött ezen – hiszen tudja, hogy nem vagyok az ölelős fajta – s még bőröndjei is kiestek a kezéből, és a földön kötöttek ki. A csomagok puffanásának a zaját elnyomta a nyüzsgő tömeg. Dean még mindig döbbenten állt, de amikor magához tért azonnal megölelt, sőt még a levegőben is megpörgetett. Ezért kap. Ó, már tudom is, hogy mit...
Miután újra a biztonságos talajt éreztem a lábam alatt, elengedett, s kérdőn nézett rám.

-Lázas vagy? – tette kezét a homlokomra – Normális a hőmérsékleted – állapította meg – Hm... – gondolkozott – Hol a kandi kamera? – forgolódott egy helyben – Tudom, hogy valamit ráragasztottál a hátamra – kezével hátát tapogatta, hátha megtalálja azt, amit odaragasztottam. És valamit talált, mégpedig a nagy büdös semmit – Nem vagy lázas, nincs kandi kamera, nem ragasztottál semmit a hátamra, akkor ettől súlyosabb dolog történt. Még nekem is sokkoló ezt kimondani, de meg kell tennem. Ez a te érdeked – kezét a vállamra rakta, s mélyen a szemembe nézett – Szerelmes vagy – ordította.

És ennyit mára! :D Gondolom, most majd' megvesztek az idegtől, hogy mi lesz? Lauren mit fog tenni? Kibe szerelmes? Erről miért volt még szó? Ha most ezekre válaszolnék, akkor nem lenne meglepetés. :)

Bevettétek? :D Ó, hogy milyen kedves vagyok ma. :D Csak vicceltem. A folytatáshoz is további jó olvasást. :)

-Hogy mi az Isten átka vagyok? – döbbentem meg. Egyet sziklaszilárdan állíthatok, mégpedig nem vagyok szerelmes, és soha sem leszek az. Mi a jó egyáltalán benne? Semmi. Aztán jön a csalódás, ami padlóra küldi az embert, és onnan kell felkaparni. Világfájdalmas arccal közlekedik, minden szerelmespár láttán könnybe lábad a szeme, és még sorolhatnám. Köszönöm szépen, de nem kérek belőle. Elég volt egyszer, nem kell még egy olyan szemét, mocskos, hazug disznó, mint Ő. Ó, és majdnem kihagytam, hogy mit tett az a mocsadék, disznómoslék. Azt, amit legszívesebben elfelejtenék, de néha gyenge pillanatomban bevillan annak a képe, és úgy érzem, hogy újra megtörtént.

-Lauren, nem szégyen ha az ember szerelmes – mosolyodott el halványan. Szerelmes a halál! Annyira felbasz a hülyeségével. Tudja, hogy semmilyen körülmény között nem történne meg, hogy valakibe beleszeressek, hiszen a legtöbb emberi érzést a szívem mélyébe zártam, és eldobtam a kulcsát, hogy soha senki se találja meg.

-De nem vagyok az! – mérgemben a vállába ütöttem elég erősen. Meglepetten nézett rám, hiszen sose tudnám bántani a „bátyám”. Mi van ma velem? Simon. Mi a francnak kellett felhúznia? Nem vagyok felhúzhatós óra – Bocs.

-Miatta vagy ilyen feszült? – kérdezte.

-Azt hiszem, de Simon és a majmok, meg Henry is rátettek egy lapáttal. Kurvára idegesítőek – túrtam idegesen a hajamba. Miattuk kiborultam, és ehhez elég volt 24 óra. Gratulálok nekik! Mi lett volna velem, ha Dean nem jön vissza? Diliház.

-Lo, figyelj rám! Elmegyünk a cuccaidért, és nálam leszel addig, ameddig akarsz.

-Kösz – erőltettem egy mosolyt az arcomra. Nem tudom, hogy ma már megint mi ütött belém, de megint megöleltem. Úgy érzem, hogy kezdek lenyugodni köszönhetően neki.

-Egy nap két ölelés? Tényleg kiborulhattál. Na, gyere! Simont, még le kell szerelnünk – lehajolt bőröndjeiért, és felállította azokat. Egyet elvettem tőle, s magunk után húzva kimentünk a kocsimhoz. Kinyitottam a csomagtartót, majd Dean minden poggyászát belerakta, és lecsapta. Beült mellém az anyósülésre, becsatolta magát, mert tudta, hogy ilyenkor még életveszélyesebb vagyok, mint általában. Felpörgettem a motort, mint a versenyeken szokás, és gázt adtam neki.
Bekapcsoltam a rádiót, ahol éppen Green Day – Holiday ment. Kezdtem lenyugodni a zenének köszönhetően. Zene volt füleimnek a rock. Ránéztem Deanre, aki mosolyogva bólintott, hogy kezdhetjük énekelni. A hangerőt feltekertem, és belekezdtem.
Hear the sound of the falling rain,
Coming down like and Armageddon flame,
The shame,
The ones who died without a name,
Hear the dogs howling out of key,
To a hymn called \"Faith and Misery\",
And bleed the company lost the war today

I beg to dream and differ,
From the hollow lies,
This is the dawning of the rest of our lives
On Holiday – kapcsolódott be Dean is, s innentől együtt énekeltük az egészet.

