19.Érzelmi hullámvölgyek

Sziasztok!

Végre meghoztam a legújabb részt. :D Sajnálom, hogy csak most, de a hét utolsó részében sajnos elég elfoglalt voltam, és agyilag sem voltam toppon, sőt sikerült lebetegednem. :P Ezért lehet, hogy nagyon lapos lett a rész, de már nem akartam tovább húzni. :) A poénok nem biztos, hogy olyan viccesek, mint elterveztem, ahogy a viták sem biztosan olyan eget rengetőek, de hétfőre próbálok egy jobb részt megírni. :) Jó olvasást hozzá! :)

Harry:

Kinyírom azt a csajt! Nem bírta volna befogni a száját? És Zayn? Neki nem jutott eszébe letenni a telefont mielőtt ránk tört a többiekkel? Kész agyrém... De akkor is az bánt a legjobban, hogy Alexet minden szó nélkül haza kellett küldenem, pedig most mellette lett volna a helyem... De inkább a meglepetés randit szerveztem neki, hogy ezzel is jobb kedvre derítsem. El nem tudom képzelni, hogy min megy most keresztül. Bárcsak most vele lehetnék... A karjaimba zárnám, s így feküdnénk egész nap az ágyban. Csak ő és én lennék, senki más a világon.
Elmentem vásárolni a spagettihez, amikor egy ékszerbolt előtt mentem el, s megakadt a szemem egy nyakláncon, ami pont Pinguhoz illett. Azonnal berontottam az üzletbe, és megvettem a kiszemelt darabot, amiből már csak az az egy volt. A kis dobozt becsúsztattam pulóverzsebembe, és így mentem a kocsihoz. Behuppantam a vezetőülésbe, becsatoltam magam, majd elindultam a stúdióhoz, hogy beszéljek Simonnal Alexről és rólam...
Amint odaértem, leparkoltam, s egyből kiszúrtam Lex kocsiját. Mit keres ilyenkor itt, amikor otthon kéne pihennie? Biztos a jövőheti koncertre állítja össze a ruhánkat.
Kiszálltam a kocsiból, majd lezártam, és bementem a stúdió épületébe. S összefutottam Zaynnek.

-Zayn, mit keresel itt? – néztem megletten haveromra. Amikor eljöttem Loéktól, akkor még ott voltak kettesben...

-Ja, csak Loval próbálunk – rántotta meg a vállát.

-Csak próbáltok, mi? – húzogattam a szemöldököm, s egy perverz mosoly is megjelent az arcomon. Ha csak „próbálnának”, ahogy említette, akkor nem lenne nála egy doboz, és nem lenne ennyire feldobva. Nem annyira nagy titok, hogy táplál valamiféle érzelmet Lo iránt, s a lánynak sem közömbös Zayn, de túl vakok, hogy észrevegyék, hogy ez lassan kezd több lenni, mint munkakapcsolat és barátság, de amíg játsszák, hogy semmi sincs köztük, addig valaki más lecsaphat Lora, és akkor Zaynnek lesz rosszabb – Minek a doboz? – pillantottam le kézében lévő dobozokra.
-Csak Alexnek... – harapta el a mondatot – Ööö... Van néhány cucc, amit el akar vinni, és Alex megkért, hogy segítsek bepakolni a kocsijába.

-Értem. A birodalmában van? – utaltam Pingu szobájára, ahol ruhát szokott tervezni, de mindenki csak a birodalmának nevezte, mert ott történtek a csodák. Zayn bólintott egyet, majd eliszkolt, mintha valami rosszat mondott volna. Megrántottam a vállam, majd Pingu birodalmához sétáltam, ahonnan csilingelő hangját lehetett hallani. Mosolyogva benyitottam Alexhez, s Lo amint meglátott kezébe vett egy dobozt, és a még nyitott ajtón kisurrant. Értetlenül néztem utána, de hamar észhez tértem, mert Pingu édes hangja nem hagyta, hogy tovább a semmibe bámuljak. Lex zavartalanul folytatta azt, amit elkezdett, mielőtt még bejöttem volna. Néma csendben hallgattam végig a meséjét, s azt is, hogy miattam lemondott álmai állásáról. Nem akartam hinni a fülemnek, hogy Simon ilyen választás elé kényszerítette. Az viszont jobban ledöbbentett, hogy át se gondolta a dolgokat, hanem egyből rávágta, hogy engem választ. Hihetetlen ez a lány, s ő a barátnőm. Kívánni se kívánhattam volna jobbat nála. Lehet, hogy nem tökéletes, de nekem az. Sose kérném meg rá, hogy változzon meg, s a média előtt játssza el a tökéletes barátnőt, mert az nem ő lenne. Csak Alex médiásított változata, és nem az a lány, akit szeretek. A pingvinmániás, a kocsirajongó, a világ legédesebb, s egyben talán a legtörékenyebb lánya, akiért még a hírnevet is eldobnám, ha így örökre az enyém lehet.

-Harry? – döbbent meg Pingu jelenlétemen. Viszont ahelyett, hogy bármit is mondtam volna, gyorsan átszeltem a köztünk lévő távolságot, majd ajkaimat az övére tapasztottam. Hevesen, s követelőzve csókoltam őt, mégis gyengéden – Haragszol rám? – kérdezte zihálva miután ajkaink elváltak egymástól, és homlokát az övének döntöttem. Hogy tudnék rá haragudni? Inkább magamra vagyok mérges, hogy nem tudtam előbb beszélni Simonnal, hogy ne rúgja ki Alexet. Mindez csak az én hibám. Nem hagyhatom, hogy az állását elveszítse, mert belém szeretett. Simon, és a hülye szerződése. Miért kellett ennyire túlbonyolítania a dolgokat? Szeretem Alexet, és ha ahhoz, hogy visszakapja a munkáját ki kell lépnem a bandából megtenném. Az ő boldogsága fontosabb. S hogy Pingunak fontosabb vagyok a munkájánál az meglepő, mert a lányok általában kihasználnak a hírnevem miatt, de Lex nem ilyen. Ő azért szeret, aki vagyok, s nem a hírnevemért, még ha eddig csak a bajt hoztam rá, mint a bujkálás, és a munkája elvesztése.
Alexszel leültünk a kanapéra, majd hátát a mellkasomnak döntötte, s a fejét a vállamra hajtotta. Olyan jó volt, hogy újra együtt lehettünk. Csak mi ketten számítottunk azokban a percekben, amíg néma csendben ültünk. Szavak nélkül is tudtuk, hogy mi kell a másiknak. Kezét kezdtem el cirógatni, és Pingu minél jobban próbált a karjaimba bújni. Sose akartam, hogy vége legyen ennek, de valaki kinyitotta az ajtót, és besétált rajta Lo és Zayn. Döbbenten néztem rájuk, mert nem őket vártam, hanem mondjuk Simont. Végül is jobb, hogy Laurenék jöttek be, mint Simon, mert akkor meg mondtam volna neki a magamét.

Lauren:

-Fúj, ne előttem romantikázzatok – fejeztem ki nemtetszésem. Nem igaz, hogy itt is azt kell néznem, hogyan falják egymást. Nem akarok hányni miattuk, de ha így folytatják, akkor ajánlatos lesz megkeresnem a mosdót.

-Megszólalt a romantika ellenes – mondta unottan Zayn.

-Te csak ne szólalj meg Mr. Elbírokháromdobozzalis uraság – vágtam vissza neki.

-Megbotlottam – háborodott fel.

-Persze. Higgyem is el? – forgattam meg unottan a szemem, majd a gerlepárra néztem, akik úgy figyeltek minket, mintha szellemek lennék. Bárcsak Simon is egy szellem lenne. Akkor nem lenne vele gondom, s nem kéne leordítanom a fejét a hülyesége miatt. Harry mosolyogva minket nézett, amolyan „tudom, hogy van köztetek valami” fejjel. Szerintem agyára ment a szerelem, ha ilyen idióta feltételezései vannak. Zayn és én? Ez még viccnek is rossz. Zayn nem az a srác, aki nekem bejön. Elismerem, hogy jó pasi... Mi? Dehogy is! Ő nem álmaik barátja. Hiányzik a kék szem, meg a barna haja, s nem a majdnem fekete, és az, ami megvan az egyik barátomban. De mégis van Zaynben valami... valami, ami...

-Lauren, figyelsz? – hozott vissza a valóságba Harry – Ma elmegyünk ünnepelni – nyomott csókot barátnője szájára. Ha egész nap ezt fogják csinálni, erősen elgondolkozom rajta, hogy Bongyi fogkrémjébe hagymát teszek. Na akkor csókolgassa előttem Alexet. Garantálom, hogy nem tenné.

-Mi ez a gonosz mosoly? – érdeklődött Zayn. Elvigyorodtam? Akkor már ők is sejthetik, hogy valamit forralok. Vigyázz, Harry, vagy megjárod.

-Semmi – görbült még jobban felfelé a szám. Még szerencse, hogy nem látnak a fejembe, mert akkor Harry minden fogkrémjét eldugná előlem – Azt meg kell ünnepelni, hogy Alexet kirúgták? – néztem meglepetten Bongyira. Ha szerinte ünneplésre méltó, hogy kirúgták a barátnőjét, akkor nem normális. Inkább azon törné a fejét, hogyan szerezhetné vissza Lexnek a munkát.

-Nem, hanem azt, hogy nyilvánosan is együtt lehetünk – mosolyodott el halványan Bongyorka. Sose fogom megérteni, hogy Alex milyen gyógyszert vett be, amiért belezúgott Göndörkébe. Az ő mérge, nem az enyém.

-Alex, mit vettél be, hogy Bongyival kezdtél el járni? – érdeklődtem. Tudnom kell a gyógyszer nevét. Ha van „beleszeretek valakibe” bogyó, akkor olyannak is kell lennie, hogy „kiszeretek valakiből”. Ez csak szimpla logika.

-Semmilyent – nevette el magát Lex – Tudod, csak úgy beleszerettem – pirult el – Ő nem olyan, mint a többi srác...

-Ha most azt fogod mondani, hogy kedves, meg mit tudom én, hogy milyen, akkor készülj fel, hogy kikúrállak – közöltem vele. Sose értettem, hogy miért kell áradozni a másikról. Lehet, hogy valamiben különbözik, de attól még ugyanúgy meg tud bántani, fájdalmat okozhat, sőt összetörheti a szívünket. Egyedül barátokkal körülvéve még mindig jobb lenni, mint menthetetlenül bénának és szerelmesnek lenni, csak ezt sokan nem fogják fel, mert elszántan keresik a hozzájuk illő párt, akiről majd kiderül, hogy egy utolsó szarházi, aki csak átbassza az agyunkat.

-Voltál már úgy igazán szerelmes, Lo? – kérdezte kedvesen Alex.

-Azt hiszem igen, de annyi bőven elég volt. Talán még sok is. Neki köszönhetően jöttem rá, hogy minden pasi, csak átver, és csak egy dologra kellenek nekik a nők. Hiába a mézesmázos szavak, és a romantikus tettek, minden pasi egyforma, és ugyanarra hajt, még ha azt is hazudja, hogy várni fog, míg készen nem állsz – fejeztem be monológom, aminek végére döbbent tekintettek néztek rám. Lehet, hogy első hallásra sokkoló, de mondják meg, ha nincs igazam, mert akkor leállok velük vitatkozni, hogy úgy van, ahogy én látom a dolgokat.

-Szerzünk neked egy pasit – tért magához a döbbenettől Harry – Már tudom is, hogy kit – kacsintott, vagy inkább szemidegrángása volt. Fogadni mernék rá, hogy valamelyik bandatársára gondolt.

-Álmodj rosszakat Bongyi – mosolyodtam el angyalian. Bongyorka elképzelése is csak a legrosszabb rémálmaimban valósulna meg, amiből igyekeznék felébredni. Nem kell nekem senki. Jó egyedül.

-Alex mikor pakolsz ki véglegesen? – hallottam nagybátyám hangját, mire ijedtemben megugrottam. Mikor jött be? Tévedtem. Simon mégis egy szellem, mégpedig a legrosszabb.

-Soha – vágta rá egyszerre Zayn és Harry. Ez jó bulinak ígérkezik. Kösz Simon, hogy méltóztattál idefáradni, és megkönnyíteni a dolgom.

-Legkésőbb holnapra jó lenne, ha minden cuccod összeszednéd, mert már jelentkeztek egy csomóan az állásodra – magyarázott Simon – Ti! – mutatott rám és Zanyre – Miért nem próbáltok?

-Hogy legyen mit kérdezned – feleltem aranyosan.

-Ne feleselj, Lauren! – emelte meg a hangját. Ha most azt hiszi, hogy apáskodni próbál felettem sikerrel fog járni, akkor téved. Eddig se tudott nekem parancsolni, ezután se fog.

-Mi lesz? Kitagadsz? Megvonod a zsebpénzem? Nem mehetek sehova? Nem engeded, hogy Zaynnel próbáljak? – tetettem úgy, mint aki megijedt tőle. Sosem tartottam be a büntetéseit, most sem fogom. Felőlem akár egykerekűzve egy cérnán az oroszlán ketrece felett is megfenyegethet, akkor is ellen fogom állni.

-Egyik sem. Jobbat találtam ki – mosolygott önelégülten.

-Ezektől is jobb? – érdeklődtem. Kezem keresztbe fontam mellem előtt, s érdeklődve figyeltem, hogy mit óhajt mondani nagybátyám.

-Igen. Nem mehetsz Los Angelesbe – mondta. Rájött? Rájött, hogy a tudta nélkül beadtam a jelentkezésem egy Los Angeles-i egyetemre? Mégis hogyan? Deanen kívül senki se tudta. Nyomoz után, az már biztos – a nyár végén – tette hozzá – Arra gondoltam, hogy ha jól viselkedsz, és rendesen végig csinálod a műsort, akkor ez lesz a jutalmad, de ez elúszott.