Hear the drum pounding out of time,
Another protester has crossed the line,
To find the money's on the other side,
Can I get another Amen?
There's a flag wrapped around the score of men,
A gag,
A plastic bag on a monument
The representative from California has the floor
Zieg Heil to the president gas man,
Bombs away is your punishment,
Pulverize the Eiffel towers,
Who criticize your government,
Bang, Bang goes the broken glass,
Kill all the fags that don't agree,
Trials by fire setting fire,
Is not a way that's meant for me,
Just cause,
Just cause because we're outlaws, yeah!
I beg to dream and differ,
From the hollow lies,This is the dawning of the rest of our lives,
I beg to dream and differ,
From the hollow lies,
This is the dawning of the rest of our lives
This is our lives on holiday.

Amint vége lett a számnak bekanyarodtam az utcánkba. Szívem gyorsan kezdett verni, amikor megláttam egy rendőrkocsit a ház előtt. Gondolom Simon hívta ki, hogy rám állítsa őket. Hát nem kedves? Nem hagy őrizet nélkül. Fogadjunk, hogy Interpol is engem keres!
Leparkoltam a ház előtt, s egyszerre szálltam ki Deannel. Együtt sétáltunk be a házba, ahol a káosz uralkodott. Simon a rendőrökkel üvöltözött, hogy azonnal keressenek meg. Hiába mondták neki a zsaruk, hogy 48 órának kell eltelnie az „eltűnésem” óta, de őt nem igazán érdekelte. Továbbra is követelte, hogy már azonnal indítsanak egy kutatócsoport, hogy minél előbb megtaláljanak.
A majmok egész mással voltak lefoglalva, míg nagybátyám játszotta az őrültet. A szőke srác egy tízemeletes szendvicset – ha nem több – evett, amit Scooby Doo és Bozont is megirigyelne. Zayn a tükör előtt nézegette magát, miközben magában beszélt, vagyis a tükörképével:
-Milyen szépen nézel ki – mondta a tükörnek.

-Ó, köszönöm. Te sem panaszkodhatsz. Látod milyen tökéletes a hajam? – simított rajta végig, hogy véletlenül se tegye tönkre – De nekem, mintha ott nem jól állna – bökött a tükörre.

-Ne! – sápadt le az arca – Azonnal meg kell csinálnom!

Elviharzott, s egyenesen bement a fürdőbe.

Louis és Henry egymást párnával verték, s Lou úgy visított, mint egy lány. Ahogy látom három párnát sikeresen kibeleztek. Operációsat játszottak, vagy csak egyszerűen hülyék. Míg a banda utolsó, és talán értelmes tagja mosolyogva nézte őket. Legalább rájuk szólhatna. Egy biztos. Nem fogok utánuk takarítani.

-Szerinted szóljak, hogy megjöttünk? – fordultam Dean felé, de nem válaszolt. Helyette tátott szájjal nézte, ahogyan lerombolják a házat – Maradj itt! Lehozom a bőröndjeimet.

Felvánszorogtam a lépcsőn, sőt még két párnát is sikerült kikerülnöm, amit nekem dobtak. Amint beléptem a szobámba a csomagjaim még mindig ugyanúgy sorakoztak, mint mikor hazajöttem. Tudtam én, hogy nem kell kicsomagolni! A gitártokot a hátamra vettem, hónaljam alá csúsztattam a deszkám, és megmarkoltam a poggyászaimat, és elkezdtem lecipelni a lécsőn.

Amint leértem Simon épp a rendőröktől köszönt el, akik még egyszer figyelmeztették, hogy várja meg a 48 órát, mielőtt újra szól nekik. Gyűrött arccal huppant le a kanapéra, s a majmok, mint valami pincsikutyák befejezték, amit csináltak, és köré gyűltek.

-Ne aggódj! Meglesz – biztatta Louis. Komolyan nem vesznek észre? Nem bánom, hogy láthatatlan vagyok, de azért egy kicsit feltűnő, hogy bőröndök vannak nálam.

-Nem ismeritek! – mondta – Képes arra, hogy egész nyáron nem jön vissza, úgy hogy egy szót sem szól nekem. Annyira nehéz vele, főleg James óta. Igaz azelőtt, se volt piskóta vele az élet, de Ő óta teljesen kifordult magából.

-Mi történt Jamesszel? – érdeklődött Henry. Ó, hogy az a mocskos! Most ki fogja tálalni előttük az egész múltam. Ezt nem hagyhatom.