-Ne fogadj rá – dörmögtem az orrom alatt. Csak várja ki augusztus végét, és akkor meglátja majd, hogy hova megyek – Azt hiszed, hogy ezzel sikerült megfélemlítened? Mert akkor közlöm veled, hogy nem. Szarok a szabályaidra, szarok mindenre, amit akarsz. Ez az én életem, és úgy baszom el, ahogy akarom. S te nem szólhatsz bele – ordítottam.

-A gyámod vagyok, akár tetszik, akár nem. Az én felelősségem, hogy ne essen bajod. S ha ehhez az kell, hogy még több szabályt állítsak fel, akkor megteszem.

-Új szöveged nincs? Mert kezdem unni – feszítettem tovább a húrt. Nem fogok úgy táncolni, ahogy ő fütyül. Lehet, hogy anyánál régen ez bevált, de én nem ő vagyok. Hasonlítok rá, de teljesen más a személyiségem. Legalábbis azt hiszem, hiszen Simon sosem mesélt róla. Csak fényképeken láttam, s ha rákérdeztem, hogy milyen volt, mindig csak hárított. Bárcsak most is olyan lenne Simon, mint régen, mikor csak a nagybácsim akart lenni, s nem az apám.

-Befejezted? – kérdezte idegesen. Arca megfeszült, s már csak egy beszólás kellett, hogy robbanjon, mint egy atombomba.

-Nem – villantottam meg fogsorom. Simon agya eldurrant, és megemelte a kezét, ami az arcomon csattant, s a szobában lehetett hallani, hogyan visszhangzik. Ez ütéstől kicsit hátrahőköltem, de szerencsémre talpon maradtam – Gyűlöllek! – ordítottam, miközben a szemébe néztem – Bárcsak nem te lennél a gyámom – nyeltem vissza a könnyeimet. Nem fogok előtte sírni. Ahhoz nagyobb csapást kell rám mérnie.

-Lo! – ölelt magához Zayn, de ellöktem magamtól. Nincs szükségem a sajnálatára, vagy hogy vigasztaljon, mert Simon életemben először megpofozott. Erősebb vagyok attól, hogy mások ölelésére szoruljak. S most már biztos, hogy elkergetem azokat, akik Alex helyére törekednek.

-Engem utálsz. Megértem, de akkor miért nem hagyod, hogy Harry és Alex járjon anélkül, hogy Lex elveszítené a munkáját? – érdeklődtem. Mindig a munkája fontosabb volt neki, s most, mikor a bandája boldogsága a tét, mindent eldobott.

-Nem utállak – közeledett felém Simon, miközben folyamatosan hátráltam – De tudod jól, hogy fontos munkám van. És mindig azt néztem, hogy a srácoknak legyen jó, de Alexre egyszer ráun Harry, és akkor bosszúból mindent elmond a sajtónak. Ezt nem kockáztathatom meg.

-Olyannak ismered őket? – mutattam a kanapén ülő szerelmespárra – Mert én nem. Harry képes volt Alexnek reggelit készíteni, hogy meglepje. Most meg – ha jól sejtem – , azért jött ide, hogy veled beszéljen, hogy ne rúgd ki Lexet, s hogy engedd meg nekik, hogy járjanak. Ez nem olyan nagy dolog.

-Lauren – sóhajtott Simon.

-Lonak igaza van, Simon – állt ki mellettem Zayn – Hazza sosem volt még ilyen boldog, mint most Alexszel. Engedd meg nekik, hogy együtt legyenek anélkül, hogy Lex elveszítené az állását.

-Zayn, ez nem ilyen egyszerű! Ott van a média – ingatta a fejét Simon.

-Szard már le! Eddig is rendesen kezelni tudtuk a kamupletykákat, Hazz és Alex kapcsolata gyerekjáték lenne – mosolyodott el halványan Zayn.

-Nem – mondta hidegen .

-Kiszállok! – közölte higgadtan Harry, hogy kilép a bandából – Majd keresel valakit a helyemre.

-Hazz, ne csináld! – könyörgött Alex – Miattam, ne!

Az ajtó hirtelen kivágódott, s egy riporter sétált be rajta diktafonnal a kezében. Lefogadom, hogy erre az alkalomra várt, és végig hallgatózott. Roppant ütős cikk lenne, hogy feloszlik a One Direction, és ezt ő közli először. Szánalmas...

-Harry, igaz, hogy kilépsz a bandából? – kapcsolta be diktafonját a nő. Bongyi nem válaszolt semmit a nő kérdésere, aki ezt megunva Zaynhez fordult – Zayn, mit szólsz ehhez? Feloszlik a banda? Mihez fogsz kezdeni ezután? Szólóban folytatod? Vagy Harry nélkül megy tovább a banda? Esetleg az ő helyére kerestek valaki mást? – bombázta kérdéseivel a srácot. Zayn meglepően jól tűrte a riporter idióta kérdéseit, mégis látszott rajta, hogy ideges, s legszívesebben melegebb égtájakra küldené a nőt.

-Hallott már arról, hogy magánélet, s hogy nem ütjük bele az orrunkat abba, ami nem a mi dolgunk? – kérdeztem gúnyosan a nőtől. Lehet, hogy a többieket nem irritálta a riporter, de engem igen. Bosszantóbb, mint Bongyi.

-Lauren, viselkedj! – szólt rám Simon.

-Fogd be! – rivalltam rá. Nem igaz, hogy ilyen helyzetben is csak a fegyelmezésem érdekli ahelyett, hogy leszerelné azt a bosszantó pattanást, aki bepofátlankodott a beszélgetésünkbe.

-Ennyiben hagyja, hogy a lánya beszól önnek? – szegezte a következő kérdést a nagybátyámnak. Nem hasonlítok rá semmilyen téren. Mégis honnan veszik, hogy az apám? Attól, hogy mindenki azt hiszi, hogy Cowell a családnevem, nagyon is tévednek, mert már rég megváltoztattam.

-Fogja már be! Nem látja, hogy senkit sem érdekel a maga barom kérdései? – támadtam le a nőt. Ha senki se küldi el, akkor majd megteszem én – Maga egy idegesítő légy. Nem tudja, hogy mikor kell lekopnia, míg egy légycsapóval agyon nem verik – mosolyodtam el angyalian a mondat végére. Sose volt erősségem kedvesen lerázni az embereket, hiszen sosem értenek a szép szóból. Akkor meg minek fárasszam magam feleslegesen a kedves meggyőzéssel ahelyett, hogy egyből a keményebbikkel kezdem? – A maga negyvenöt évével így ki se mennék az utcára, nemhogy tinibálványok után futkorásznék, de ha magának ez jó...

-Huszonöt vagyok – akadt ki, majd sírva kifutott a szobából. Távozásakor az ajtó hangosan becsapódott, s minden szem rám szegeződött, mintha kivégzésen lettem volna. Ijesztő volt...

-Menj utána, és kérj bocsánatot! – utasított Simon.

-Nehogy már! – csattantam fel – Én kérjek bocsánatot attól a nőtől? Csak megvédtem az imádott sztárjaidat a riportertől. Erre én vagyok a rossz? Kösz szépen...

-Tedd, amit mondtam! – emelte föl a hangját. Hihetetlen egy nagybátyám van. Megvédem a bandájának a tagjait, akiket jobban szeret mindennél és mindenkinél, erre én vagyok a rossz, aki miatt szégyenkeznie kell.

-Nem vagy a főnököm, hogy parancsolgass – néztem a szemébe, úgy mintha meg akartam volna ölni. Nem sok kellett hozzá – Ha ennyire bánt, akkor menj utána te! – köptem a szavakat.

-Most megyek, és bocsánatot kérek tőle a nevedben, majd lerendezem az új stylistot, s mikor hazaértem, akkor beszélünk! – ezzel kiviharzott a szobából a nagybátyám. Mondhatnám, hogy csalódtam benne, de nem teszem, mert már hozzá szoktam, hogy sokszor ilyen. Már nem fájt a pofon helye, csak az, hogy megütött.

-Lo, jól vagy? – kérdezte aggódva Alex. Aprót bólintottam, mert a hangom nem lett volna elég meggyőző. Meg amúgy sem vágytam arra, hogy sajnálatukat fejezzék ki. Helyette inkább segítsenek bosszút állni Simonon.

-Harry! – szóltam a srácnak – Pakoljátok vissza Alex összes cuccát – mondtam határozottan – Ne kérdezzetek semmit, csak tegyétek, amit mondok.

Ahogy kértem őket, nem kérdeztek semmit, csak bólintottak, majd kézen fogva kisétáltak a szobából. Gondolom sejtették, hogy valamit forralok, hogy Lex minden cuccát vissza kell pakolni, s jobb ha nem tudnak róla, hogy miért. Egy hatalmas sóhaj szaladt ki a számon, s Zayn felé fordultam.

-Biztos, hogy jól vagy? – fürkészte aggódva az arcom.
-Miért ne lennék? – néztem rá értetlenül.

-Simon miatt – felelte kurtán.

-Nem mindegy neked? – túrtam idegesen a hajamba. Nem elég, hogy Simon felbaszta az agyam, most már Zayn is kezdi – Törődj a magaddal dolgával, engem meg hagyj békén! – minden további nélkül sarkon fordultam, és kiviharoztam a szobából, de legnagyobb bánatomra ő is jött velem – Szállj le rólam! – mondtam anélkül, hogy megfordultam volna, de még éreztem, hogy mindig követ – Zayn, te egy idióta barom vagy, aki nem képes felfogni, ha az ember azt mondja neki, hogy kopjon le. Elhiszem, hogy agyadra ment a sok zselé, meg a tükörben bámulás, de attól nem kéne folyton követned. Elegem van belőled! – fordultam meg, de semmilyen érzelem nem tükröződött az arcán – Tűnj már el az életemből! Sose akartalak megismerni, sose akartalak közel engedni magamhoz, sosem akartam, hogy sírni láss. Te vagy a legrosszabb dolog ami velem történhetett a nyáron. Miattad nem járhatom Európát, miattad kell egy hülye műsorra készülni, miattad bukkant fel James, mindenért te vagy a hibás – fakadtam ki. Nem érdekelt, hogy mennyire megbántottam őt a szavaimmal csak az, hogy minél előbb eltűnjön végre az életemből a barátaival együtt. Noncs szükségem rá. Senkire sincs, csakis Deanre – Bárcsak akkor Párizsban nem jöttél volna után. Bárcsak nem ismernélek... Miért kellett mindent tönkretenned?

Nem mondott semmit, csak csendben állt előttem, mintha meg se hallotta volna, amiket a fejéhez vágtam. Ennyire süket, vagy ennyire leperegnek róla a szavaim. Gyűlölöm, hogy nem tudom elkergetni mellőlem, gyűlölöm, hogy mindig megjelenik, amikor bajban vagyok, ahogy azt is gyűlölöm, ahogy mosolyog, ahogy nevet, ahogy a közelében megnyugszom. Minden gyűlölök benne... Miért nem tud egyszerűen elsétálni mellettem minden szó nélkül? Miért kell úgy tennie, mintha fontos lennék neki. Miért kell az őrületbe kergetni a jelenlétével? Ááá! Jobban idegesít, hogy csak rá gondolok, mint az, hogy mindig a közelemben van. Gyűlölöm, hogy olyan érzéseket kelt bennem, mint senki más. Bárcsak elfelejteném őt egy életre...

-Kitomboltad magad? – meglepetten pislogtam rá, mert nem ezt a reakciót vártam tőle. Ennyi? Semmi visszavágás? Semmi sértés? Mi ütött belé?

-Mi? Mi az, hogy kitomboltam magam? – kérdeztem idegesen.

-Ezek szerint nem – húzta el a száját.

-Most aláztalak porig, erre csak annyit mondasz, hogy kitomboltam-e magam? – ment fentebb bennem a pumpa. Ha azt hitte, hogy ezzel lenyugtat, akkor tévedett – Miért, Zayn? Miért vagy még itt?

-A szülinapodon megígértem, hogy mindig melletted leszek, és megvédelek – mosolyodott el halványan – Sosem szegem meg az ígéretem, még akkor sem, ha mindent a fejemhez vágsz.

-Olyan bosszantó vagy, Szépfiú – nevettem fel erőltetetten.

-Eddig ezt senki se mondta – közeledett felém, majd előttem megállt. Kitárta kezét, majd megölelt, s szorosan a karjaiba zárt – Néha hihetetlenül bunkó és flegma tudsz lenni, de ettől vagy önmagad.

-Zayn... – suttogtam, mire óvatosan állam alá nyúlt, s felemelte annyira, hogy a szemébe nézzek. Zayn közelebb hajolt hozzám, kezünk összefonódott, s ajkaink közötti távolság pár centire csökkent. Mélyen a szemembe nézett, s ezzel próbált meg rám hatni. Olyan közel voltunk egymáshoz, hogy éreztem, ahogy ki- és belélegez. Szellemileg az egész testem és agyam kikapcsolt.

-Mi az? – motyogta az ajkaimba.

-Francba! – mondtam magamban – Francba, francba, francba! Nagyon jól csinálja...

Szívem rekordgyorsasággal kezdett el dobogni, s akaratomon kívül is ajkamba haraptam. Zayn ezt jelzésnek vette, és azonnal lecsapott számra. A döbbenettől nem reagáltam rá, és ő sem távolodott el, hanem várt, hogy magamhoz térjek a sokktól, amit heves reakciója okozott. Végül ajkaink egybeforrtak. Lassan mozogtak egymáson, s pár másodperc elteltével nyelves csók lett az egészből. Nyelveink érzékien simogatták a másikét. Cseszd meg Zayn! Hogy tud ilyen lágyan, mégis érzékien csókolni? Á! Az őrületbe kerget. Akkor mégis mi a francért kívánom a csókját? Most már kijelenthetem, hogy a csókját is gyűlölöm...

-Mit szerettél volna mondani? – kérdezte, miután ajkaink elváltak egymástól. Mit akartam mondani? Már nem tudom... Zany! Az idegeimre mész!!