-Minden akkor kezdődött, amikor Lauren 8 éves volt – kezdett bele a meséjébe a nagybátyám.

-Fogd be! – ledobtam bőröndjeimet a lépcső elé, és berohantam a nappaliba, hogy megakadályozzam, mielőtt minden majom előtt lehull az álarcom – Nincs jogod ezeknek elmondani, a múltam.

-Lauren! – pattant fel a kanapéról. Meggyötört mosoly jelent meg az arcán – Azt hittem a reptérre mész!

-Onnan jövök. Deanért mentem.

-Hol van? – forgolódott Simon.

-Itt! – csatlakozott hozzánk – Simon, tudod mi baja Lonak? Mert én nem – nevetett – Kétszer is megölelt.

-Biztos valamit a hátadra ragasztott – nevetett Simon.

-Nem – védtem meg magam. Azért ennyire nem vagyok szemét. Bár azt nem tagadom, hogy Neki a hátára tettem pár khm... kedves papírt. Azzal a címszóval, mint L'Oréal Paris reklámban, mert Ő(n) megérdemli.

***

Mivel lebuktunk Simon előtt, ezért kénytelen voltam itthon aludni. Pedig Deannel terveink voltak...

Nyöszörögve másztam ki az ágyból, mert semmi kedvem nem volt Séróbáróval próbálni. Főleg, hogy a pincsi-majmok is ott lesznek. Szekrényem elé álltam, és kivettem az ott található ruhák közül egy rövidnadrágot, – mert mára jó időt mondanak – egy fekete csontvázkezes pólót. Karkötőm elsőként vettem fel, amit követett a többi ruha is. Elcsoszogtam a fürdőbe, és elkészítettem a sminkem is. Haja szabadon hagytam, és a konyha felé cammogtam. Kinyitottam a hűtőt, ami kongott az ürességtől. Szuper! Már enni se szabad.

Amikor kiléptem a konyhából beleütköztem az egyik gorillába, aki Párizsban az ölében cipelt a repülőig. Felnéztem rá. Eszelős tekintettel vizslatott. Ó, megint fel akar kapni az ölébe. Nem! Azt nem hagyom neki.

Elkezdtem felmérni a szabadulási lehetőségeket, de csak egy volt, ami biztos siker, mégpedig a lába alatt átmászom, ugyanis terpeszben áll. Kezével megpróbált elkapni, de egy gyors mozdulattal leguggoltam, majd hasra feküdtem, s mint a katonák átkúsztam tehervonat alatt. Felálltam, és rohanni kezdtem az ajtó felé. Megtorpantam előtte, és rángatni kezdtem, de nem nyílt ki. A kurva életbe! Valaki bezárta. Most már két izomkolosszus állt előttem. Az egyik felkapott, míg a másik kinyitotta az ajtót. Berakott a fekete furgonba, és elhagytuk a környéket.

-Segítség! – ordítottam a hecc kedvéért. Ráadásként még a sötétített üveget is ütögetni kezdtem. Hát nem menő?

Tizenöt perc kocsikázás, és segélykiáltás után megérkeztünk valami próbateremszerűséghez. Gorilla1 kinyitotta az ajtót, és Gorilla2 ölbe kapott. Kicsit kényelmetlen volt, ezért fészkelődni kezdtem, míg megtaláltam a kényelmes testhelyzetet. Élveztem az utat Gorilla2 szállításában. Simon, miért nem kaptam meg őket hamarabb? A suliban jó lett volna így utazni. Majd az egyetemen.
Gorilla1 kinyitotta előttünk az ajtót és egy tükrökkel telerakott szobába érkeztünk, ahol Bongyorka, Louis, Séróbáró, Szőke Bozont, és Nem tudom a nevét volt. Gorilla2 letett, és kedvesen megköszöntem neki a fuvart, majd futásnak eredtem, de Gorilla1 bezárta az ajtót kulccsal. Remek! Akkor maradt az ablak. Pókemberes falmászó technikámat alkalmazva sikerült félig kijutnom az ablakon, de valaki visszahúzott.

-Hé, épp szöktem! – förmedtem rá, miután letett a földre.

-Majd máskor – kacsintott Mr. Zselé.

Pufogva levágtam magam az egyik sarokba, és vártam, hogy a majom-pincsik elmondják, hogy mi a lótúrót keresnek itt, mert addig oké, hogy Zayn itt van, de a többi már nem.

-Hiányoztam, cicám? – jött felém göndör.

-Képzeld, kandúr! Rólad álmodtam – mondtam, mire felcsillant a szeme – Macska voltál, és valaki elütött, és én az első sorból néztem végig. Még pop-corn is volt nálam – gonosz mosoly jelent meg az arcomon, ami azonnal lehervadt, amikor az ajtó zárja kattant, és belépett rajta...

***

Ne maradjatok csendben! :)