-Ööö... segíts elintézni a stylist jelölteket – jutott hirtelen az eszembe. Nem ezt akartam vele közölni, de ez is megteszi.

-Elpirultál – mosolyodott el féloldalasan, amitől rajongóik milliói olvadnak el.

-Nem is! – kaptam az arcomhoz, majd gyorsan kiugrottam az öleléséből, amin jót nevetett. Tényleg marha vicces volt... Kezem után nyúlt, s az övét levezette egészen a kézfejemig, majd ujjait az enyémekre fonta.

-Gyere, iktassuk ki a stylistokat – kézen fogva indultunk el Simon irodájához, hogy megszerezzük a jelentkezők nevét, s hogy a nagybátyámat is lefoglaljuk egy darabig.

Amikor beértünk az irodájába az asztalán rengeteg papír hevert, amik mellett egy bögre volt. Szemem felcsillant, hiszen megtaláltam azt, amivel lefoglalhatom a nagybátyámat. Kezem kihúztam Zaynéből, majd a szoba jobb sarkában lévő szekrényhez sétáltam, s kihúztam az utolsó fiókot, amiben ott sorakoztak a Simont lefoglaló természetes gyógyszerek. Kiválasztottam a leghatékonyabbat, majd azzal a kezemben visszaslattyogtam az asztalhoz, és néhány cseppet belecsöpögtettem Simon italába. Zayn érdeklődve figyelte az akciómat, s mielőtt feltehette volna a kérdést, hogy mit adtam hozzá Simon löttyéhez válaszoltam neki.

-Bifiduszmegfosatikusz – mondtam ördögi mosollyal az arcomon, majd visszaraktam a kis üveget a helyére.

-Mi? – kérdezte döbbenten Zayn.

-Hashajtó – feleltem, mire elnevette magát.

-Képes vagy megfosatni a nagybátyád, hogy Alexnek visszaszerezzük a munkáját? – nézett rám hitetlenkedve. Lehet, hogy nem a hashajtó a legjobb ötlet, de ez foglalja le a legjobban.

-Igen – markoltam fel a papírokat, majd Zaynnel a nyomomban kislisszoltunk az irodából. A folyosón lányok idétlen trécselését lehetett hallani. Lépteimet megszaporáztam, s egészen az idegesítő zaj forrásáig meg sem álltam. A papírköteget kidobtam a kukába, ami hatalmas zajjal landolt, s minden szempár rám szegeződött.

-Akinek nincs barátja az jobbra áll, akinek van az balra – utasítottam a jelenlévőket, majd a szinglikhez sétáltam – Mehetek haza – közöltem velük, mire a tömeg hőbörögni kezdett.

-Miért? – kérdezte valaki a tömegből.

-Mert mindannyian a srácokra hajtotok, s aki nem is, az majd fog. Szóval tűnés – hessegettem el őket, majd a másik kupachoz értem – Lépjen ki az, aki nem dobná a pasiját valamelyik srácért – kérésemre három lány lépett ki, míg a többi maradt a helyén – Akik kiléptek azok maradnak, a többieknek: viszlát – intettem nekik, majd a három jelölthöz fordultam, akit ki kell csinálnom – Melyikőtök kezdi? – egy szőke hajú lány lépett elém egy hatalmas mosollyal az arcán, amit szándékomban állt letörölni róla. Intettem neki, hogy kövessen, majd bevezettem abba a szobába, ahova az interjút írta ki Simon. Zayn szerencsére már ott ült, s várta, hogy kezdődjön a műsor. Helyet foglaltam mellette, majd a szőkére néztem – Miért akarsz stylist lenni?

-Mert szeretem a divatot, és a srácok zenéje is király – vicsorgott, s közben úgy fészkelődött, hogy megmutassa Zaynnek a domborulatait. Majd „véletlenül” kigombolt még egy gombot, s megvillantotta a mellét. Hát nem imádni való!?

-Ennyi? – vontam fel a szemöldököm. Eljön egy „állásinterjúra”, és azt hiszi, hogy ennyivel felveszik? Akkor megmutatom neki, hogy nem – Begombolnád az inget a nyakadig?

-Miért? – kérdezte megszeppenve.

-Mert nem egy bárba jelentkezel, hanem stylistnak, és különben sem kíváncsi senki se a melleidre – fújtattam. A másik kettővel is ilyen nehéz dolgom lesz?

-Zayn, téged is zavar? – pislogott a srácra ártatlanul a csaj. Hogy ennek nincsenek gátlásai az fix.

-Kifelé – intettem az ajtó felé.

-De mi-miért? – értetlenkedett.

-Nézd, fogalmam sincs hogy hívnak, de nem engedhetem meg, hogy egy ribanc legyen az új stylist. Szia! – intettem neki, majd a csaj kiriszálta magát, s egy nem túl nőiesen felesett a küszöbben, amin muszáj volt nevetnem. A mellettem ülő próbálta visszatartani kitörő nevetését. Miután bezáródott az ajtó, megkönnyebbülten sóhajtottam fel, hogy sikerült lerázni.

-Féltékeny vagy? – kérdezte Zayn egy pimasz mosollyal az arcán.

-Mégis mire? Arra a szőke plázacicára, aki csak annyit tudott kinyögni, hogy szereti a divatot és a zenéteket? – háborodtam fel. Nehogy már bejöjjön neki egy ilyen csaj! Kész agyrém. Ness is szokott ilyen lenni, de ez a szőke cicababa túl tett rajta.

-Te féltékeny vagy – jegyezte meg hatalmas, levakarhatatlan mosollyal az arcán.

-Nem. Vagyok. Féltékeny! – szótagoltam neki a szavakat – Inkább behívom a következőt – felálltam, majd az ajtóhoz sétáltam, s intettem a következő jelöltnek. Szorosan a nyomomban jött egészen az asztalig, majd a velünk szembeni oldalon leült.

-Ááááá! – sikított a vöröske – Zayn! Te jó ég! Ezt nem hiszem el! Zayn Malik fog meginterjúvolni! – mélyeket lélegzett – Kezdhetjük – mosolyodott el, majd a haját kezdte el csavargatni.

-Zayn, tiéd a terep – dőltem hátra kényelmesen a székben.

-Oké! Első kérdésem: Miért pont téged válasszunk az új stylistnak?

-Mert jól a divatérzékem, és mint mindenki imádom a divatot – széles mosollyal az arcán magyarázta, hogy mennyire ért hozzá – Meg a legnagyobb álmom válna valóra, ha veletek dolgozhatnék.

-Kedvenced is van? – kérdeztem.

-Még szép! Zayn az – pirult el.

-Miért? – érdeklődtem. Muszáj megtudnom, hogy mit esznek rajta a csajok.

-Ne mondd, hogy neked nem tetszik! – döbbent meg – Néztél már rá!? A karamellszínű szeme, a rossz fiús féloldalas mosolya, az utánozhatatlan külső, a hangja. Egyszóval Zayn egy félisten. Mikor először láttam félmeztelenül azt hittem helyben meghalok.

-Félisten vagyok? – kérdezte kacéran Zayn. Már csak ez hiányzott az egójának. Mostantól ez kell hallgatnom. Remek!

-Az! – felelte lelkesen a vörös – Neked milyen csajok jönnek be?

-Hé! – háborodtam fel – Ez egy állásinterjú, nem pedig egy randiportál!

-Ugyan már Lo! Ennyi még belefér – pillantott rám a srác, mire unottan megforgattam a szemem.

-Jó szórakozást – felálltam, s készültem elmenni, de Séróbáró a kezem után kapott.

-Maradj! – megráztam a fejem, és megpróbáltam kirántani a kezem az övéből, de nem jártam sikerrel. Hirtelen lerántott az ölébe, majd hasam előtt összekulcsolta a kezét.

-Zayn, eressz el! – mozgolódtam az ölében – Megharapom a kezed! – mondtam határozottan, mire felnevetett – Ez nem vicces! Komolyan megharaplak.

-Ti jártok? – kérdezte vöröske.

-Nem – vágtam rá egyből.

-Igen – mondta velem egy időben Zayn.

-Hogy mi? – döbbentem meg – Neked elment a maradék eszed is! Soha a büdös életbe nem járnék veled.

-Ne már! – nyafogott a jelölt – Hogy mondhatsz ilyet a félisten Zaynnek?

-Nem félisten – hőbörögtem – Csak egy beképzelt, egoista...

-Félisten- fejezte be helyettem Zayn.

-Álmodban Malik! – próbálkoztam újra a szabadulással, viszont megint sikertelenül, mert derekam körül a szorítás erősebb lett – Engedj el!

Mellem előtt összefontam a karom, és duzzogni kezdtem.

-Megsértődtél? – kérdezte nevetve. Nem válaszoltam neki – Megsértődtél.

Fejem a vállára hajtottam, s onnan néztem, ahogy engem néz. Lehajolt hozzám, és egy csókot lehelt a homlokomra, amikor kinyílt az ajtó, s valaki besétált rajta.

-Zayn, te megcsókoltad Lot? – hallottam meg Alex hangját. Hogy kerül ide. Fejem azonnal felemeltem Zayn válláról, és a döbbenten álló lányra néztem.

-Ez nem az aminek látszik – kezdtem bele – Lehet, hogy azt hitted, hogy megcsókolt, de nem.

-Lo, nem kell magyarázkodnod – mosolygott a lány – Miért nem mondtátok hamarabb, hogy ilyen közel kerültetek egymáshoz?

-Nincs köztünk semmi, csak levegő és ruha – feleltem – Lex, ne hidd már azt, hogy és és Zayn! Csak Séróbáróra rájött az öt perc, és nem akart elengedni, sőt szabályosan flörtölt a jelöltekkel.

-Valaki féltékeny – dalolta Alex – Ez annyira hihetetlen! Zayn és te? Te és Zayn? Sajnálom, de ezt még meg kell emésztenem.

-Ezen nincs mit megemészteni, Alex – sóhajtottam – Csak bosszantani akar Zayn azért, amit mondtam neki.

-És mit mondtál? – kérdezte csillogó szemekkel Lex.

-Semmit, amihez közöd lenne – bunkóztam.

-Ne már! Zayn, legalább te mesélj! – könyörgött a srácnak.

-A szöszi, aki először itt volt villantott – mesélte lelkesen Zayn, mire hasba könyököltem, amitől fájdalmasan felnyögött. Muszáj megint felhoznia? Pasi, végül is mit vártam tőle?

-Ki villantott? – rohant be Bongyi.

-Egy szőke cicababa – forgattam meg a szemem.

-És erről lemaradtam? Ne már! – szontyolodott el Harry – Zayn, miért nem szóltál? S te, Lo? – csóválta a fejét – Legalább nagy volt?

-Ha te azt tudnád... – mondtam unottan – Majd' kiesett az ingéből, amit „véletlenül” jobban kigombolt – macskakörmöztem a véletlen szónál.

-Ezt nem hiszem el! Ezt nem láthattam? – hitetlenkedett Bongyorka – Az év villantása lehetett.

-Az volt, Hazz – erősítette meg haverja elképzelését Zayn.

-Ezt most komoly, Hazza? Egy másik nő melle érdekel? – akadt ki Lex – Ha Zayn szerint annyira jó, akkor szerezd meg!

-Nem úgy értettem, Pingu – szaladt a lányhoz, hogy megölelje, de ellökte magától.

-Azt hittem, hogy Simonnak nincs igaza veled kapcsolatban, de tévedtem – mondta a könnyeivel küszködve Alex – Mire kellek neked, Harry? Mindig lesz valaki más, aki miatt aggódnom kell, hogy nem-e csalsz meg vele? Mert ha igen, akkor kösz nem kérek belőle.

-Ne csináld már, Alex! Tudod, hogy szeretlek – közeledett megint a lányhoz Bongyi.

-Ha neked az a szereteted jele, hogy ennyire érdekel egy másik nő melle, akkor végeztünk – sírta el magát Alex.

-Gratulálok, Harry! – mondtam gúnyosan – Alex állásáért harcolok, erre te elbaszod az egészet! Nem érdemel meg téged! – csóváltam meg a fejem. Zayn ölelése meggyengült, és ezt kihasználva azonnal kimásztam az öléből, s Alexhez sétáltam, majd olyat tettem, amit normális esetben nem: megöleltem. Lex halkan szipogni kezdett, ami átment bömböléssé, s mindezt egy fiú miatt. Sokan nem értik meg, hogy miért nem akarok szerelmes lenni, erre itt az élő példa: mások szeme láttára törik össze a szívünket. Sajnáltam Alexet, mert nem ezt érdemelte, főleg nem Bongyitól úgy, hogy miatta lemondott az állásáról, mert tényleg teljes szívéből szereti.

-Szeretem – zokogta Lex.

-Tudom – simogattam meg a hátát – Ahogy azt is, hogy Harry egy idióta barom, aki képes tönkretenni a kapcsolatotokat, mert egy szőke cicababának villantani támadt kedve.

-De attól még szeretem – felemelte a fejét, majd letörölte könnyeit, s kibújt ölelésemből – Kösz, Lo – erőltetett mosolyt az arcára – Jobb, ha tényleg összepakolom a cuccom, és keresek egy másik állást.

Hátat fordított nekem, majd az ajtó felé indult, de Bongyi az útjába állt.

-Kérlek, Hazz! Engedj elmenni! – könyörgött Alex.

-Nem! – monta határozottan Harry – Pingu, te vagy életem értelme. Nélküled semmi se lenne ugyanaz. Nem villantod a melled, nem vagy szőke, sőt cicababa sem, de én pont ezért szeretlek. Amikor mosolyogsz, nekem is mosolyogni támad kedvem. Amikor sírsz, mindig azon vagyok, hogy megvigasztaljalak, s hogy jobb kedved legyen, mert nem bírom nézni, ahogy szenvedsz. Imádom a mosolyod, főleg azt, ami nekem szól. A vörös hajad különlegessé tesz, senkinek nem állna ilyen jól, mint neked. A barna szemed, mikor csak belenézek elveszek bennünk. Amikor nem vagy mellettem mindig azt akarom, hogy ott legyél a karjaimban. Senki másra nincs szükségem, csak rád. Rád, egyetlen Pingum.

-Ha-harry... – akadt el Lex lélegzete – Én...

-Ne mondj semmit! – egy határozott mozdulattal magához húzta Alexet, majd lecsapott a lány ajkaira, s heves csókcsatába kezdtek. Mindent, és mindenkit kizártak maguk körül, csak ők ketten számítottak. Mosolyogva figyeltem őket, s éreztem, hogy két kéz a derekamra fonódott.

-Aranyosak nem? – támasztotta meg fejét a vállamon Zayn.

-Azok, de nekem túl nyálas a kibékülésük – mondtam – Hagyjuk magukra őket.

-Oké – elengedte a derekamat, majd ujjainkat összekulcsolta, és így mentünk ki a folyosóra, ahol Simonba ütköztünk. Kezünket azonnal elengedtük, majd nagybátyám felé fordultunk.

-Hol vannak a stylist jelöltek? – kérdezte idegesen Simon.

-Hazamentek, mert nem hajlandóak az év stylistjával versenyezni – feleltem.

-Figyelj, Simon! Tudom, hogy tudod, hogy mi jó nekünk, de Hazz boldogságát ne tedd tönkre, és Alexet se rúgd ki, mert ő pótolhatatlan – érvelt Zayn.

-Az év stylistja? – döbbent meg Simon – Ez mikor történt?

-Ma derült ki – mondtam – Nem lenne gyanús a médiának, hogy kirúgtad Alexet? – gyakoroltam hatást rá. Fő a bűntudatkeltés.

-Ne ezért vedd vissza Lexet, hanem a munkája miatt. Most mondd meg, Simon! Találnál bárkit, aki nem azért melózna, hogy a közelünkbe férkőzzön? – vetette fel a mellettem álló srác.

-Nem – ismerte be Simon – Megyek, és megmondom neki, hogy továbbra is számítok rá – mosolyodott el halványan, majd bement a szobába.

-Nyertünk! – ugrottam Zayn nyakába, majd a levegőben megpörgetett, s amikor lábam megint a földet érte puszit lehelt a hajamba.

-Hihetetlenül makacs és önfejű vagy, de a magad módján a legkedvesebb lány, akit ismerek – nézett mélyen a szemembe, majd puszit nyomott a homlokomra.

A következő pillanatban hatalmas sikításra lettem figyelmes, és a szobából kirohant Bongyi Alexszel a hátán.

-Alex marad a stylistunk – rikkantotta Harry – Az én szerelmem. Az én egyetlen Pingum.

***

Miután Bongyi lerendezte a kilóméterhiányát, ami az egész stúdió körbefutását jelentette, közölte velünk, hogy lemegyünk a partra, és bulizunk egy jó, de azt az apróságot elfelejtette említeni a többieknek, hogy Alexszel ők ott maradnak majd éjszakára egy kis romantikázásra. Nekem is csak azért szólt, hogy segítsek estére előkészíteni a terepet, ami annyit jelentett, hogy adjam kölcsön neki a házat, ami a parton van.
Nem akartam velük menni, de Dean rávett, vagyis jobban mondva megfenyegetett, ha nem megyek le velük a partra, akkor Justin Biebert fog velem hallgattatni. Fenyegetése megtette a hatását, mert felrohantam a szobámba, hogy átöltözzek fürdőruhába. Egy egyszerű kétrészes feketét vettem fel, aminek a felsője jobb oldalt fehér volt. Mivel a partra megyünk, ezért az eddigi ruháimat is átcseréltem egy kicsit lájtosabbra. Egy fekete rövidnadrágot, és egy szürke Green Day feliratú pólót vettem fel, amin volt egy pisztoly is. Miután elkészültem leszambáztam Deanekhez, akik rám vártak.

-Mehetünk? – kérdeztem.

-Még nem. Ness még nincs itt – forgatta meg a szemét Shane – Tudod, kicsípi magát.

Elég volt emlegetni barátnőmet, mert azonnal megjelent a lépcső tetején egy fehér miniruhában, amin virágok voltak. Ahogy jött le a lépcsőn itt-ott fel-vagy lecsúszott a ruha, de őt egy cseppet sem zavarta.

-Induljunk, hogy Hazza megláthasson ebben a ruhában – ugrált Ness, majd kiviharzott az ajtón.

-Ész nélkül kisasszony ment ki az előbb? – jelent meg az ajtóban Steph. Egy farmersort és egy halvány rózsaszín pólót viselt, aminek a közepén egy mosolygós smiley volt.

-Harry után futott – röhögött Shane – Lo – ölelt át a vállamnál fogva – tanulnia kéne tőled, hogy pasi után nem futunk.

-A buszt kihagytad – tettem hozzá.

-Bolondok vagytok! – jegyezte meg kedvesen Dean, majd kitessékelt minket a házból, beszálltunk a kocsiba, majd elindultunk a partra. Egy óra kocsikázás után megérkeztünk, ahol már Alexék vártak ránk. Lou, amint meglátott minket felénk kezdett el rohanni, és még a leparkolni készülő kocsi ajtaját kinyitotta, és kirángatott belőle, majd nevetve átölelt és bandatársaihoz húzott, ahol két ismeretlen lány is volt.

-El, Dan! Őt itt Lo, vagy ahogy csak én hívom Kicsilány – mutatott a két friss húsnak – Eleonor az én barátnőm, Danielle pedig Liamé. A többieket már ismered, de azért bemutatlak nekik is – húzott tovább, majd megállt a srácoknál – A göndörke Harry, a szöszi Niall, a fekete Zayn, és a rövidhajú Liam – mutatott végig rajtuk, majd maga elé fordított – Én pedig a hírhedt Louis – mosolyodott el angyalian – Répát? – húzott elő egy zöldséget a nadrágja zsebéből.

-Nem, kösz – utasítottam vissza.

-Tommo elárulnád, hogy miért mutattál be Lonak? – kérdezte Liam.

-Mert unatkoztam – nyújtotta meg az „u” betűt Tapsi Hapsi, s a répáját kezdte el rágcsálni.

Nevetve jöttem el tőle, s szemmel Alexet kerestem, akit azonnal kiszúrtam pingvines felsője miatt. Mosolyogva közeledett felém, majd egy gyors mozdulattal megállt előttem.

-Megismerkedtél Eleonorékkal?

-Fogjuk rá! – mondtam.

-Lou mutatott be nekik? – bólintottam – Akkor gyere velem, és rendesen megismered őket.

Odamentünk a másik két lányhoz, s Steph-fék is csatlakoztak hozzánk.

-Lou sokat mesélt rólad – mondta El, ha jól emlékszem.

-Remélem csak rosszakat – kijelentésemre mindenki elnevette magát. Még egy darabig beszélgettünk, amikor a fiúk eltűntek a szemünk elől, majd egy „elkapni” csatakiáltással futni kezdtek felénk. Ness sipákolni kezdett, hogy őt hagyják békén. Steph épp megölni készült a felé közeledő Deant, Lex mosolyogva rohant el Bongyi elől, míg Dan és El karbatett kézzel és egy „te sem gondolod komolyan” nézéssel vártak barátjukra. Nessa szerencséjére mindenki leszarta őt, s inkább minket üldöztek.

-Ne menekülj, Lo! – futott utánam Zayn, de nem foglalkoztam vele, csak előrefelé haladtam, mert nem akartam a lányok sorsára jutni. Eszeveszettül menekültem az üldözőm elől, s már több kört is megtettünk, de még mindig nem sikerült elkapnia, viszont nem adta fel ilyen könnyen. A nagy szaladgálásban egy puffanást hallottam, s megfordultam, és akkor megláttam a homokban fekvő Zaynt. Nevetve indultam meg felé.

-Az üldöző bukik el először? – álltam meg előtte.

-Segíts fel – nyújtotta a kezét.

-Azért, hogy leránts magadhoz? Kösz nem – hátráltam egy lépést.

-Lo, kérlek! Nem végzed a homokban. Ígérem – tette szívére a kezét. Megadóan sóhajtottam, majd kezénél fogva megpróbáltam felhúzni, de galád módon magára rántott – Mondtam, hogy nem a homokba fogsz esni – mosolyodott el rossz fiúsan.

-Ezt még megbánod, Malik – megpróbáltam legurulni róla, de derekamnál fogva magán tartott.

-Gyönyörű vagy – mondta, miközben kezét az arcomhoz emelte, s kiseperte az arcomba lógó tincseket, majd közelíteni kezdett az ajkaimhoz. Milliméterek választottak el minket egymástól, s hallottam ahogy szíve egyre hevesebben vert. Habozott egy kicsit, én pedig egyre gyorsabban vettem a levegőt, s éreztem, hogy elgyengülök. Zayn becsukta a szemeit és ajkait végül rátapasztotta az enyémekre. Először lassan mozogtak ajkaink, majd egyre hevesebben faltuk a másikat. Ahogy nyelve átcsusszant az enyémhez megadtam magam, s csak a pillanatnak éltem. Kizártam mindent, és mindenkit. S mikor a levegőnk fogyni kezdett akkor ébredtem rá, hogy mit is csinálok. Fejemben megszólalt a vészcsengő, s gondolatok lepték el az elmémet.
Nem csókolhatom meg többet, nem lehet köztünk semmi. Túl veszélyes és fájdalmas lenne. Menekülnöm kell Zayn elől...

-Zayn -sóhajtottam, miután ajkaink elváltak egymástól. Ezt nem csinálhatja velem, mert a végén még beszeretek. Ő az a rossz fiú, aki talán képes lenne megváltoztatni... Amit minden áron el akartam kerülni, mert akkor Simon nyert volna. Neki csak az a fontos, hogy a média előtt elfogadható legyek... Már megtanultam Simon mellett, hogy mi hogyan megy. Még ha nem is testközelből, de tudtam, hogy a nagybátyámra csak a szégyent hoznám, amit ő már sejtett, hiszen idehívta a majmokat, hogy megváltoztassanak. De ahhoz ketten kellenek, mert ha én nem akarom a változást, akkor semmit sem ér a srácok igyekezete – Ez nekem nem menne. Nem akarok szerelmes lenni, de te minden igyekezettel azon vagy, hogy elved az eszem. Nem állok erre készen – legurultam róla egyenesen a puha homokba, majd felé fordítottam a fejem – Nem szeretnék sem az egy éjszakás kalandod lenni, s az sem, aki összetöri a szíved. Ezt most kell befejeznünk, mielőtt a másik olyan érzéseket táplálna, ami nem talál viszonzásra.

-Lo... – simította meg az arcom.

-Ne Zayn! – kaptam el azonnal a fejem – Maradjunk csak barátok – hangsúlyoztam a csak szót. Nekem inkább egy barátra van szükségem, mint egy pasira. Tudom, hogy ott van nekem Dean és Shane, de vannak dolgok, amiket még nekik sem mondok el. Nem azért mert nem bízom bennünk, hanem nem akarom ezzel terhelni őket. Így is sok teher nyomja a vállukat miattam. Nem hiányozna nekik még több.

-Azért néha megcsókolhatlak? – kérdezte, mire elnevettem magam. Ha a feszültséget akarta oldani, akkor sikerült neki.

-Nem, Zayn. Semmi barátság extrákkal – néztem a szemébe.

-Egy utolsó? – vetette be ellen kiskutya szemeit.

-Nem lehet – mosolyodtam el halványan, majd felálltam, s leporoltam magamról a homokot. Zayn is hasonlóképpen tett, és együtt indultunk vissza a többiekhez.
-Akkor azt csinálhatom veled, amit Dean és Shane? – érdeklődött.

-Csak amit Dean – válaszoltam, mire felcsillant a szeme, s ölbe kapott, és így rohant velem vissza a többiekhez, akik a vízben fürödtek. Egy pillanatra ránéztem Zayn arcára, amin egy gonosz mosoly ült ki, majd a víz felé vette az irányt.

-Ne! – kapaszkodtam a nyakába. Amint megcsapott a víz jobban összekuporodtam, és jobban kapaszkodtam a srácba, mintha az életem múlott volna rajta, hiszen az is múlott – Zayn! Kérlek vigyél ki! – remegtem, mint a kocsonya – Kérlek! – suttogtam alig halhatóan. A tenger hullámai egyre többször értek hozzám, amitől egyre jobban bepánikoltam. A levegőt szinte már kapkodtam, a szívem gyorsabban vert, mint szokott, s az ereimben is meghűlt a vér. Féltem, hogy a víz elnyel, mint régen. Szorosabban bújtam Zaynhez és a szemem is olyan erősen szorítottam le, hogy ne lássak semmit. Néha, még éreztem, ahogy megcsapott a hideg víz, amitől jobban pánikoltam. A félelmem arra késztetett, hogy kinyissam a szemem, s amikor ezt megtettem, már a parton voltam, még mindig Zayn karjai között. Óvatosan lerakott a plédre, s vacogni kezdtem. Rám terítette a törölközőmet, de még mindig remegtem. Nem a hidegtől, hanem félelmemtől.

-Jól vagy? – kérdezte aggódva. Megráztam a fejem, mert semmi hang nem jött ki a torkomon. Hirtelen pánikroham tört rám, és bármennyire is próbáltam lenyugtatni magam nem sikerült. Éreztem, hogy alig kapok levegőt, s ez az érzés egyre rosszabb lett... – Lo! – hallottam Zayn ijedt hangját, de csak arra tudtam gondolni, hogy normalizáljam a légzésem, mielőtt késő lenne. Nem ment. A levegőm egyre jobban fogyott, s minden levegőért kapkodtam. A tüdőm beszúrt, és úgy éreztem, hogy majd' belehalok a fájdalomba. Kínomban összegörnyedtem, de minden csak rosszabb lett. Minden egyes lélegzetvétel maga volt a pokol, amiért küzdöttem. Könny szökött a szemembe a mérhetetlen fájdalomtól, ami egyáltalán nem akart csillapodni...

***

Ne maradjatok csendben! :)